Balázs Péter: Orbán Viktor önmagát helyezi a világ közepébe, és nem az országot

Orbán világképe hogyan foglalható össze a nagyhatalmakról, az EU-ról, a V4-ekről, az ukránokról, a szomszédainkról?

Orbán Viktor világképe olyan, mint a délibáb, ő fordított világképet lát. A szövetségeseit látja ellenfeleknek, miközben veszélyes és távoli államokat lát barátoknak. Államok helyett pártokban gondolkodik. Például az USA helyett a republikánusok szélsőjobbját nézi, Franciaországból épp a héten fogadta Marine Le Pent Budapesten. Körülbelül ez határozza meg. A szélsőjobbhoz sorakozott föl. Egyetlen kérdés, hogy az Európai Parlament két szélsőjobb csoportja közül melyikhez állna. Ő legszívesebben mindkettőhöz csatlakozna, de leginkább azt szeretné, ha a kettő egyesülne, csakhogy nem fognak. 

Orbán Kínát felemelkedő nagyhatalomnak látja, az USA-t viszont leáldozóban lévőnek, hacsak nem Trumpot választják meg elnöknek. Oroszországgal baráti kapcsolatot ápol, az EU-t viszont inkább ellenségének tekinti. A V4-eket már nem is számítja, és az ukránokkal és a szomszédainkkal is inkább hadban áll…

Ez mind belefér abba, hogy ő feje tetejére állítja a világot a valósághoz képest. Az ő fordított világképének része az is, hogy ő onnan vár fölemelkedést, ahol tulajdonképpen elég nagy problémák vannak. Például Kínában éppen az ingatlanbuborék pattan szét, ott áll a rengeteg félig kész lakás. Ez vitte magával a kínai gazdaságot egy darabig. Orbán ott szeretne hanyatlást látni, ahol éppen nincs, helyette viszont helytállás van.

És a miniszterelnök mit gondol Magyarország helyéről ebben a fordított világban?

Azt hiszem, hogy ő önmagát helyezi a világ közepébe, és nem az országot. Nagyon gyakran kiderül, hogy nem az ország pozícióiban gondolkodik, hanem a saját hatalmát nézi. Önmagát képzeli nagyon nagy aktornak.

Ideológiai szempontból a valamikori liberálisból hová fordult ez az ember?

Láthattunk egy olyan átalakulást, ami szinte példa nélküli, legalább is kevés ilyen példa van. A nagyon radikális fiatal liberálisból egy mérsékelt középjobb lett, amíg a néppárthoz tartozott és Helmut Kohllal barátkozott, utána pedig egy durva szélsőjobboldali vált belőle, sőt, a szélsőjobbnak is a széle.

Használ, vagy inkább árt Orbán világképe Magyarország nemzetközi kapcsolatainak?

Rengeteg árt. Az országot azonosítják vele, és az ő akciói nyomán Magyarország már kisodródott a saját szövetségi rendszerünk peremére. Már de facto kizártak bizonyos programokból – szerencsére átmenetileg – az Erasmus+ és a Horizont Európa programból, függőben vannak a pénzeink. Orbán sokat beszél az unió ellen, és keveset arról, hogy mit kéne csinálni. A politikát megoldja egyfajta politikai „gügyögéssel”. Kádár János is „gügyögött” időnként, hiszen igen egyszerű dolgokkal próbálta helyettesíteni időnként a politikát, de Orbán mindenkit felülmúl ebben. A legutóbbi péntek reggeli Kossuth Rádióban elhangzott beszéde is óvodásoknak, vagy félművelt, tájékozatlan embereknek szólt. Azt mondta például, hogy a mi pénzünket odaadták az ukránoknak… Ez óvodás szint: „a játékomat odaadták egy másik gyereknek”.

Az elképzelhető, hogy ezekkel kivezetteti Magyarországot az EU-ból, vagy ő maga megteszi ezt a lépést?

Ez nagyon bonyolult lépés lenne. Ő nem tudna úgy kilépni, mint az angolok, mert szembekerülne a közvéleménnyel, de kisodorja az országot belőle. Egy olyan szituációt okoz. Már elég nagy mértékben kisodródtunk, és tovább tolja efelé az országot. Hogy azután ennek a húzásnak mi lesz a konkrét vége, még nem tudjuk.

Kisodródni az EU-ból, az nekünk, magyaroknak nagyon rossz lenne, de neki miért lenne jó?

Neki egyetlen dolog kell, a hatalom megtartása a végtelenségig. Most fokozza a konfliktusokat, mert készül a jövő évi választásokra, és ő mindig konfliktusokban gondolkodik. A hatalomból pedig rövid úton pénzt csinál a családjának és a barátainak.