Boldogkői Zsolt kapta az Év Ismeretterjesztő Tudósa díjat

A tudós országos hírnévre tett szert azzal, hogy rengeteget szerepelt a sajtóban, főleg az interneten, nemcsak interjúk alanyaként, hanem cikkek szerzőjeként is. A mi olvasóink is ismerhetik, hiszen a Hírklikken is megjelent több írása, például itt és itt.

Az első kérdésem persze az, hogy milyen érzés díjat kapni a tudományos újságírók közösségétől?

Megtisztelő és persze nagyon örülök a díjnak. Csaknem 12 éve foglalkozom tudományos ismeretterjesztéssel, de az utóbbi másfél évet leszámítva, gyakorlatilag semmilyen formális elismerést nem kaptam erre. Emiatt szinte csupán szubjektív benyomásaim voltak e munka hatásosságáról, sőt magáról az értelméről is. Az elmúlt évben a Magyar Orvosi Kamara tüntetett ki a „Közösségért” díjjal, ugyanebben az évben pedig Szeged városától kaptam meg a „Pro Urbe” díjat. Az orvos közösség és a civil társadalom mellett most az újságírói szakma ismerte el a tevékenységemet. Ez nagyon fontos, hiszen azok mondják, hogy értelme van annak, amit csinálok, akikkel azonos célokért dolgozunk, ami a tudományról és annak társadalmi vonatkozásairól való hiteles tájékoztatás. Az ilyen visszajelzések azért is rendkívül fontosak számomra, mert motivációt jelentenek a jövőre nézve.

A rengeteg interjú és saját cikk sok időt és energiát igényelt, miközben az alaptevékenysége is elég fárasztó. Mi késztette arra, hogy ilyen intenzíven foglalkozzon az ismeretterjesztéssel?

A tudomány érdekes. Képes kiszakítani a hétköznapokból azáltal, hogy új ismereteket és egy sajátos nézőpontot tesz lehetővé. A szakmai karrierem alatt számos szakterülettel foglalkoztam, és még több terület érdekelt hobbiként. Arra gondoltam, hogy egyszerű nyelven megfogalmazva, érdemes lenne ezt a tudást másokkal is megosztani. Ugyanakkor úgy láttam, hogy a tudomány a társadalom viszonylag szűk szegmensének jelent tájékozódási pontot, sőt, a problémák racionális megközelítése sem általános érvényű. A személyes és a társadalmi életünk szerves részét képezi az irracionalizmus. A tudományos ismeretek és a tudományos gondolkodás elsajátítása segíthet ebben a problémában. Továbbá, a téves eszmékre való fogékonyságot sokan kihasználják anyagi, politikai és egyéb céljaik elérése érdekében. Én elsősorban az orvosi területen tapasztalható áltudományos-alapú átverések ellen léptem fel.

Hogyan élte meg, hogy a járvány alatt súlyos harcot kellett vívnia a járvány és a vírus tagadóival, és ezért sokan támadták?

Az alternatív orvoslással való küzdelem eléggé megedzett, úgyhogy nem vértezet nélkül álltam bele ebbe a „harcba”. Arra persze nem számítottam, hogy a járvány alatt ennyire elszabadul a pokol. A szellemi vezérek által feltüzelt laikusok sokféleképpen próbáltak támadni és hitelteleníteni, de ezekkel nem foglalkoztam, nem nagyon érintettek meg érzelmileg sem. A különféle fenyegetésektől sem tartottam, bár tisztában voltam azzal, hogy lehetnek zavarodott elmével megáldottak, akik árthatnak is. Az ismeretterjesztő munkám elején kialakult „pozitív tudós” képből sokak szemében „a gonosz tudós” prototípusává váltam. E szerep elfogadása viszont folyamatos belső küzdelmet igényelt. Nehéz volt még a tágabb szakmán belülről jövő, elsősorban irigység motiválta intrikák feldolgozása. A szakmai elismerések azért is nagyon fontosak, hogy az ember ne csupán szubjektíven érezze, van értelme a munkájának, hanem legyen külső visszacsatolása. 

Mik a tervei, milyen ismeretek terjesztésével kíván foglalkozni a jövőben? 

Nagyobb lélegzetű témaként a vallással tervezem foglalkozni. Középtávú tervként egy könyvet szeretnék írni erről a témáról, nem csupán a magyar olvasó közönség számára. Fizikusok, evolúcióbiológusok és neurobiológusok értekeztek sokat a témáról, újdonság lehet, ha egy genetikus szemszögéből közelítjük meg. Főleg, hogy az Egyesült Államok nemrégiben még az egyik legmagasabb beosztással rendelkező genetikus kutatója, Francis Collins, a teremtés elmélet híveként nyilatkozik és publikálja műveit.