Meg kell védeni az embereket a nyomortól!

– A hírek szerint a magyar kormány máris kiegészítette a gazdaságmentőnek nevezett csomagot, vagyis elég rövid életű, talán egy hetes sincs a védelmi terv. Mit szól hozzá?

– Nem lep meg, hogy már most változtatni kell a programon, hisz' az nem volt igazán átgondolt, pontos védelem.  Egyáltalán nem azokat célozta meg, akiknek valójában segítségre, támogatásra van szükségük. Látni kell, hogy ez a válság elsősorban a jövedelem kiesése miatt okoz gondot, mert sokaknak átmenetileg megszűnt, vagy megszűnik a keresetük, a járvány miatt jó esetben fizetés nélküli szabadságra küldték őket, rosszabb esetben elveszett a munkahelyük.

– Mit szól a gyors változtatáshoz? Kibővítették a bértámogatást, illetve lehet munkamegtartó hitelt is felvenni. Ez változtat a lényegen?
 
– A bértámogatás sokkal jobb, mint a munkamegtartó hitel. A fő baj az, hogy senki sem tudja, hogy meddig tart a járvány. Adni vissza nem térítendő támogatást két feltétellel: csakis meghatározott vállalati méretig és a kieső béreknél legfeljebb a minimálbér kétszereséig – ezt pontosan az én javaslatom. Az Orbán-kormány ezeket a feltételeket nem veszi komolyan. Olyanoknak is akar adni, akiknek erre nincs szükségük. Minden általános intézkedés sok pazarlással jár. Hitelt adni pedig értelmetlen, mert azt vissza kell fizetni, és akinek nincs jövedelme, az nem fogja tudni visszafizetni. Megnőnek majd a bedőlt hitelek, amelyeket előbb-utóbb veszteségként le kell írniuk a bankoknak.

– Ha igaz, akkor egyre többen vannak. Naponta 4-5 ezer ember veszti el az állását, s rövid időn belül, több százezren lehetnek, vagy talán még ennél is többen.

– Igen, az a válság természete, hogy hólabda-szerűen gyorsul fel. Nem állítom, hogy mindenképpen lavina lesz belőle, de az biztos, hogy a társadalom egyre nagyobb csoportjait, köztük a leszakadó rétegeket érinti nagyon erőteljesen. Ezért kell a támogatást éppen a leginkább sebezhető csoportokra összpontosítani.   

– Ön szerint is segélyezni kell azokat, akik hamarabb lettek a munkanélküliség, mint a járvány áldozatai?

– Az eredményes válságkezelés felismeri a feladat természetét, és ott avatkozik be, ahol a legnagyobb a baj, s ahol leginkább segítségre van szükség. Most egyértelműen a jövedelemhiány a legnagyobb probléma azoknál, akik elvesztették bérüket. Annak pótlása egy meghatározott mértékig az állam feladata. Ezt azonban nem hitelnyújtással, hanem legalább fél évig, vagy a válság végéig szóló jövedelem-támogatással lehet megoldani. 

– A kormányfő erre azt mondja, hogy ő a munkahelyeket védi, és nem kíván munka nélkül segélyt biztosítani senkinek. 

– Csak az a baj, hogy a munkahelyeket egyáltalán nem képes majd megvédeni. Nem tudjuk, hogy a válság elmúltával, melyik vállalat lesz piaci értelemben életképes. A válság jellege miatt, nem a cégeket kell védeni, hanem döntően a dolgozókat kellene segíteni, hogy az életszínvonalukban ne következzen be súlyos törés az alatt a néhány hónap alatt, amíg újra felvehetik a munkát. 

Szükséges támogatni azokat is, akik a magánszektorban dolgoznak, és a bezárt iskolák, bölcsődék miatt otthon kényszerülnek dolgozni. Egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy megkapják a teljes fizetésüket, mint az állami alkalmazottak, köztisztviselők, bírák, tanárok, vagy bölcsődei dolgozók.

Ide tartozik, hogy ha valamikor, akkor éppen most lenne égető szükség a családi pótlék jelentős emelésére. Hiszen az iskolából kiszorult gyermekek ellátása komoly többletterhet ró a szülőkre, különösen azokra, akiknek ugyan nem veszett el a munkahelyük, mégis kevesebb a jövedelmük, mert nem tudnak teljes időben dolgozni, mert nincs kire rábízni az otthon maradt gyermekeket. 
Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan támogatási rendszerre van szükség, amely nem torzítja a vállalatok közötti egészséges piaci versenyt. Vagyis nem rendezi át a piacot a kormány szája íze szerint nyertes, és vesztes cégekre. Világosan azokra kell összpontosítani, akik tényleg sebezhetőek, és valóban elsődleges kárvallottjai ennek a rettenetes járványnak. 

– Mi történik akkor, ha a kormány ugyan sok pénzt költ mindenfélére, de az említett réteget elvi okok miatt, nem kívánja megsegíteni?

– Akkor folytatódik a társadalom kettészakadása, a jövedelmi- és a vagyoni egyenlőtlenségek drámai növekedése, a társadalom szövetének szétbomlása. Ennek eredményeként pedig nem csak a középosztály, hanem a maradék demokrácia is végleg meggyengül. Ha ez bekövetkezik, akkor a gazdasági válságból Magyarország nem tud majd versenyképesen kikeveredni. 

– Mára az is kiderült, hogy a gazdaságmentő csomag sarkkövének számító, úgynevezett Kurzarbeit program semmire sem jó, mert összegében kevés, igénylése bürokratikus, még a multik sem akarják alkalmazni. Így mindenki rosszul jár?
 
– Uram, itt tévedés van, nem kell államilag alkalmazni a rövidített munkaidő (Kurzarbeit) programot. Ha egy multi kénytelen beszüntetni a termelését, akkor vagy fél fizetéssel kényszerszabadságra küldi az alkalmazottait, vagy saját erejéből bevezeti a rövidített foglalkoztatást. A termékei iránti kereslet dönti el, hogy melyik utat választja. Nem a kormány feladata annak az eldöntése, hogy egy multinak mire van szüksége. A nagy cégeknek van elegendő tartalékuk. Például idén nem fizetnek osztalékot, illetve a vállalatvezetők is csökkentik a fizetésüket, ha épp arra lenne szükség. A Mercedes, vagy az Audi termékei iránti kereslet csak ideiglenesen csökkent. Ezek a vállalatok túlélik a válságot anélkül, hogy a kormány segítene. Itt minden támogatás fölösleges pazarlás.  

– Viszont a hazai kis- és közepes vállalkozások már nehéz helyzetben lehetnek?

– Azért is, mert az állam ezeket a vállalkozásokat – természetesen indokoltan – a járvány miatt bezárta. Nem nyitnak ki a boltok, az éttermek, bezárt sokféle szolgáltatás. Egy kis cég csak úgy tud ezzel a helyzettel megbirkózni és fennmaradni, ha nem kell fizetni munkabért és annak közterheit. 

Vagyis szükség lenne egy rendkívüli jövedelempótló támogatásra (RJP). Ez a minimálbérnél tíz százalékkal magasabb szintről indulna, és annak kétszereséig nőne. Erről írtam „Reccsen a koponya” című cikkemben (Élet és Irodalom, III.27.)

Magát a kisvállalkozást ezen túlmenően, nem kell megsegíteni, mert neki is lehetnek tartalékai, illetve a bankkal megtárgyalhatja hitelei átütemezését.  Nincs szükség kormányzati beavatkozásra, pláne nem kell általános törlesztési moratórium, ami nyilvánvalóan elsősorban a hitelekkel agyontömött, kirívóan pazarlóan gazdálkodó, fizetésképtelen oligarchákat segíti. 

– Azt nyilatkozta, hogy a cégek fizetési moratóriumát, tehát a hitel- és a kamattörlesztés befagyasztását hibás lépésnek tartja. A vállalkozónak semmi védelem nem jár?

– Akiknek nem veszett el a munkájuk, azok továbbra is tudnak törleszteni. Nem kell megmenteni a nagyvállalkozókat, a közalkalmazottakat, kormánytisztviselőket. Ők ugyanúgy megkapják a fizetésüket, akár bejárnak dolgozni, akár nem. 

– Vagyis csak a munkavállalókat kell menteni?

– Közülük is csak azokat, akik elvesztették jövedelmüket. Kérem, ha már a kormány nem érti, legalább ön értse: ma keresleti válság van, százezrek veszítik el a jövedelmüket. Ők a válság kárvallottjai, akikre az állam figyelmét és erejét összpontosítani kellene. Nekik segélyre, nem pedig hitelre van szükségük, annak érdekében, hogy néhány hónapi jövedelem-kiesést képesek legyenek átvészelni. Ugyanakkor senki másnak nem szabad támogatást adni. Minden egyéb költekezés állami pénzszórás, fölösleges pazarlás, ami kifejezetten káros. 

Elég arra utalni, hogy sok lakáshitelt felvevő jelezte, nem akar élni a moratórium lehetőségével, mert van jövedelme, nem vesztette el a munkáját, nem akar plusz adósságot felhalmozni, és tudja törleszteni a hitelét. Nevetséges az, hogy a fizetni tudó adósoknak kell kérelmezni, hogy törleszteni szeretné az adósságát. Ahelyett, hogy a fizetni nem tudó jelezné az igényét! Ez nonszensz!

– Való igaz, hogy a piac is kritikus volt a gazdaságmentő csomaggal, mert amikor a kormányfő elkezdte az ismertetését, akkor erősebb volt a forint, ami mára már sokat gyengült. Ön is azt akarja mondani, hogy a magyar kormány félreérti, és totálisan rosszul kezeli a válságot?

– Igen, ez a lényeg. Ráadásul Magyarország már a válság előtt ellőtte összes puskaporát, mert a jegybank feleslegesen laza monetáris politikát, a kormány pedig túlköltekező, pazarló költségvetési stratégiát követett. Erre nem volt szükség, hiszen e nélkül is gyors volt a növekedés. A magyarral ellentétben, a német kormány ma, amikor szükség van rá, képes önteni a pénzt a gazdaságba, és végrehajtani olyan állami beruházásokat, amelyekkel a keresletet tudja élénkíteni. De Németországban eddig többlet volt a költségvetésben! Nálunk az élénkítés lehetetlen, mert még mindig hatalmas az állam adóssága és drámaian romlik a hazai valuta értéke, amiben nem bíznak a hitelezők.

A forint tudatos gyengítésével, a jegybank jövedelmet csoportosít át az exportáló vállalatok számára, és leértékeli a hazai munkát. Másrészt olcsó hitelekkel igyekszik gyorsítani a gazdaság működését, miközben folyamatosan leértékeli a belföldi, forintban megtestesülő pénzügyi megtakarításokat. 

A mai oligarchikus rezsim tudatosan rontja a forint árfolyamát, hogy legalább az exportőrök számára ellensúlyozza mindazokat a romboló intézkedéseket, amelyeket maga vezetett be, s aminek azt lesz az eredménye, hogy Magyarország versenyképessége folyamatosan romlik. 

– Egy korábbi írásában a jegybankot kritizálva, kérdésként vetette fel, hogy mit szól majd a nép, ha nem jut a megtakarításaihoz. Van erre esély?

– Az MNB igazgatói egyenesen azt hányták a szememre, hogy pánikot keltek, illetve bankellenes magatartást tanúsítok. Pedig csak annak az elvi lehetőségét vetettem fel, hogy ha intézkedéseivel pont a Magyar Nemzeti Bank rontja a kereskedelmi bankok hiteleinek minőségét, akkor azok nyeresége csökken, netán veszteségbe kergetik őket. Ha megtörténik, akkor ezzel lényegében kockára teszik a betétesek pénzét. Pedig a jegybanknak sokkal inkább őrködnie kellene a pénzintézetek jó minősége fölött, hiszen ott van a bankfelügyelet is. Nem én keltek pánikot, hanem az MNB rontja a bankrendszer minőségét.