Bírósághoz fordul a PSZ és a PDSZ, ha nem indulnak újra a sztrájkbizottsági tárgyalások
Az oktatás két érdekvédelmi szervezete, a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a közelmúltban frissítette sztrájkköveteléseit, és szorgalmazta, hogy a kormány tűzzön ki időpontot a sztrájkbizottsági tárgyalások újabb fordulójára. Ehelyett levelet kaptak Maruzsa Zoltántól, amelyben az államtitkár kifejtette véleményét a követeléseikről, de időpontot nem jelölt meg. A PSZ és a PDSZ azonban továbbra is kitart álláspontja mellett és az államtitkárnak küldött újabb levelükben közlik, ha a jövő héten nem kapnak választ az egyeztetés időpontjára, a kormány törvénysértése miatt bírósághoz fordulnak.
A sztrájktörvény alapján, a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is a sztrájkbizottsági egyeztetések folytatását kívánja elérni. A köznevelési államtitkárnak még novemberben küldött levélben ezt azzal indokolták, hogy „a közoktatásban dolgozók helyzete nem javult, sőt [...], az állami iskolákban mintegy 2500 dolgozó szüntette meg eddig közalkalmazotti jogviszonyát. [...] Drámai a szakemberhiány”.
A két szakszervezet közös, reprezentatív felmérése szerint a státusztörvény elutasítottsága meghaladja a 98 százalékot. Azt is írták, a törvényben garantált illetmények olyan csekély mértékben változnak a törvény és annak végrehajtási rendelete alapján, hogy a legkevésbé sem kompenzálják az Európában rekordszintű inflációt.
A szakszervezeti sztrájkkövetelések között szerepelt a pedagógusok új életpályájáról szóló (státusz)törvény visszavonása és azonnali 50 százalékos béremelés a köznevelésben dolgozóknak. El akarják érni az oktatásban dolgozók sztrájkjogát korlátozó rendelkezések eltörlését és Oktatási Minisztérium létrehozását is. A két szakszervezet új bérrendszert is követelt, hogy az illetményalap a mindenkori minimálbérhez legyen kötve, továbbá minden túlmunkát fizessenek ki.
Totyik Tamás, a PSZ elnöke és Nagy Erzsébet, a PDSZ ügyvivője jegyzi a levelet, amely szerint adott keretek között folytatják a sztrájkot is, amennyiben ezek a tárgyalások nem vezetnek eredményre. De a jogszabályi kiskapukat mindenképp ki fogják használni azért, hogy láthatóak legyenek a sztrájkok. Mindemellett bevonják a szakképzésben dolgozókat is, akik tényleges sztrájkot tudnak tartani a munkahelyeiken.
Az államtitkár a héten érkezett válaszlevelében mindenekelőtt azt állapította meg: „hogy az év folyamán következetesen elénk tárt várakozásuk nem teljesült, a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény miatt nem mondtak fel tömegesen a pedagógusok, 99 százalékuk az új jogállást választotta. Ez ténykérdés, míg a szakszervezeti közvélemény-kutatásokat érdemes fenntartásokkal kezelni.”
A szakszervezeti követelésekről már nem személyes véleményt mondott az államtitkár, hanem a Belügyminisztérium álláspontját közvetítette. Eszerint indokolatlan a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény visszavonása. Az azonnali, 50 százalékos béremelésről a BM véleménye az, hogy a köznevelésben dolgozók jelentős béremelését a kormány is indokoltnak tartja. Ennek érdekében írt alá Magyarország kormánya közös vállalást az Európai Bizottsággal. A magyar kormány a vállalás rá eső részét 2022-ben és 2023-ban is kifizette, az Európai Bizottság eddig nem fizetett.
Az, hogy a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak neveléssel-oktatással lekötött munkaideje heti 22 óra legyen, a minisztérium nem tartja aktuálisnak. Kifejezetten a szakszervezeti követeléseknek eleget téve valósult meg a 22-26 óra helyett az egységes 24 óra neveléssel-oktatással lekötött munkaidő szabályozása. (Ez nem igaz, a szakszervezetek fix óraszámot (22) követeltek. A státusztörvény június 19-i rendkívüli parlamenti ülésén Dunai Mónika fideszes képviselő vetette fel a fix heti munkaidőről szóló javaslatot, amit a KDNP is támogatott. A módosító javaslat egységesen 24 órában határozta meg a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő mértékét a nevelési-oktatási intézményben dolgozó pedagógusok, a fejlesztőpedagógusok, a gyógypedagógusok, az óvodában dolgozó konduktorok, valamint a könyvtárostanárok, könyvtárostanítók részére is – a szerk.)
Az ötelemű bérrendszer bevezetésével kapcsolatban a BM válasza, hogy nem tervezik az országosan egységes illetménytábla visszaállítását. A teljesítményarányos bérezés elve alapján, a pedagógusok illetménye közötti különbség elsősorban a besorolási illetményben és nem a pótlékokban jelenik meg, de a bérek általános emelkedése az ehhez viszonyítva számolt pótlékok és megbízási díjak emelkedését is magával hozza majd. A túlmunkák kifizetéséről úgy vélekedett a minisztérium, hogy a munkáltatók a jogszabályok szerint járnak el, mindent ki kell fizetniük, amit jogszabály előír. Azt pedig ugyancsak nem tartják indokoltnak, hogy legyen külön pénzügyi keret a tanórák, foglalkozáson kívüli feladatok ellátására.
Azzal a szakszervezeti követeléssel kapcsolatban, hogy töröljék el a teljesítményértékelési rendszert, a szakszervezetek azt a választ kapták, hogy még be sem vezették. Majd rátérnek arra, hogy „amikor 2022 őszén kérdőív segítségével megkérdeztük a pedagógusokat, 70 százalékuk teljes mértékben és többnyire egyetértett azzal, hogy a díjazásban fontos lenne a valós, értékelésen alapuló teljesítmény és a minőségi munka elismerése, illetve az ennek mentén történő differenciálás”.
A BM reagált arra is, hogy töröljék el az oktatásban dolgozók sztrájkjogát korlátozó rendelkezéseket: „az Alkotmánybíróság a még elégséges szolgáltatásra vonatkozó szabályozást megvizsgálta és 1/2023. (I. 4.) AB határozatával azt mind az Alaptörvény, mind a nemzetközi szerződések rendelkezéseivel összhangban állónak találta.” Az európai normáknak megfelelő érdekegyeztető tanács létrehozását a Belügyminisztérium elutasította, és közölte, a fenntartói szintű érdekegyeztetés az eddigi struktúrában működik tovább, sajátos szabályokkal az állami fenntartású tankerületi központokra vonatkozóan. Mindez nem sért európai normát. A minisztérium elutasította azt is, hogy töröljék el a sztrájkszervezetek működését és jogait korlátozó rendelkezéseket, a reprezentativitásra vonatkozó szabályokat, és vonják vissza azokat a rendelkezéseket, amelyek tiltják, hogy a munkáltató utalja át a szakszervezeti tagdíjakat. A válasz szerint: „ahhoz, hogy valódi képviseletként lehessen együttműködni, szükséges egy minimum létszám, ami legitimmé teszi az adott szervezetet. A 10 százalékos arány nem tekinthető magasnak. A tagdíjak munkáltató általi beszedését és átutalását nemzetközi szabály nem teszi kötelezővé, a jelenlegi bankolási lehetőségek mellett nem okozhat gondot a tagdíj szakszervezeteknek történő átutalása.” Az önálló és egységes Oktatási Minisztériumot azzal utasította el a BM, hogy számos európai országban működik hasonló modell alapján az oktatás igazgatása, mint nálunk. A köznevelés szabályozására vonatkozó döntéseket pedig a jelen szervezeti felépítés keretei között is a kormány, illetve az Országgyűlés hozza meg, ez nem lenne másként egy eltérő minisztériumi struktúrában sem”.
Természetesen mindezt a szakszervezetek nem hagyták szó nélkül. Újabb (válasz)levelet küldtek Maruzsa Zoltánnak. Ebben megköszönték, hogy az államtitkár reagált régi-új sztrájkköveteléseikre, de egyúttal felhívták a figyelmét, hogy ezzel nem tett eleget a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvényben előírt egyeztetési kötelezettségének. Ezért azt kérik, hogy válaszaik mérlegelése után érdemi ajánlatot tegyen, mindenekelőtt az egyeztetés időpontjára. A szakszervezetek azt javasolják, hogy még az idén, a karácsony előtti héten tárgyaljanak és a kormány addigra dolgozzon ki konkrét ajánlatot az egyes követelésekre. Ha nem ajánlanak időpontot az egyeztetésre, kénytelenek lesznek bírósághoz fordulni a kormány törvénysértése miatt.
A szakszervezetek Maruzsa Zoltánnak írt levelükben felteszik a kérdést: „a sztrájkjogot súlyosan korlátozza, gyakorlatilag ellehetetleníti a sztrájk alatti tanítási kötelezettség. Melyik civilizált országban van olyan szabály, amely sztrájk alatt tanítást ír elő a sztrájkoló tanárok számára?” Ezen túl követelik, hogy olyan érdekegyeztető tanács jöjjön létre, amelyben nem a kormány által létrehozott vagy kormánytól függő szervezetekkel a kormány gyakorlatilag magát megsokszorozva vesz részt. Álegyeztetések helyett valódi, érdemi egyeztetéseket követelnek. A szakszervezeti díjak beszedése kapcsán megjegyzik: „a bankolási lehetőségek nem teszik lehetővé, hogy a szakszervezeti tagdíjak automatikusan kövessék a munkabérek változását. A munkáltató számára nem jelentett eddig sem terhet, hogy számítógépes rendszerében beállítson a munkabér meghatározott százalékának megfelelő tagdíjat. A közszférában működő szakszervezeteket sújtó rendelkezés, amely megtiltja a munkáltatónak a szakszervezeti tagdíjak átutalását, kifejezetten a szakszervezetek e csoportját érintő diszkriminatív és anyagi ellehetetlenítésükre irányuló hatalmi lépés, amely ellen a leghatározottabban tiltakozunk és követeljük annak visszavonását!”
Levelük végén a szakszervezetek megjegyzik, működésük korlátozása már csak azért is felháborító, mert az érdekvédelmi szervezetek nemcsak a fizető tagok érdekeit képviselik. Ez is megalapozza követelésük jogosságát.
A leveleket egyébként a PSZ honlapján elolvashatják.
Mindebből úgy tűnik, mintha az oktatásról szóló párbeszéd a hatalom és a társadalom, nevezetesen az érdekvédelmi szervezetek között a levelezés szintjére süllyedne. Pedig ez még az álmoskönyvek szerint sem ígér megoldást semmire.
