Balázs Péter: nincs alternatívája az európai kapcsolatrendszernek

– Gyakorlatilag megszűnt Magyarország politikai és bizalmi mozgástere az unión és a transzatlanti kapcsolatrendszeren belül, nyilatkozta Inotai András közgazdász a hétvégén a Népszavának. Azt mondta, az elmúlt 50 évre visszatekintve, Magyarország soha nem volt nemzetközileg ennyire elszigetelt. Ön külpolitikusként hogyan látja ezt?

– Az elszigeteltség igaz, de a kapcsolatrendszer nem szűnt meg teljesen, csak rendkívül beszűkült. Alig van olyan találkozó saját szövetségi rendszerünkön, EU-n és NATO-n belül, amely kölcsönös akaraton és kétoldalú kezdeményezésen alapszik. Ezzel szemben, az Orbán-kormánynak nagy szerencséje, hogy ezek a szervezetek automatikusan biztosítják a találkozási lehetőségeket, menetrendszerűen meghirdetik a csúcstalálkozókat, az Európai Unióban a külügyminiszteri tanács havonta ülésezik. Vagyis semmit nem kell tenni azért, hogy találkozhassanak a partnerekkel. Ezen kívül – tudjuk, látjuk –, Orbán munkatársai minél több olyan találkozót próbálnak szervezni, amelyekre be lehet jelentkezni, vagy be lehet fizetni például konferenciákra, és ennek ürügyén próbálnak találkozókat kieszközölni számára. Ha már úgyis ott van. Még a pápával, vagy az amerikai elnökkel is próbáltak ilyen találkozót összehozni.

– A keleti és déli nyitás hozott ebben bármiféle változást, segített az elszigeteltség megállításában?

– Lényeges változást hozott, mert Magyarország az egyetlen, amelynek miniszterelnöke évente találkozik Putyinnal, azonkívül hírhedt partnerekkel, diktátorokkal is jóban van. Egyetlen európai kormányfőként volt jelen például Bolsonaro brazil elnök beiktatásán, és még lehetne folytatni a sort. Egy a gond, hogy ezek olyan sok eredményt nem hoztak, és semmiképpen nem helyettesítik, nem pótolják az európai kapcsolatrendszert. Hisz' Magyarország Európa közepébe, szárazföldbe zárt ország, a mozgástere elég korlátozott, úgyhogy nekünk egy 1000 kilométeres körben kell a külkapcsolatainkat túlnyomórészt megoldani, beleértve a biztonságot és a gazdasági együttműködést. 

– Milyen volt a korábbi magyar kormányok nemzetközi elismertsége?

– Az első két kormány, az Antall- és a Horn-kormány egyaránt nagy nemzetközi elismertségnek örvendett, függetlenül attól, hogy politikailag különböző színeket képviseltek. Utána jött egy törés ’98-tól, amikor egy eléggé tapasztalatlan koalíció került kormányra. Már akkor is kezdett romlani az ország megítélése. A nyolc évi szocialista kormányzás 2002-2010 között vegyes eredményeket hozott. Ennek elsősorban mi magunk voltunk az okai, a nagy nehezen megtalált miniszterelnököt, Medgyessy Pétert a saját koalíciója puccsolta meg, utána jött egy nem választott politikus, akinek beletört a bicskája a kormányzásba. Amikor pedig egy alkalmas, felkészült kormányfő következett Bajnai Gordon személyében, neki már nem volt ideje, hogy végigvigye a válságkezelési programját, amit nagyon jól indított el.

– Mégiscsak volt egy kitaposott út. De hogyan sikerült a rendszerváltás élországából odáig süllyeszteni az országot, ahol most tartunk?

– Azon sokan törjük a fejünket, mi az oka, hogy éppen a két úttörő, Lengyelország és Magyarország fordult vissza először a felzárkózás útjáról. Nem él a lehetőséggel, inkább hátat fordít Európának, és elmenekül.

– Mire jutottak, miért ez a két ország?

– Találgatjuk az okokat. Az egyik mindenképpen az, hogy a sok változással túlterheltük a társadalmakat. Ebben lehet igazság, hisz az elmúlt 100 évben annyi minden történt velünk is, Lengyelországgal is. A másik ok, hogy nem készültünk föl kellően erre a hatalmas fordulatra. De az is igaz, hogy nem volt rá sok idő, mert a történelem sodort magával. Ránk dőlt a Szovjetunió egész rendszere is. Ahhoz képest egész jól reagáltunk. A kérdés az, hogy miért álltunk meg, miért csúsztunk vissza.

– Az Orbán kormány mely lépései voltak a legdurvábbak, amelyek idáig vitték az országot?

– Szinte minden. Orbán egy olyan stratégia alapján dolgozott, hogy ne ismétlődhessen meg a 2002-es vereség, ezért ahogy kormányra lépett 2010-ben, kezdte a médiatörvénnyel, és folytatta az összes demokratikus intézmény és ellensúly szétverésével. Jött az Alkotmánybíróság, a rendes bíróságok, az Alkotmány kicserélése, egészen odáig, hogy már az egyetemek és a színházak elfoglalásánál tart.

– Mit tehetne az ellenzék itthon és külföldön, hogy ezt az 50 évre szóló elszigeteltséget legalább csökkentse?

– Az ellenzék ebben a percben jó úton jár, sokévi habozás után végre összefogott. Ez jó megoldás, ezt kellene még jobb minőségben folytatni. Senki nem fog bennünket megváltani. Az itthoni választók tudnak egyedül változtatni ezen, ha ráébrednek, hogy olyan kormányunk van, amilyet megérdemlünk, és amilyet választunk.

– Mennyi idő alatt lehet a Fidesz okozta politikai hátrányt ledolgozni?

– Politikailag egy nap alatt, a választáson, gazdaságilag kell egy évtized, amíg visszatérünk valamilyen normális rendre. A társadalomnak pedig időt kell adni, egy-két nemzedéknyi időt, hogy szépen, türelmesen felzárkózzék, és előre tekintsen, nem hátrafelé.