Bársony András: Magyarország nem kapott lapot a NATO bővítésében
A magyar parlament küldhet ugyan tényfeltáró küldöttséget a NATO-csatlakozásra készülő északi államokba, de ennek nincs igazi jelentősége. Így reagált Bársony András volt külügyi államtitkár és nagykövet arra a bejelentésre, hogy tájékozódás és egyeztetési céljából magyar delegációt küld az Országgyűlés elnöke Svédországba és Finnországba. Meg kellene érteni, hogy ebben a játszmában mi nem vagyunk játékosok – fogalmazott a szakember és emlékeztetett rá, hogy ugyanez a helyzet az orosz-ukrán háborúban elfoglalt, a szövetségesektől sok ponton eltérő budapesti állásponttal is.
„Ha jól tudom, a delegációban olyan politikus is helyet kap, aki a köz tudomása szerint inkább atlantista felfogásúnak számít. A kiutazás elsődleges célja pedig az lehet, hogy valamelyest megnyugtassák a tárgyalópartnereket, az ott élő politikusokat azzal, hogy mi nem is igazából ellenezzük, vagy akadályozzuk az ő csatlakozásukat. Magyarország csak néhány praktikus kérdést akar feltenni az országoknak a NATO-csatlakozási szándékukkal kapcsolatban. Bár nem is annyira kíváncsiak, inkább figyelmeztetnék, felszólítanák Svédországot és Finnországot arra, hogy mire figyeljenek” – gondolkodott hangosan Bársony András.
A volt nagykövet szerint a magyar delegáció valószínűleg néhány olyan dologra próbál koncentrálni, ami igazolhatja, miért különbözik a magyar külpolitika a NATO-országok egységes álláspontjától. Ilyen például a magyar kormánynak az oroszokhoz való viszonya. E ponton Bársony András – aki volt kijevi nagykövet is – már elsősorban a szomszédban folyó háborúra tért át. Szerinte ugyanis egy ilyen delegáció is inkább az ukrán-magyar konfliktusban meglévő nézetkülönbségeket akarja exponálni. „Egy ilyen beszélgetés azonban az ég világon semmi pozitívumot nem hozhat az Ukrajnában élő magyarokat illetően Magyarországnak” – vélte.
A magyar külpolitikának ezen a téren egyetlen lehetősége van: Ukrajnával tárgyalni és megállapodni, illetőleg közös platformra kerülni. Ebbe az ügybe Ukrajnán kívül senkinek sincs semmilyen beleszólási lehetősége. Itt nem csak az elméleti beleszólás hiányáról van szó, hanem arról, hogy az ukrán politika ma olyan erősnek érzi magát, hogy ebben az ügyben nyilvánvalóan nem lehet semmilyen külső nyomást gyakorolni rá – magyarázta Bársony András.
Ukrajna pozícióját ma mindenki támogatja, és ezért nem hajlandók semmiféle elméleti vagy gyakorlati vitába keveredni az országgal. Ugyan történhet valamilyen változás, de ehhez a magyar politikának kell megváltoznia. Tudomásul kell venni azt, hogy az ott élő magyar közösség tagjai Ukrajnához tartoznak, és nem létezik olyan elbírálás, amely szerint ők mást kapnának, mint ami Ukrajnában a politikai viszonyok által meghatározott. Tehát, ha bármilyen pozitív változást akarunk elérni az ottani közösség viszonyaiban, akkor ebben az ukrán politikát kell meggyőzni, és senki mást – fejtette ki.
Hozzátette, az ukrán politika most nem az Ukrajnában élő magyarokra figyel, hanem magára a háborúra, ami teljesen természetes, ebben a pillanatban nyilvánvalóan ez a prioritás. Világos, hogy Zelenszkij nem fog olyan belső frontokat nyitni az ukrán közösség szempontjából, amely veszélyeztetheti a pillanatnyilag alakuló nemzetállami érzést.
Svédországnak és Finnországnak azonban az orosz-ukrán viszony tekintetében vannak lehetőségei és bizonyos értelemben vett kötelezettségei – tette hozzá a diplomata –, de ez nem hozhat változást Ukrajna és Magyarország viszonyában.
Bársony András szerint annak, hogy Magyarországról megy-e delegáció csatlakozásra váró északi államokba, épp úgy nincs jelentősége a bővítés szempontjából, mint annak, hogy miképpen változik a budapesti álláspont az orosz-ukrán háborút illetően. „Meg kellene érteni, hogy ebben a játszmában mi nem vagyunk játékosok. Természetesen lehet akadékoskodni, de nem tudunk eltérni a NATO meghatározó többségének – jelen pillanatban a teljes NATO térségen belül Törökországon és Magyarországon kívüli – álláspontjától.”
