Barkóczi Balázs: a magyar közoktatás hátrafelé halad

Barkóczi középiskolai magyar tanárként 12 évig a közoktatásban dolgozott, utána végezte el a politológiát Miskolcon. Jelenleg hobbiként filozófiát tanul és úgy gondolja, hogy oktatási árnyékminiszterként munkájában éppen azokat a tapasztalatokat tudja megjeleníteni, amelyeket ebben a 12 évben gyűjtött. 

„A magyar közoktatás nagyon lassan halad, most már inkább hátrafelé” – vélte. Szerinte látni, hogy a központosított rendszer csődöt mondott, a Klikk hiába alakult át Klebelsberg Központtá (KK), tulajdonképpen most egy fentről lefelé irányuló szisztéma érvényesül. Mindig fent találják ki, hogy mit kell lent megcsinálni, illetve azzal szembesülnek az intézményvezetők, hogy mivel az iskola nem önálló gazdálkodó, ezért, ha betörik egy ablak, akkor is a KK-hoz kell fordulniuk. Egy konferencián az egyik budapesti gimnázium igazgatója mesélte el, hogy szeptember óta a tanári teakonyhában ráz a bojler és most kaptak ígéretet rá, hogy talán jövő hónapban megcsinálják, de van, ahol egy kiégett izzó lecserélésére is hónapokat kell várni. 

Barkóczi Balázs elmondta, hogy az oktatás rendszerében vannak rövidtávú problémák, amelyek viszonylag gyors és gyakorlatias megoldást igényelnek, mint például a pedagógus bérek legalább 45 százalékos emelése, ami egyébként 286 milliárdba kerülne a költségvetésnek. Azonnal sorolta is, hogy szerinte miből lenne erre fedezet: ha a „közmédiára” eltapsolt évi 100 milliárd forintot vesszük és hozzáadjuk akár a Vodafone megvásárlására költött 660 milliárd forintot, vagy a vadászati világkiállításra és a hasonló agyrémekre költött pénzeket, akkor bőven meglenne rá, az áfa-bevételről vagy a leállított kormányzati beruházásokból megmaradt pénzekről már nem is beszélve. 

Mint mondta, a szakképzés és a közoktatás nagyon szorosan összefügg, miután azzal szembesülnek már hosszú idő óta, hogy olyan diákok kerülnek a szakképzésbe, akik nem tudnak szöveget értelmezni. És ez óriási probléma egy gépkezelőnél is. Beigazolódni látszanak azok a félelmek, amelyek szerint összeszerelő ország leszünk. A diákok képzetlenek, a tanerő túlterhelt, és olyan embereket engedünk ki aztán a szakképzésből, akik tulajdonképpen még betanított munkásnak sem felelnek meg, merthogy nem tudják azt az adott munkafolyamatot elvégezni, amire kiképezték őket. 

Miközben az oktatás most a média érdeklődésének fókuszába került, arról nem beszélnek, hogy 12,1 százalék a korai iskolaelhagyók aránya, és a tanköteles gyerekek több mint tizede nem szerzett még végzettséget, és kihullott az oktatásból. Ahelyett, hogy arra koncentráltak volna, hogyan segítsék ezeket a kiszakadó, kihulló, többé-kevésbé olyan, szinte leküzdhetetlenül hátrányos helyzetben lévőket, hogy mégiscsak tanuljanak, legyen valami, ami őket előbbre segíti, följebb a társadalmi ranglétrán – mondta. 

„És itt jön még egy nagyon fontos probléma, hogy a szociális helyzet és az iskolai előmenetel az milyen szorosan összefügg, és mekkora már a szelekciós rés. Aki hátrányból indul, az mindvégig hátrányban is marad, aki pedig előnyből indul, az előnyben marad, és azért borzasztó a felsőoktatás átalakítása, és a mostani toldozgatá- foldozgatás” – vélte a volt tanár. 

Hozzátette, olvasta más pártoknak is az oktatási programját, és azokban azt a kifejezést, hogy XXI. századi iskola. De azt nem tisztázták, hogy miről szól, mitől lesz egy oktatási intézmény XXI. századi. Mint ahogyan az sincs tisztázva szerinte, hogy milyen az európai Magyarország. „Nyilvánvalóan ez megint egy olyan fogalom, amibe nagyon sok mindent be lehet suvasztani, nekem az lenne, ahol a tanárok meg vannak becsülve. Amikor a pedagógiai asszisztenseket heti 36 munkaóránál többre nem lehet beosztani gyermekfelügyeletre, mert megvédik őket a kiégéstől és a túlterhelésről.” 

A Klikk Tv Tíz című műsora itt nézhető meg.