Balázs Péter: szánalmas arcmentési kísérlet

– A Fidesz európai parlamenti delegációjának vezetői a kilépésről szóló közleményükben antidemokratikusnak és az Európai Néppárthoz méltatlannak nevezték a most elfogadott alapszabály-módosítást. Valóban az?

– A néppárt frakciója bőven több mint kétharmaddal szavazta meg a döntést. A túlnyomó többség tehát egyetértett a módosítással. Ez nehezen vitatható.

– A szöveg megtartotta azt a szabályt, amely a kizárásról szóló döntéshez kétharmados többséget ír elő. Ezek szerint nem biztos, a Fidesz kizárásához meglett volna a többség?

– A szabály eddig is a kétharmad volt, bár felmerült, hogy ezt csökkentik 51 százalékra. Azt látni kell, hogy a néppárt az Európai Parlament legnagyobb és legerősebb pártcsaládja. Ebben minden tagállamból van párt, nemcsak a feltétlenül szükséges hétből, miközben nagyon sokszínű, hiszen 49 pártot tömörít. Köztük kell olyan megoldást találni, amit a többség elfogad.

– A kilépésről szóló döntéssel a Fidesz lényegében elébe ment az eseményeknek?

– Ez nem újdonság: már többször előfordult, hogy amikor felismeri a kudarcot, akkor Orbán Viktor megpróbál elébe vágni és úgy beállítani, mintha ő akarta volna., Ez nem hiteles, inkább szánalmas arcmentési kísérlet. A néppártban a többség meg akar szabadulni a Fidesztől.

– De a jelek szerint a Fidesz is meg akart szabadulni ettől a pártcsaládtól.

– Nem biztos. Orbán Viktornak túlzott ambíciói voltak, szerette volna átformálni a néppártot. Próbálta valahogyan jobbra tolni – a saját modelljét követve –, ehhez keresett szövetségeseket. Régi barátja, Silvio Berlusconi volt olasz kormányfő is a néppártban ül, aztán próbálkozott a német keresztényszociális unióval, a CSU-val, de úgy látszik, végül egyedül maradt. Hiába szórta átkait, hiába igyekezett úgy beállítani, mintha ez egy baloldali gyülekezet lenne, a néppárt nem hagyta magát eltéríteni, maradt a mérsékelt középjobb pozícióban. Orbánnak az egyik fő baja az volt, hogy a pártcsalád elnöke az a Donald Tusk lett, aki fő lengyel szövetségese, Jaroslaw Kaczynski riválisa. A magyar kormányfő pedig azért is egyedül maradt, mert a lengyel kormánypárt egy másik pártcsaládhoz tartozik.

– Mit jelent a kilépés a közeli és a távoli jövő szempontjából a néppártnak?

– Az Európai Néppártnak addig volt szüksége a Fidesz 12, valamint a KDNP egy szavazatára, amíg létezett nagykoalíció, vagyis a szociáldemokratákkal többséget alkottak. Miután azonban átalakultak az erőviszonyok és a két nagy pártcsaládnak semmiképpen nincs többsége, a néppárt számíthat a zöldekre és a liberálisokra. Így nem oszt, nem szoroz, hogy egy-két párt bent van-e, vagy sem.

– De mit jelent ugyanez a Fidesznek?

– A magyar kormány nagyon elszigetelődött a transzatlanti világban. Donald Trumphoz még tudott dörgölőzni Orbán, de az új elnök, Joe Biden nem fogja ugyanúgy kezelni. Nagyon elfogytak a diplomáciai találkozók és ezt valamelyest pótolták a pártközi kapcsolatok. A magyar miniszterelnök két sapkát hord, egy pártelnökit és egy kormányfőit. Ezt szereti szándékosan keverni, vagy egybemosni. A néppárti levelezését például miniszterelnöki fejléccel bonyolította. Csakhogy két éve megrendült a néppárti kapcsolati háló, amikor felfüggesztették a Fidesz tagságát. Eközben viszont képviselői a néppárt parlamenti frakciójában továbbra is tevékenykedtek. A mostani alapszabály-módosítás tulajdonképpen arról szól, hogy meg kell szüntetni ezt a kettős helyzetet.

– Hol folytatja ezek után a Fidesz?

– Erről eddig találgatások voltak. Magányos farkasként nem maradhat. A legjobb lehetőségnek az látszik, hogy csatlakozik az európai konzervatívok és reformerek csapatához. Ez egy sokkal kisebb tömörülés. Csak 15 tagállam pártjai vesznek benne részt és a legnagyobb tömb éppen Orbán fő szövetségese, Kaczynski pártja. A 62 képviselő közül 27 hozzájuk tartozik, az utána következő szélsőjobboldali Olaszország Fivérei-Nemzeti Szövetség nevű pártnak – Giorgia Meloni vezetésével –, hat képviselője van. Ott persze a Fidesz besorolhat a második helyre, a lengyelekkel alkothat nagy vízfejet, és megvalósíthatja Orbán azt a tervét, hogy az történjen, amit ő akar. Csak ennek az egész pártcsaládnak a súlya nagyon csekély.

– A legfontosabb kérdés az, hogy Orbán tervezi-e Magyarország eltávolítását az Európai Uniótól, akár a kiléptetését is?

– Ez kétségkívül abba az irányba tett lépést. Ezzel távolodik az unió politikai és döntéshozói centrumától, értékrendjétől, szabályaitól. Bizonyosan kifelé megy, de innen még nagyon messze van az ország kiléptetése. Annak, hogy a Fidesz merre megy, csak addig van jelentősége, amíg ők kormányoznak. De fontos azt is tudni, hogy ez a távolodás nem is a Fidesz döntése. A világban a pártok nagy többsége nem olyan egyszemélyes, mint a jelenlegi magyar kormánypárt. Ami most történik, az Orbán Viktor akarata. Sokan emlékezhetnek még, hogy a '90-es évek elején ő volt a Liberális Internacionálé alelnöke. A német FDP karolta fel és támogatta, de hirtelen nagyot dobbantott és átment a mérséklet középjobbra. Hűtlenül otthagyta Otto Graf von Lambsdorffot, és átállt Helmut Kohl csapatába. Most innen megy tovább, egyértelműen a szélsőjobb irányába. Pártvonalon azonban ez ugyanúgy a perifériára szorítja, mint korábban a diplomáciában.

– De ezek szerint nem kell aggódni az uniós tagság miatt?

– A közvélemény semmiképpen sem támogatná Magyarország kilépését. Talán az sem túlzás, ha ezzel próbálkoznának, akkor feltehetően fellázadna a magyarság. A többség számára még mindig fontos a nyugati kapcsolat és az, hogy Magyarország a fejlett Európához tartozzon.