Lattmann Tamás: a Fidesz miatt nem távozik Sulyok Tamás

Politikai alku helyett politikai fordulat?

Lattmann Tamás szerint az elmúlt hetek fejleményei arra utalnak, hogy korábban valóban megszülethetett egy informális politikai megállapodás Sulyok Tamás távozásáról, amelyet később a Fidesz stratégiaváltása írhatott felül. A jogász úgy fogalmazott: hozzá is eljutottak olyan információk, amelyek szerint „született egy politikai megállapodás arról, hogy ő inkább lemond”, és a körülmények is ezt támasztották alá.

Lattmann arra emlékeztetett, hogy a magyar politikai rendszerben már létezik precedens arra, hogy egy köztársasági elnök kedvező feltételek mellett mondjon le. Schmitt Pál távozása után alakult ki az a szabályozás, amely életjáradékszerű juttatásokat biztosít a volt államfőknek, ami szerinte annak idején a lemondás egyik feltétele lehetett. „Igazából úgy tűnt, hogy ingyen le tud mondani a köztársasági elnök” – fogalmazott, vagyis egy olyan kompromisszum körvonalazódott, amelyben minden szereplő jobban járhatott volna a konfliktus elkerülésével.

A helyzet azonban látványosan megváltozott, amikor a Fidesz nyilvános kampányt indított Sulyok Tamás mellett. Facebookos aláírásgyűjtések és politikai kiállások jelentek meg, amelyek azt sugallták: a kormánypárt immár nem támogatja az államfő távozását. Lattmann ezt úgy értelmezte, hogy „ennek a dealnek Sulyok Tamás oldalát elkezdték megnehezíteni a Fidesz részéről”, ami végül odáig vezethetett, hogy az államfő számára már nem tűnik kifizetődőnek a lemondás.

A nemzetközi jogász szerint ugyan sokan politikai elégtételként tekintenének Sulyok Tamás távozására, de az ügy jóval túlmutat egy személyes vagy pártpolitikai konfliktuson. Úgy látja, egy eszkalálódó közjogi vita „további maradandó kárt okozhat a magyar alkotmányosság szövetében”.

Független volt-e valaha Sulyok Tamás?

Balogh Judit kérdésére, miszerint mennyire tekinthető függetlennek egy olyan köztársasági elnök, akinek még egy elvesztett választás után is politikai szereplők szabhatják meg a mozgásterét, Lattmann meglehetősen kategorikus választ adott: szerinte Sulyok Tamás „soha nem volt független”.

A jogász álláspontja szerint már alkotmánybírói kinevezése is kizárólag a Fidesz politikai támogatásának volt köszönhető, és úgy véli, már akkor sem teljesültek maradéktalanul a kinevezés feltételei. Mint mondta, ebből következően hiba lenne azt feltételezni, hogy később köztársasági elnökként képes vagy hajlandó lett volna valódi autonómiát mutatni.

Lattmann szerint a magyar alkotmányos rendszer ráadásul nem ír elő különösen szigorú, konkrét tartalmi kötelezettségeket az államfő számára. A köztársasági elnöki szerepkör „puha feladatokkal” is jár, vagyis számos kérdés politikai értelmezés tárgya. Ebből a szempontból úgy látja, Sulyok Tamás a kormányváltás után különösen igyekezett eleget tenni a rendszer által támasztott elvárásoknak: gyorsan kinevezte a miniszterelnököt, nem akadályozta a miniszterek vagy államtitkárok kinevezését, és minden szükséges döntést „óramű pontossággal” hozott meg.

A köztársasági elnöki hallgatás vagy megszólalás kérdését ugyanakkor Lattmann árnyaltabban közelítette meg. Felidézte, hogy sokan ma azért kritizálják Sulyokot, mert nem szólal meg elég gyakran közéleti ügyekben, miközben ugyanennek a politikai oldalnak egy része korábban Sólyom Lászlót azért bírálta, mert túl sokszor nyilvánult meg. „Ez politikai értékelési kategória” – hangsúlyozta.

Szerinte inkább Sulyok korábbi alkotmánybírósági tevékenységéből lehet következtetni a függetlenségére. Példaként a Lex CEU ügyét említette, amelynek alkotmányossági vizsgálatát állítása szerint az akkori Alkotmánybíróság elnökeként Sulyok késleltette. Lattmann úgy fogalmazott, hogy az ügyet „dugta, mint a lopott biciklit”, mert nem akart formális döntést hozni egy szerinte eleve közjogilag érvénytelen szabályozásról.

Hogyan lehetne megfosztani az államfőt a tisztségétől?

A beszélgetés legfontosabb része az államfő esetleges eltávolításának jogi lehetőségeiről szólt. Lattmann szerint az Alaptörvény viszonylag világosan meghatározza a köztársasági elnök megfosztásának feltételeit: jogszabálysértés vagy bűncselekmény elkövetése esetén nyílhat meg ez az út.

A rendszer ugyanakkor számos bizonytalanságot rejt. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mikor indul meg hivatalosan maga az eljárás. Az Alaptörvény szerint a folyamat parlamenti kezdeményezéssel indul, majd az Országgyűlés kétharmados döntése után az ügy az Alkotmánybíróság elé kerül, amelynek azt kell eldöntenie, fennállnak-e a megfosztás okai.

Csakhogy Lattmann szerint a szabályozás egyik ponton többértelmű. Az Alaptörvény ugyanis úgy fogalmaz: „a határozat elfogadása után a köztársasági elnök nem gyakorolhatja jogosítványait”, ám nem egyértelmű, melyik parlamenti határozatra utal – a kezdeményező indítvány elfogadására vagy a kétharmados döntésre.

Ez nem pusztán elméleti kérdés. Ha az első értelmezés érvényesülne, akkor már az eljárás kezdetén az Országgyűlés elnökéhez kerülnének az államfői jogosítványok, ami jelentősen átalakíthatná az erőviszonyokat. Ha azonban csak a kétharmados döntés után függeszthető fel az államfő hatásköre, akkor Sulyok Tamás továbbra is befolyásolhatná például az Alkotmánybíróság átalakításával kapcsolatos törvények sorsát.

Lattmann szerint emiatt akár olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy egy új parlamenti többség előbb az Alkotmánybíróság működését alakítja át, és csak utána indítja el teljes erővel a köztársasági elnök elleni eljárást. „Szerintem sokkal fontosabb lenne az Alkotmánybíróságon rendet tenni, mint a köztársasági elnökkel húzakodni” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy megalapozhatja-e a megfosztást az az érv, hogy Sulyok Tamás nem testesítette meg megfelelően a nemzet egységét, Lattmann óvatos választ adott. Elismerte, hogy ez lehet egy „érvényes érvelés”, ugyanakkor hangsúlyozta: itt már elkerülhetetlenül politikai mérlegelésről van szó. Szerinte önmagában az, hogy egy köztársasági elnök nem ért egyet a parlamenti többséggel vagy éppen nem szólal meg bizonyos ügyekben, még nem jelenti automatikusan a nemzeti egység megbontását.

A beszélgetés végén szóba kerültek a volt köztársasági elnökök juttatásai is. Lattmann szerint a jelenlegi rendszer túlzottan bőkezű, bár azt indokoltnak tartja, hogy egy korábbi államfő bizonyos szintű támogatást kapjon. Ugyanakkor szerinte érdemes lenne újragondolni, hogy valóban szükség van-e hivatalra, személyzetre és jelentős pénzbeli juttatásokra egy visszavonult elnök esetében.

A legérdekesebb kérdés azonban az, mi történne akkor, ha Sulyok Tamást nem lemondás, hanem megfosztás útján távolítanák el. Erre nincs precedens, és a jogszabály sem tesz különbséget a két megszűnési forma között. Lattmann szerint jelen állás szerint „megszűnt a hivatal és kész”, vagyis egy megfosztott köztársasági elnök ugyanúgy jogosult lehetne a juttatásokra, mint az, aki önként távozott hivatalából.