Balavány György: izgalmas lenne, ha keresztény lap kritizálná a keresztény kormányt

– A hivatalos közlemény szerint 2021. július 31-ei hatállyal távozik a vasarnap.hu éléről Vágvölgyi Gergely, aki 2019 szeptemberétől irányította a lapot. A leköszönő főszerkesztőt Horváth Tamás, a vasarnap.hu főmunkatársa váltja a főszerkesztői székben. Vágvölgyi a Mandinernél dolgozik tovább, míg Horváth Tamás a 888.hu-tól érkezett a portálhoz. Az új főszerkesztő világképét jellemzi, hogy az 1945-ös kitörés napjáról egy Hitlert és Szálasit dicsőítő német hadiparanccsal emlékezett meg tavaly februárban, még a 888.hu munkatársaként „Dicsőség a hősöknek: 75 évvel ezelőtt vette kezdetét a kitörés” című cikkben. Az írásból akkora botrány lett, hogy még G. Fodor Gábor is kénytelen volt törölni a cikket. Szűk tíz éve, már a Fidesz-kormány idején vezetted a mindennapi.hu-t. Mi volt akkor a motiváció s szerinted mi ma a háttérszándéka egy ilyen jellegű hírportálnak?

– Érthető okokból, semmiképpen sem hasonlítanám össze a kettőt, de megpróbálhatjuk. Már 2009-ben felmerült bennem, hogy milyen jó lenne egy keresztény szellemiségű közéleti portál, amit el is kezdtem szervezni. Mindez abból a felismerésből fakadt, hogy a kereszténység nem azonosítható egyik politikai ideológiával sem, és ezáltal nem köthető sem kormánypárti, sem ellenzéki erőhöz. Éppen ez a politikai ideológiák feletti „függetlensége” a borzasztó izgalmas, ez nagyon vonzott. Én akkor a Magyar Nemzetnél dolgoztam, ahol egy ellenzéki műhely működött, többen erősen kritikus szemlélői voltunk a Gyurcsány-kormánynak s úgy gondoltam, hogy ezt a kritikus szemléletet vinném tovább. Ezt akkor böcsülettel közöltem is a lap vezetőivel, hogy ha nyer a Fidesz és az lesz a feladatom, hogy a kormányt direktben fényezzem, az nekem nem fog menni. Számomra az újságírás – főként keresztény újságíróként – mindenképpen egyfajta kritikus hozzáállást jelent.

– Amennyire emlékszem, ez érződött is a portálon.

– És ez okozta a vesztét. Azt hiszem, rettenetesen naiv voltam és nem ismertem annyira a média terepét, mint ma. Akkor egy működő modellt sikerült felépítenünk egy keresztény vállalkozó segítségével, aki hajlandó volt egy alapítványon keresztül saját adózott jövedelméből támogatni a lapot addig, míg megfelelő hirdetési támogatást találunk – ez két éves megállapodásnak indult. Ott vétettem el a dolgot, hogy az alapítvány kuratóriumába meghívtam olyan személyeket is, akikről tudtam, hogy erősen kötődnek a Fideszhez.

– És közben megtörtént a kormányváltás.

– Igen s a kormányváltással egy időben indult a Mindennapi. Az idézett kuratóriumi tagok pedig folyamatosan fúrták a szerkesztőséget, mert nem az ő elképzeléseiknek tervezett irányba halad a portál. Ezért olyan presszió alá vetették a kiadót s adományozót, hogy már nem tudta tovább vállalni a finanszírozást – másfél év elteltével be kellett zárnom a lapot. Pontosabban válaszút elé voltam állítva: a mai napig működhetne a lap, ha akkor igent mondok a nyílt s burkolt kérésre a fideszes kuratóriumi tagok kérésére, hogy állítsuk át az irányvonalat és inkább csak a baloldalt kritizáljuk és ne a hatalmat. Erre pedig nem tudtam mást mondani, mint hogy mindig az aktuális hatalomnak van a nagyobb felelőssége a közéletben, a politikában, a törvényhozásban.

– Fordítsunk egyet a történeten és ellenpontozzunk: mindennek az ismeretében szerinted hol helyezhető el az egyházi témák mentén, de radikális kormánypropagandát folytató vasarnap.hu a médiapalettán?   

– Értem őket, de legalábbis próbálom. Az világos, hogy mind Magyarországon, mind a világban az egyházi közösség természetes szövetségesként tekint a konzervatív, önmagáét nemzeti-keresztényként aposztrofáló politikai erőkre. Ez valahogy adja magát, ebben nem találok kivetnivalót, bár MA MÁR nem osztom ezt az álláspontot, mert nem hiszem, hogy bármilyen politikai erő megfeleltethető lenne a kereszténység szellemiségének, hiszen az örökkévaló Isten szeretetéről szóló üzenet koroktól és politikai berendezkedésektől független. Jézus sem vállalt politikai szerepet – bár rá akarták venni, de azt mondta, hogy az én országom nem evilágról való. Amit nagyon nem tartok szerencsésnek, az az, hogy ha rácsúszik és követi a kormány gyűlöletpropagandáját – ezt mindenképpen összeegyeztethetetlennek érzem a kereszténységgel. Itt azért többek között vastag buzizások, uszítások is mennek, ez pedig elfogadhatatlan. Ezeknek a lapoknak elég egyszerű a megfejtésük. Nemrég volt Böcskei Balázséknak egy kiváló felmérése a 24.hu-n, ami arról szól, hogy a Fidesz most például azért állt bele ebbe az LMBTQ-ellenes kampányba, mert szeretné megszólítani a peremszavazóit. Van egy számottevő és bizonytalan réteg, ami egy-egy projekt erejéig a Fidesz mellé áll, akik leváltak a néppártosodó Jobbikról. Ezek az önmagukat keresztényként definiáló radikálisok elég népes szavazótábort jelentenek és nyilvánvalóan őket kívánják megszólítani, a kereszténységet szépen összemosva a szélsőséges ideológiákkal, a gyűlölködéssel. Bár nem olvasom őket rendszeresen, de belefutottam, hogy micsoda dolog, hogy a Lego-figurák között van fekete is, ami egy érzékenyítőprogram a gyerekek részére. Ezt támadni pedig egyrészt mélyen ostoba dolog, de választókat akar behúzni. Erre pedig alkalmas felületnek vélhetik a vasarnap.hu világképét és mentalitását.    

– A portál eddig is radikális hangon szólalt meg a kisebbségeket érintő témákban, az abortusz, a melegek, a cigányok ügyében. Az új főszerkesztő pedig nem hagyott kétséget a jövőt illetően. Amint kedden a Mandinernek fogalmazott: „szeretnénk minél több, az ellenfeleinkre(!) nézve kínos ügyet felgöngyölíteni/.../ Én személy szerint ráadásul élvezem is a veszélyesebb szituációkat. Még a 888 újságírójaként készítettem videót Gyöngyöspatán arról, hogy a helyi cigányok mire költik az állítólagos szegregáció miatt a számukra megítélt összesen 100 millió forint kártérítést. Kivétel nélkül azt mondták, hogy építkeznek. Azóta eltelt egy év, lassan érdemes lenne visszamenni, megnézni, hogy hány új ház épült a cigánysoron.” Ehhez, a látens rasszizmushoz mi szükség keresztény portálra?

– Abba a narratívába illeszkedik, amit 2010 óta tol a Fidesz, hogy nem politizálás folyik, hanem egy permanens háború az ellenség ellen, akit le kell győzni. Ilyen jellegű cikk volt nemrég a vasarnap.hu oldalán, talán éppen az előző főszerkesztő által támadva az LMBTQ-szervezeteket, hogy háborúban állunk, csapataink harcban állnak és az ellenség azok az erők, akik a tolerancia jegyében szeretnék megrontani a gyermekeinket. A Finkelstein-i recept, az örökös ellenségkép-keresés kiváló integráló erő. Az egészben az a vicces és sosem tudom eldönteni, hogy mindez valójában kinek a kezében van, vajon mindössze egy hideg politikai matek-e és ki az, aki ezt tényleg el is hiszi. Szerintem nagy a szórás.

– Orbán Viktor elég okos ahhoz, hogy tudja, miként kell butának lenni.

– Ez elképzelhető. Mielőtt kiléptem a református egyházból, elég hosszan szolgáltam presbiterként. Hozzátenném, hogy azért az egyházi, a vallásos emberek vannak annyira naivak, hogy hisznek. Akár a kormánynak. Hogy az miért nem tűnik fel, hogy ebben óriási fordulatok és veszélyek is vannak, ezt nem tudom, ez már az ő lelkiismeretük dolga.

– Némileg eltávolodva a vasarnap.hu küldetésétől, hogy látod: szükség lenne-e ma Magyarországon egy valóban korszerű, korrekt és életképes, a fiatalokat megszólítani akaró keresztény hírportálra?

– Egyértelműen. A Mindennapi nagyon sikeres volt, betöltött egy űrt és a legérdekesebb az volt, hogy az olvasóink nagy része nem volt vallásos, hanem egyszerűen kíváncsi volt arra, hogy adott társadalmi témákra mit mondanak keresztény szellemiségű emberek? Hallatlan izgalmas volt, hogy egy keresztény lap kritizálja a magát kereszténynek mondó kormányt vagy hatalmat – ez egy izgalmas és sikeres kísérlet volt, és amikor be kellett fejezni, már komoly hirdetőink voltak. És a siker egyik oka a szakmaiság volt, amit őszintén szólva, a vasárnap-féle lapokból hiányolok. Kizárólag jó szerzőkkel és szerkesztőkkel voltam hajlandó dolgozni, és nem volt előírás, hogy vallásosak legyenek, ha elfogadták a lap szellemiségét. A mindennapinál indult az azóta sikeres újságíróvá vált Kerner Zsolt vagy Horváth Csaba, és olyan rendszeres szerzőink voltak, mint Bodoky Tamás, Jászberényi Sanyi, Babarczy Eszter, Tálos Lőrinc, és sorolhatnám, a riportfilmes szekcióról nem is szólva, ahol többek közt Petrik András, Nagy Dénes, Nagy Viktor Oszkár alkotott. Nem gondoltam, hogy egy ilyen értékes projektet buta politikai helyezkedésből csak úgy meg lehet szüntetni. Aztán egyik napról a másikra kihúzták a konnektort: kaptam direkt és indirekt figyelmeztetéseket is, hogy mi fog történni, de egyszerűen nem hittem el. S egy nap a támogatónk szomorúan közölte – nem megy tovább.

– Erre azt tudom mondani, hogy talán rossz laptulajdonossal ültél le beszélni, mert a vasarnap.hu új főszerkesztője magabiztosan nyilatkozta, hogy az ő megbeszélése a saját laptulajdonosával a portál karakterét és az úgynevezett vasárnapos identitás megerősítését tűzte ki célul, „ami nagyjából annyit jelent, hogy a harcos keresztény hangvétel iránt érdeklődő médiafogyasztók közül egyre többen gondolják úgy, hogy a számukra megfelelő anyagokat nálunk találják meg.” Vajon mit értsünk harcos kereszténységen?

– Ez egy marhaság, nincs harcos kereszténység. Történelmi hagyománya persze van, ha visszaemlékszünk az inkvizícióra vagy a keresztes háborúkra. De ha visszaemlékezünk az eredeti evangéliumra, Jézus azt mondja, hogy aki kardot fog, kard által fog elveszni.

– Te, ma elvállalnál-e újra egy mindennapi.hu-t?

– Abszolút, valahol ott szerepel a titkos álmaim között. Egy igazi mindennapi.hu-t, ami konstruktív és kritikus a politikummal szemben és valóban hitelesen képviseli az evangéliumot az élet minden területén, bármikor. Ott az volt a koncepció, hogy ha az örökkévaló Istent a mindenség teremtőjeként értelmezzük, akkor igazából mindenhez köze van. Akkor ezen az alapon mindenről lehet véleményt nyilvánítani – politikáról, gazdaságról, igazságosságról, társadalmi kirekesztésről, integrációról, kisebbségekről s mindezt anélkül, hogy ideológiai csapdákba csússzunk. Nagyon sokan szerették, életem legboldogabb másfél éve volt, nagyon-nagyon szerettem csinálni. Ha valaha még lehetőég nyílna rá, biztosan nem bújnék el előle.