Bod Péter Ákos: rendeleti kormányzás van, Orbán osztogat minden pénzt
Annak, hogy elkészült a jövő évi költségvetés tervezete, nincs jelentősége, mert akkor írják át, amikor akarják. Most már rendeleti kormányzás van, nem is kellene ezzel vacakolni. Orbán osztogat minden pénzt – nyilatkozta a Hírklikknek Bod Péter Ákos, az MNB volt elnöke. Hozzátette, arra hivatkoznak, hogy milyen jó a vállalkozóknak és a gazdasági szereplőknek, hogy előre megismerik a kormány szándékait, és a költségvetést már nyár közepén, ősszel „véglegesítik”. Amióta lényegében egypárti irányítás alatt áll a parlament, a beterjesztett állami költségvetésnek olyan nagyon nagy gazdasági előrejelző szerepe nincsen.
– Elkészült a jövő évi költségvetés tervezete, azt Varga Mihály pénzügyminiszter május 27-én már át is adta véleményezésre a Költségvetési Tanácsnak. Lehet most komolyan ennyire előre tervezni?
– Ez minden évben kérdés.
– Azért most mégsem olyan sima „minden év” van…
– Tavaly sem olyan volt, tulajdonképpen három-négy esztendeje nem lehet tervezni, ezért sem értem, miért sietnek vele állandóan. Illetve tudjuk, nincs semmi jelentősége, mert akkor írják át, amikor akarják. Most már rendeleti kormányzás van, nem is kellene ezzel vacakolni. Orbán osztogat minden pénzt.
– Azt maga Varga Mihály is elismerte a parlament költségvetési bizottság előtti meghallgatásán, hogy a jövő évig a büdzsét sok minden befolyásolhatja. Igaz, akkor még elemezték, hogy a 2023-as költségvetést mennyiben határozhatják meg a háború hatásai, a brüsszeli szankciók, az elszálló energiaárak, illetve a bejelentett kiigazító intézkedések különadók formájában. De akkor tényleg, miért kell ennyire előre megtervezni?
– Ezek jogos kérdések, de, ha emlékszik, 2020-ban is rohantak, pedig akkor jött a Covid, és pláne nem lehetett előre tudni, hogy hány hullám lesz, egyáltalán mi lesz. 2021-ben pedig azt nem lehetett tudni, hogy a visszaállás mennyire lesz gyors, és ezért nagymértékben alátervezték például a növekedési ütemet, ami nagyobb lett. Aztán meg az infláció is nagyobb lett, ezért a nominális GDP sokkal nagyobb lett. Ez egy ilyen „orbáni valami”. Még emlékszünk, hogy a parlamenti demokrácia fénykorában néha szilveszter éjszakáján fogadta el a parlament a költségvetést. Amióta lényegében egypárti irányítás alatt áll a parlament, a dolognak nincs különösebb jelentősége. És valami oknál fogva – és ezt az okot tényleg nehéz megérteni –, nem az év végére hagyják a következő esztendő előkészítését. Arra hivatkozva, hogy milyen jó a vállalkozóknak és a gazdasági szereplőknek, hogy előre megismerik a kormány szándékait, már nyár közepén, ősszel „véglegesítik”. Persze, idézőjelben mondtam a véglegesítést, mert még az előző év sem ért véget, és az év második felében még mindenféle jó vagy rossz meglepetések jöhetnek. Ezeknek megfelelően, a beterjesztett állami költségvetésnek olyan nagyon nagy gazdasági előrejelző szerepe nincs.
– Ön szerint szakmai, vagy politikai szabályok befolyásolják inkább?
– Miután ez par excellence politikai kormányzás, és minden döntés mögött hatalomtechnikai megoldások vannak, a válasz egyszerű: nyilván politikai. Persze, össze kell rakni a dolgokat, és vannak köztük viszonylag fixek. Például, ha van egy államadósság, akkor azt finanszírozni kell, ami egy olyan kiadási tétel, amin nem nagyon lehet változtatni. Vannak ilyen fix tételek. Vannak olyan kiadási előirányzatok, amikben nagyon erős a determináció, ott tulajdonképpen sokat nincs miről dönteni, azokról az élet dönt. Például, hogy mennyi lesz a következő évben, vagy az előttünk álló hetekben, hónapokban az államháztartás kamatterhe, azt már részben meghatározza, hogy mennyi volt az eddig összegyűlt államadósság, mennyi deficit jön mellé. Akkor jönnek azok a kérdések, hogy milyen kamatszint mellett lehet finanszírozni a már fennálló állományt, meg ami még melléjön. A viszonylag fix tételeknek is van már valami mozgásuk, de ezek olyanok, hogy itt már lehet prognosztizálni. A kiadási oldal viszont mindig szándék kérdése. Vagyis annyit irányoznak elő, amennyit előirányoznak. A bevétel is részben szándék kérdése, mert az állami bevétel az nem adó. Adó van most is, különadó, ilyen elvonás, olyan pénzbeszedés, az állami vállalatoktól is lehet osztalékban többet vagy kevesebbet beszedni, azt ott is lehet hagyni. Ezek a folyamatok nagy rugalmasságot adnak a kormánynak. Még a parlament elé se kell nagyon vinni, bár nyilván beviszik majd a költségvetést. A Költségvetési Tanács is mond valamit előtte, megállapítja, hogy rendben van, de vannak kockázatok. Ez így szokott lenni. És akkor az állami gazdálkodás megy tovább.
– És úgy folyik, ahogy akar…
– Valóban. Az általában rendben is van, hogy a kormánynak van folyamatos korrekciós képessége. Az már régóta nem a parlamenti bizottságokban zajló vitáktól, meg az egyeztetésektől függ, amikhez mellesleg az ellenzék már nem is kell, mert mindig kormányzati felelősség. De azt gondolom, most olyan szabadságfoka van a kormánynak, hogy ezeket nagyon gyorsan és centralizálva szétosztogatják, és visszaszedik.
