Kincses sziget lett Magyarországból, csak itt valódi bankjegyeket ástak el
A földbe ásott, hatalmas mennyiségű készpénz, az elmúlt tizenhat év politikai és erkölcsi öröksége, valamint a művészeti és tudományos életben okozott károk is szóba kerültek a Klikk TV Gentlemen című műsorában. A vendégek a parlamenti közbeszédről, Magyar Péter politikai stílusáról és a rendszerváltás nehézségeiről is beszéltek. A beszélgetés egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy elegendő-e a politikai vezetők lecserélése, vagy a társadalmi és intézményi viszonyokat is alapjaiban kell átalakítani.
Magyar Péter vitakészsége és a parlamenti személyeskedés
A parlamenti közbeszéd stílusával indult a beszélgetés. A vendégek egy Toroczkai Lászlótól származó, Magyar Péterre vonatkozó, rajzfilmes hasonlattal élő megjegyzést is értékeltek. Márton András szerint a színművészi pályájából adódóan különösen mulatságosnak találta a rajzfilmek világát, ezért a Kisvakondra tett utalást nem tartotta találó politikai kritikának. A jelenlegi parlamenti vitákat ugyanakkor kifejezetten izgalmasnak nevezte, mert végre érdemi szóváltások zajlanak, és a nézők azt is láthatják, ki mennyire felkészült és meggyőző. Magyar Péter vitakészségét különösen nagyra értékelte: „Ezt a debattőrséget, amit a Magyar Péter tud, én ezt nem láttam.”
Andrási Andor elismerte a miniszterelnök politikai tehetségét, de a személyeskedést túlzónak tartotta. Szerinte a szakkérdésekben célszerűbb lenne, ha az adott területért felelős miniszter vagy hozzáértő képviselő válaszolna, nem pedig minden esetben Magyar Péter. Parti Nagy Lajos szintén ügyes debattőrnek nevezte a kormányfőt, és úgy vélte, sokszor valóban igaza van, de időnként túl sok mellékmondattal terheli a mondandóját. A politikai vitákat ugyanakkor fontosnak tartja, mert az elmúlt tizenhat évben történtekről, a visszaélésekről és a gazemberségekről nem lehet elégszer beszélni.
A földbe ásott pénz a rendszer abszurditásának jelképe lett
A Seszták-ügy kapcsán előkerült hatalmas mennyiségű készpénz különösen nagy megdöbbenést váltott ki a vendégekből. A történetben többen is a Kincses sziget kalózainak elásott kincsét idézték fel: nehezen felfogható, hogy a 21. században, amikor a pénznek számtalan korszerű tárolási és befektetési formája van, valaki ekkora mennyiségű bankjegyet rejtsen el a földben. Az is felmerült, hogy a most megtalált vagyon mellett másutt is lehetnek elrejtett pénzek, és egyáltalán nem biztos, hogy minden előkerül.
Parti Nagy Lajos szerint a történet már annyira meghaladja a képzeletet, hogy irodalmi feldolgozásként szinte hiteltelen lenne. „A valóság az annyira übereli a művészetet, hogy nincs értelme utánamenni” – fogalmazott. A vendégek a pénz elásásának módszerét a mai pénzügyi világban különösen anakronisztikusnak és tragikomikusnak tartották. A történet politikai következményeiről szólva elhangzott, hogy az ügy nemcsak az érintett személyeknek, hanem az őket képviselő rendszernek is komoly károkat okozhat. Parti Nagy Lajos az elmúlt tizenhat év kulturális pénzosztási gyakorlatát is bírálta, külön kitérve a támogatásokra, díjakra, jutalmakra és a havi másfél millió forintos titkos fizetésekre. Azt is megkérdőjelezte, hogy milyen alapon és kiknek jutottak ezek a pénzek.
A művészet túlélheti a politikai nyomást, de az alkotók megszenvedik
A rendszerváltás nehézségeiről szólva a vendégek egyetértettek abban, hogy a vezetők lecserélése önmagában nem elegendő. A korábbi rendszerben kialakult intézményi működést és társadalmi mentalitást is át kell alakítani. Különösen nehéz feladatnak nevezték annak megváltoztatását, hogy miként válhatott egy ilyen erkölcsű vezetés hosszú időn keresztül korlátlan hatalmúvá. A közvélekedés formálásában a média, a színház és a közbeszéd felelősségét is hangsúlyozták.
A művészeti életben keletkezett károkról Parti Nagy Lajos úgy vélekedett, hogy az irodalomban nem működött klasszikus értelemben vett cenzúra, de az alkotók egy része önkorlátozást gyakorolhatott, és a művek létrejöttét is befolyásolhatták az egzisztenciális körülmények. A legnagyobb veszteség sokszor nem maga a mű, hanem annak megjelenése, kiadása és az alkotó megélhetése volt. A színházi világban viszont közvetlenebbül érvényesült a politikai befolyás: a támogatások elosztása társulatok és produkciók sorsát határozta meg. Példaként a Szabó Réka vezette Tünet Együttes helyzetét említették, amely több évnyi küzdelem után kénytelen volt szüneteltetni működését.
Márton András szerint a színházi szakmában a mesterségesen fenntartott határok okozták a legnagyobb károkat. Úgy látja, a közös munka képes lebontani ezeket a választóvonalakat: ha különböző intézményekből érkező művészek együtt dolgoznak egy produkcióban, a korábban hangsúlyozott ideológiai ellentétek elveszítik jelentőségüket. A vendégek a tudományos intézményrendszer átalakításáról, a Magyar Tudományos Akadémia szerepéről és a HUN-REN működése körüli vitákról is beszéltek. A kérdésben még nincs mindenki számára egyértelmű válasz, hogy milyen intézményi keretek szolgálnák legjobban a magyar tudomány jövőjét.