Balogh S. Éva: Orbán a hatalmáért az anyaföldet is felégetné

– Ne legyünk provinciálisok. Azt gondolom, hogy most a világ legnagyobb problémája az afganisztáni helyzet.

– Magyarország nem tehet úgy, mintha semmi köze nem lenne az afgáni összeomláshoz. Nem lenne szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország 2003 óta NATO-tagként kivette részét az afgán expedícióból és már ezért sem tehetünk úgy, hogy semmi közünk az egész dologhoz. Az évek során, még magyar halálos áldozatai is voltak a tálibok elleni háborúnak. A helyzet ellenben jelenleg az, hogy az Orbán-kormány úgy tesz, mintha mindehhez semmi köze nem lenne. Nem érdekli azoknak az afgánoknak a sorsa sem, akik hosszú éveken keresztül a magyar katonák megsegítésében részt vettek.

– Az USA hibája a kialakult helyzet?

– Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az afgáni háború húsz évig tartott, ami alatt négy elnöke volt az Egyesült Államoknak. Már Barack Obamának ajánlatos lett volna befejezni ezt a reménytelen háborút, de nem tette. Aztán megérkezett Donald Trump, aki meggondolatlanul és az ő hebehurgya módján elrendelte az amerikai erők teljes kivonását anélkül, hogy azt előkészítették volna. Joe Bidennek már nem volt elég ideje annak előkészítésére. Talán jobb lett volna elhalasztani, de az meg a tálibokkal aláírt egyezmény megszegése lett volna.

– Azt jósolják, hogy nagyobb menekülthullám indul be, mint 2015-ben.

– Az a táliboktól függ. Ha őszinték és nem ölnek halomra embereket, nem törnek-zúznak, és nem taszítják a nőket szolgaságba, akkor nem valószínű. Ha áltatják a világot, akkor lehetséges, hogy megindulnak megint.

– Azt is mondják, hogy a menekülthullám megint az orbáni politikát fogja erősíteni. Lehetséges, hogy ez a tragikus helyzet segíti Orbánt?

– Már nekiálltak a migránsozásnak. Magyar Levente bejelentésének több mint a fele a migránsveszélyről szólt, de nem hiszem, hogy olyan hatásos lesz, mint 2015-ben. Az emberek már belefásultak az egészbe és kevesebben vannak, akik valóban azt hiszik, hogy a menekültek végcélja Magyarország.

– És mennyiben képes gátolni őt a Biden-adminisztráció?

– Valószínűleg semennyire.

– Egyre erőteljesebb a magyar jobboldal igénye, hogy hagyjuk ott az EU-t. Tényleg ez a szándék, vagy csak erőfitogtatás?

– Én még erőfitogtatásnak sem nevezném. Nem régen írtam egy cikket a témáról, és arra a következtetésre jutottam, hogy ez a téma általában akkor jön elő, amikor Orbán bajban van. Most is ez a helyzet. Úgy érzi, hogy az Európai Unió ez alkalommal komolyan gondolja, hogy politikája EU-tagországként elfogadhatatlan. Egyik cikkemben írtam, hogy amit Orbán csinál, az nem más, mint „whistling in the dark,” mármint fél, de próbál erősnek és bátornak kinézni. Sőt, talán zsarolni is.

– Azt állítják a kormánypártiak, hogy Magyarország már elég erős gazdaságilag is ahhoz, hogy megálljon a saját lábán. Hová viszi ez a politika az országot?

– A senki földjére. Az utóbbi időkben meghallgattam több közgazdászt ezzel a témával kapcsolatban és szerintük a forint azonnal összeomolna, az infláció teljesen elszabadulna és külföldi befektetők elmenekülnének. Hozzáteszik azt is, hogy sem az oroszok, sem a kínaiak nem segítenék ki Magyarországot, mert az ország számukra csak addig hasznos, ameddig az EU tagja. Ami a kínai segítséget illeti, pár nappal ezelőtt láttam egy 2019-ben készült dokumentumfilmet, China’s New Silk Road, amit Orbán Viktornak kellene látni. Talán az elriasztaná a kínaiakkal való praktizálástól.

– Ezzel együtt: most megint mintha erősödne a szélsőjobb Európában. Vajon miért?

– Én pontosan az ellenkezőjét látom. Nem sikerült egy egységes szélsőjobboldali frakciót összehozni és Kaczyńskiék rájöttek, hogy a pénz és az amerikai csapatok Lengyelországban fontosabbak, mint a bírókat felügyelő kormányhatóság.

– Egyébként is: normálisan azt gondolná az ember, hogy a nacionalisták pont nem fésülhetők egy csapattá, éppen a nacionalizmusuk miatt. Ez a kísérlet most sem sikerülhet?

– Mint ahogy eddig nem is sikerült. Ami jelenleg összetartja őket, az az EU-ellenességük, de az adott körülmények között – koronavírus járvány, az afgán szituáció, szükség a közös pénzre és így tovább –, valószínűleg elgondolkoztatja őket. Lengyelország hepciáskodott az amerikai tv-csatornával, de 100 százalékig együttműködik az USA-val Afganisztánban. Sőt, az az érzésem, hogy majd a televízió-ügy is le fog csengeni.

– Lengyelország – úgy tűnik – tényleg inog; egy ottani váltás elsodorhatja a magyar rezsimet is?

– Egy lengyel kormányváltás hatalmas érvágás lenne Orbánnak, különösen, ha az még a magyar választások előtt történne. De még ha nem is jelentene bukást neki, de Európában hirtelen vége lenne a pávatáncnak.

- Németország is választás előtt áll: milyen irányba fordulhat Európa?

– Úgy látom, hogy a szociáldemokraták és a zöldek komolyan megerősödtek és egyáltalán nem lehetetlen, hogy nem Armin Laschet lesz a német kancellár. Egy ilyen eredmény jó lenne a magyar demokratikus erőknek.

– Választás lesz Magyarországon is, sokan mondják, hogy az emberek változást akarnak. Mit gondol, az ellenzék képes elhitetni az emberekkel, hogy ura lesz a helyzetnek?

– Addig, amíg az ellenzéki pártok külön utakon járnak, nem lehet várni az emberektől, hogy erőt lássanak benne. Kár, hogy az előválasztások így elhúzódnak, mert addig csak öt-hat párt, beleértve azokat is, amelyek mindössze fantom-pártok, próbál magányosan politizálni. Ha az előválasztások után egy hangon, pártjuk megnevezése nélkül képesek kampányolni, akkor komoly esélye van a nyereségnek. Ugyanakkor én úgy érzem, hogy az ellenzéki szavazóknak annyira elegük van Orbán rendszeréből, hogy sokkal erőteljesebb hangot szeretnének hallani. Ezért vezet Jakab és Dobrev – a felmérések szerint.

– Ön szerint Orbán meddig hajlandó elmenni a hatalma megtartása érdekében?

– A végtelenségig. Ha arra lenne szükség, még az anyaföldet is felégetné maga után.