Bárándy Gergely Orbán felelősségre vonásáról: a politikai döntés is lehet bűncselekmény

A vagyon visszaszerzése önmagában nem elég

Az elszámoltatás kérdése az egyik legerősebb politikai ígéretként jelent meg az elmúlt időszakban, és Bárándy Gergely szerint ez döntő szerepet játszhatott a választási eredményben is. Mint fogalmazott, a társadalomban erős az igény arra, hogy „az elképesztő lopás, ami zajlott itt az országban”, ne maradjon következmények nélkül. A beszélgetés során ugyanakkor világossá tette: az elszámoltatás nem kizárólag politikai vagy morális kérdés, hanem rendkívül összetett jogi folyamat.

Az ügyvéd szerint két külön, mégis szorosan összefüggő kérdésről kell beszélni: az egyik az állítólagosan eltulajdonított, magánvagyonokba áramoltatott közpénzek visszaszerzése, a másik pedig a büntetőjogi felelősség megállapítása. Bár elméletileg előfordulhat, hogy bizonyos polgári jogi szerződéseket – például feltűnő értékaránytalanságra hivatkozva – meg lehet támadni, a nagy volumenű vagyon-visszaszerzés szerinte jellemzően csak akkor reális, ha bűncselekmény megállapítására is sor kerül.

„Alapvetően arról van szó, hogy akkor lehet vagyonokat zárolni, elkobozni, akár magas pénzbüntetést kiszabni, hogyha bűncselekményt állapítanak meg” – hangsúlyozta. Vagyis a politikailag sokat emlegetett vagyonvisszaszerzés jogi értelemben csak akkor működhet, ha sikerül bizonyítani, hogy az adott vagyongyarapodás mögött hűtlen kezelés, költségvetési csalás vagy más korrupciós bűncselekmény állt.

Strómanok, felbújtók és a bizonyítás nehézsége

A beszélgetés egyik legélesebb része az volt, amikor konkrét politikai és gazdasági szereplők felelőssége került szóba. Bárándy a büntetőeljárások logikáját magyarázva arról beszélt: egy nagyobb gazdasági bűncselekmény esetében rendszerint megkülönböztetik a szervezőket és a strómanokat. Állítása szerint abban a viszonyrendszerben, amelyben politikai döntések és üzleti szereplők összefonódása merül fel, „nyilvánvalóan” az számít szervezőnek, aki az egész rendszer működtetője, míg a formálisan gazdagodó üzletember strómanként jelenhet meg.

Ugyanakkor többször hangsúlyozta: önmagában az, hogy valaki látványosan meggazdagodik állami szerződésekből, még nem elegendő a büntetőjogi felelősség megállapításához. A döntő kérdés minden esetben a bizonyíthatóság. Ha egy állami szerződést formálisan például egy helyettes államtitkár ír alá, az elsődlegesen az ő felelősségét veti fel, de ha bizonyítható, hogy utasításra járt el, akkor megjelenik a felbújtói felelősség is.

Bárándy felidézett olyan eseteket, amikor politikusokat vagy magas rangú tisztviselőket tanúvallomások alapján ítéltek el. Szerinte a magyar büntetőjogban korántsem példátlan, hogy közvetett bizonyítékok, egymást erősítő vallomások és belső dokumentumok alapján születik ítélet. Kiemelte: nem egyetlen tanúvallomás dönt egy ilyen ügyben, hanem egy egész bizonyítéklánc.

Példaként olyan konstrukciókat említett, amelyekben minisztériumi alkalmazottak, főosztályvezetők vagy céges vezetők közötti e-mailezések mutathatják meg, honnan érkeztek az utasítások. Ha ezekből kirajzolódik egy irányítási lánc, az szerinte ugyanúgy bizonyítéknak számíthat, mint egy közvetlen hangfelvétel. „Amikor a közvetett bizonyítékok láncolata összeér, akkor az is épp olyan bizonyíték” – fogalmazott.

A műsorban szóba került az a lehetőség is, hogy egyes, jelenleg még érintettnek tekintett szereplők enyhébb büntetés reményében vallomást tehetnek magasabb szintű döntéshozók ellen. Bárándy szerint a magyar büntetőeljárás többféle egyezségi lehetőséget is ismer, amelyek során a beismerés vagy másokra tett vallomás enyhítő körülményként jelenhet meg.

Ugyanakkor hangsúlyozta: ez nem jelent automatikus felmentést. „Amikor a rabló visszaadja a lopott szajrét, attól még elítélik rablásért” – érzékeltette az ügyvéd. Vagyis aki részt vett egy korrupciós mechanizmusban, az attól még felelős marad, ha később együttműködik a hatóságokkal vagy részben megtéríti az okozott kárt.

El lehet jutni Orbán Viktorig?

A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy egy esetleges jövőbeni elszámoltatás meddig juthat el a politikai hierarchiában. A műsorvezető arra utalt: a NER működésének egyik alapvető sajátossága éppen az volt, hogy a jelentősebb döntések központilag születtek, ezért felmerül a kérdés, mennyiben tekinthetők pusztán politikai döntésnek az állami szerződések és pénzmozgások.

Bárándy szerint azonban a „politikai döntés” önmagában nem zárja ki a büntetőjogi felelősséget. Sőt, egy döntés lehet egyszerre politikai természetű és bűncselekmény is. Érvelése szerint egy állami vezető akkor is felelősségre vonható, ha politikai pozíciójából fakadóan ad utasítást olyan döntésekre, amelyek korrupciós vagy hűtlen kezelési bűncselekményt valósítanak meg.

„Ha Orbán Viktorig vissza lehet vezetni azt, hogy ezek a döntések közvetlenül tőle származnak, és erre bizonyítékokat tudnak gyűjteni a hatóságok, akkor igen, felelősségre vonható a miniszterelnök” – fogalmazott az ügyvéd. Egyetlen kivételként a parlamenti szavazatokat említette, amelyek a jogrendszerben speciális védelmet élveznek, vagyis a képviselők leadott voksai miatt nem lehet őket büntetőjogilag felelősségre vonni.

A végrehajtó hatalom szereplőinek döntései azonban már más megítélés alá esnek. Bárándy szerint azokért az utasításokért, amelyeket állami döntéshozóként ad ki valaki, elvileg ugyanúgy vállalnia kell a jogi következményeket, mint bárki másnak.

A beszélgetés végén a műsorvezető személyesebb kérdéssel próbálkozott: ügyvédként mit tanácsolna Orbán Viktornak, szüksége lehet-e jogi segítségre a jövőben. Bárándy azonban visszafogott maradt. Azt mondta, korábbi politikusként talán markánsabb választ adna, de ügyvédként nem kíván ilyen tanácsot megfogalmazni. „Ebben a kérdésben hadd maradjak ügyvéd” – zárta rövidre a felvetést.