„Betelt a pohár! A magyarok nagyon unják már a szemérmetlen korrupciót!”
Ismét az unió egyik legkorruptabb országa lett Magyarország, de ma már az adófizetők egyre idegesebben figyelik, ahogyan a kormányon lévők ellopják a közpénz-milliárdokat. Martin József Péter, a Transparency Magyarország ügyvezető igazgatója azt nyilatkozta portálunknak, hogy a jelek szerint, megszűnőben van a hazai korrupció-vakság, Ma már a társadalom jelzései szerint, „betelt a pohár!” Az emberek ugyanis rájöttek arra, hogy az elsíbolt pénz hiányát a bőrükön érzik.
A korrupció magyarországi elterjedésének veszélye miatt, sokadszor verik meg a vészharangot, de az állampolgárok ettől sokáig nem estek pánikba. Talán azért, mert úgy gondolták, hogy az úgysem befolyásolja mindennapjaikat?
Az tény, hogy ha a korrupció átszövi az ország intézményrendszerét, benne az állam szerveit, vagy a gazdaságot, akkor azt előbb-utóbb minden állampolgár a saját bőrén érzi. Ugyanis hiába növekszik jó tempóban a gazdaság, ha folyamatosan nő a feszültség a gazdaság napi eredményei és a hosszabb távú kilátások között. A mai fejlődés ellenére, a magyar gazdaság távlati kilátásai nagyon rosszak, és ennek egyik oka a korrupció. Ugyanis az intézményrendszer nem a közjót szolgálja, hanem a magánérdeket helyezi előtérbe.
Lehet, hogy azért, mert az ország belenyugszik a korrupcióba, s kevesen éreznek személyes felelősséget a fennmaradása miatt?
Ez sokáig így volt, de a helyzet változni látszik. Korábbi felméréseink szerint, valóban érezhető volt a magyar társadalomban egyfajta korrupció-vakság, tehát sokáig úgy tűnt, hogy belenyugszanak annak terjedésébe. Ma azonban úgy érzékelem, hogy változóban van a közhangulat, erre már idegesebben reagálnak az emberek. Ha úgy tetszik, kezd betelni a pohár!
Elég, ha megnézzük az önkormányzati választások, illetve az ellenzék váratlannak tűnő eredményeit, esetleg a Borkai-videóra adott társadalmi reakciókat. A kettő persze össze is függ egymással. De elképesztő méreteket ölt Mészáros Lőrinc gazdagodása, és sorolhatnám még azokat az eseményeket, amelyek kezdik megfordítani a korábbi közhangulatot. Megszűnőben van az a nagy fokú beletörődés, belenyugvás, ami nálunk kísérte a korrupció terjedését.
Sok elemző szerint, az ellenzéki győzelem ennek a következménye volt. Talán, mert számosan felfedezték azt, amit önök is, hogy az állam „szervezi” a korrupciót. A politikai főszereplői egymás között szétosztják a pénzt – ez lehet a közhangulatváltás oka?
Feltétlenül a leglátványosabb része a korrupciónak az irányított közbeszerzés, illetve az uniós pénzek elosztása. De ezen túl is vannak olyan módszerek, amelyekkel újraosztják a vagyont. Ilyen a bankok államosítás utáni újbóli privatizálása. Ez történt az MKB, vagy a Takarékbank esetén, de feltehetően ez történik majd a Budapest Bank ügyében is.
Említhetném persze a letelepedési államkötvény-üzletet, ami szintén a politika főszereplői számára szivattyúzza ki a pénzt, miközben nincs köze közbeszerzéshez vagy az uniós pénzekhez.
Vagyis feltételezhető, hogy nem csak az uniós pénzt lopják, hanem mindent, amihez hozzáférnek?
Az mindenképp közös valamennyi tranzakcióban, hogy az állam igen aktív szerepet vállal a közpénzszivattyúk felállításában. Illetve azt is mondhatnám, hogy a korrupciót a központosított állam szervezi.
Mindehhez társítanak egy ideológiát, amely szerint meg kell alkotni a nemzeti középosztályt. A politikai uralkodó osztály úgy véli, a nemzeti tőkés osztály teremt majd jólétet az országban. Pedig állami pénzből, haveri újraelosztással még soha, sehol sem lehetett jólétet teremteni.
Miközben lehetne nemzeti középosztályt létrehozni versennyel is, amelynek az lenne az előnye, hogy nemcsak a hazai piacon, hanem külföldön is sikeres lehetne a magyar vállalkozó. Nem ettől várható a gazdagodás?
Ha kialakultak volna olyan versenyfeltételek, amelyek mindenki számára egyformán érvényesek, akkor valóban létrejöhetett volna a nemzeti középosztály, amely képes lenne az országot is gazdagítani.
Az elmúlt évtized azt bizonyította, hogy közpénzből nem jöhet létre a nemzeti tőkés osztály. Ugyanis amint elesnek az állami pénzektől, a többség azonnal tönkremenne. Sajnos Magyarországon a mai napig nem alakult ki a hagyományos értelemben vett polgárság, amelyből aztán kinőhetne a kívánt nemzeti tőkés osztály. Addig azonban – autonóm polgárság híján – maradnak a rendszer haszonélvezői.
Egyetlen példa csupán: a Közgép is addig tudott prosperálni, amíg ömlött bele az állami pénz. Pedig azt feltételezték, hogy Simicska távozása után, a cég megállja majd a helyét a hazai, vagy a nemzetközi versenyben. Nem ez történt.
Említette, hogy bár rövid távon sikeres a magyar gazdaság, de hosszabb távon a korrupció tönkre is teheti.
Egy olyan országban, amelyben a fékek és ellensúlyok rendszerét szétrombolták, ahol a közpénzszivattyúk éjjel-nappal működnek, és ahol a járadékvadászat a cél, ott nem a teljesítmény a lényeg, hanem a kormánynak való politikai megfelelés. Gazdagodás csak ott következhet be, ahol a piaci viszonyok érvényesülnek, és nem a politika teljesítmény, vagy a lojalitás diktál. Ma a gazdasági sikerekért jórészt az az évi ezer-ezerkétszáz milliárd forint körüli összeg eredményezi, ami az unióból az országba érkezik.
Ezt igazolja az is, hogy hiába nő jelentősen a gazdaság, ha a valóságos teljesítménye elmarad a visegrádi államokétól. Mi az oka, hogy a lengyelek, szlovákok, csehek mind előttünk vannak?
Sehol nincs annyira szétzilálva az intézményrendszer, mint nálunk. Ez pedig visszaüt – ami minden hozzáértő szerint nyilvánvaló. Itt csak az időpont kérdéses. Az idei év legnagyobb kérdése az lesz, hogy mennyivel csökkennek majd az országba áramló uniós pénzek. A záruló ciklusban 25 ezer milliárd eurót kaptunk.
Van, aki azt mondja, hogy harmadával csökken, esetleg a negyedével?
Jelen pillanatban 20-28 százalékról beszélnek, de ez is hihetetlenül sok pénz kiesését jelenti. És akkor – bár nyilván senki nem kívánja – beüthet egy világgazdasági válság is. Egy súlyosabb recesszió igen nagy problémát okozhatna a gazdaságban.
