Borzasztó pusztítás lesz, ha a vírus a legszegényebbek között kezd el tarolni

A roma telepek eléggé összezárt közösségek. A járvány elleni védőfelszerelések, a fertőtlenítők és maszkok eljutnak oda?

Igen, az általunk működtetett Stúdiókban 89 növendékkel foglalkozunk. Ez 53 családot, 300 főt jelent. Nekik támogatóink révén, tudunk gyógyszereket, tisztálkodó szereket, maszkot adni.

Alapvetően nem ez a fókuszunk, de a járvány idején, krízist kezelünk, élelmiszer-adományt is osztunk. A szegregátumokban több ezer ember él. Sajnos, azt a mennyiséget, amelyre folyamatosan szükség lenne, nem tudjuk biztosítani. 

Szóval segítenek, de valójában nem az egészségügyi támogatás a „Van helyed” alapítvány fő profilja?

A mi alapítványunk egymásra épülő oktatási intézmények, stúdiók segítségével gondozza a különböző élethelyzetben lévő családokat. Bejárnak hozzánk kismamák, s mi később, a megszülető csecsemőt egészen a felnőtt korig elkísérjük, patronáljuk. Fő célunk, hogy a minőségi oktatásba bejuttassuk őket. De a szükség törvényt bont, segítünk a járvány leküzdésében is. Főleg, mert azt nem látom, hogy a nagyobb tömegben élők biztonságban lennének. 

Ózd környékén 16 szegregátumban élnek emberek, közel tízezren, s szinte senki sem jut vezetékes vízhez. Járvány idején, hogy mosnak így kezet?

A vizet a környéken mindenki évek óta közkutakról hordja, tehát még az alapvető tisztálkodás is akadályokba ütközik. A meleg víz előállítása is körülményes ezeken a cigánytelepeken.  

Azt tudom, hogy meleg nyári napokon a kutakat időnként el is zárták, hogy ne fogyjon olyan sok víz. A járvány idején is előfordulhat ugyanez?

Valóban 16 szegregátumban élnek Ózd környékén cigányok, több ezer, esetleg tízezer ember élhet ilyen lehetetlen körülmények között. Egészen pontos adatok nincsenek. Legtöbb helyen kútról hozzák a vizet. Azt viszont nem tudom, hogy ezeket a közkutakat fertőtleníti-e valaki. Az biztos, hogy a térségben sokan magukra maradtak a bajaikkal. Mindenesetre az emberek attól félnek, hogy borzasztó pusztítás lesz, ha a vírus a legszegényebbek között kezd el tarolni. Sok krónikus beteg, rossz egészségi állapotban lévő ember van közöttük.

Mondja, a hideg víz fertőtlenít a koronavírus járvány ellen? 

Ugyan már, nem hiszem! Ámbár hálás lennék, ha valaki megkérdezné a védelmi törzs vezetőjétől, Müller Cecíliától, hogy ő mit csinálna abban az esetben, ha az otthonában a csapból nem folyna meleg víz? Ilyen esetben mi a teendő? Nem csak az ózdi romákat érdekelheti a válasz, hisz' az országban több tíz- vagy százezer ember él alacsony komfortfokozatú, szűk lakásban, ahol gyakorlatilag egy légtérben lakik az egész család.

Ha a lakás ajtaján kilépnek, akkor máris az utcán vannak, Betartható így a kijárási korlátozás?

Talán még annyira sem, mint az ország más területein. Persze, próbálnak a helyiek védekezni, mert nagyon félnek a járványtól. Szerencsére Borsodban – beszélgetésünkig – csak tíz beteget találtak, ami nagyságrenddel kevesebb, mint a fővárosban. Most még. De fogalmam sincs, hogy mi lesz, ha a legszegényebbek között elkezd a vírus terjedni, hiszen a központi előírásokat – mint a példa mutatja – szinte lehetetlen betartani. Akár a kijárási tilalom, akár a higiénia előírásait figyeljük. 

Gondolom, amikor az emberi egészség a tét, szinte másodlagosnak tűnik, hogy a szegregált iskolák képesek-e a távoktatás megszervezésére?

Igen, pedig a tanulás a jövő, létfontosságú, hogy krízishelyzetben is működjön. Ma úgy látom, hogy a térségben lévő iskolák legfeljebb töredékesen képesek az online oktatás megszervezésére. Ne felejtse el, ezen a környéken alig van internet, kevés a telefon, legfeljebb kiküldeni tudják a feladatlapokat a tanulóknak. Ha ez sincs, akkor a gyerekek elszélednek. Sajnos, ez a többség. 

A mi alapítványunknak sem könnyű, pedig nagyon szoros a kapcsolatunk a családokkal, gyerekekkel, akik normál esetben az iskola után és a szünetekben rendszeresen, napirend szerint járnak a stúdióinkba. Az online tanítást patronálni nekünk is nagyon nehéz. Pedig mi adunk eszközöket, telefonokat, laptopokat, még egy világcég is támogat bennünket, s telefonon is próbáljuk a betűvetést elmagyarázni. De még így is nehéz a figyelem és a motiváció fenntartása. Mint említettem, mi 53 családról gondoskodunk, a többi tízezer ember számára viszont nincs szervezett segítségnyújtás. 

Van-e elég orvos, aki személyre szabott tanácsot ad, esetleg segít, ha szükség van rá?

Ott van az ózdi kórház, de itt is érvényes az általános előírás, hogy csak akkor menjenek be a betegek, ha már nagy baj van. Ha valaki mégis odamegy, akkor azonnal megmérik a lázát. Az egyik munkatársunk is bevitte a gyerekét, de amíg a kicsinek valóban megmérték a lázát, a szülőnek viszont már nem. 

Szóval a szülő lehet koronavírusos. Tesztet csináltak?

Ugyan, ne vicceljen, szóba sem került. Azt is csak a gyerektől kérdezték meg, hogy volt-e mostanában külföldön. A szülővel már senki nem foglalkozott.  Pedig a térségben sokkal aktívabb, aprólékosabb felvilágosításra lenne szükség, mint máshol.  A kézmosástól kezdve, a maszk viseletét is el kéne magyarázni, ahogy mi ezt az alapítvánnyal megtettük.

Csakhogy hideg vízzel meg tusfürdővel nagyon nehéz fertőtleníteni, márpedig antiszeptikus gélt sem lehet kapni! Igyekszünk ezt pótolni, az adományainkba szeretnénk ebből többet kérni, ahogy a hypót is eljuttatjuk a családjainkhoz. Ugyanis a környező kisboltok ki vannak fosztva. 

Ráadásul ezek a kisboltok sokkal drágábbak, mint a pestiek. Így van?

Igen, bár már akadnak itt is nagy üzletek, ahol olcsóbb az áru. A baj csak az, hogy ezekben nem lehet hitelre vásárolni. Ami azért okoz gondot, mert eddig legalább az iskolában ehettek a gyerekek, ahogy nálunk is, de ezt a járvány megszüntette. Ahogy a rendszeres, de az alkalmi, vagy fekete munkák is megszűnőben vannak, közmunka nincs, vagy kevés, megélni nem lehet belőle, s persze ezeknek az embereknek tartalékaik nincsenek. Jön az adósságspirál, az uzsorakölcsön. Nem is tudom, hogyan tudnak majd életben maradni. 

Ráadásul a munkánk eredményeként, szerencsére a legjobb budapesti középiskolákba, kollégiumokba is eljutottak ezek a gyerekek, de a járvány miatt kénytelenek hazajönni a szűkös, vagy a komfort nélküli lakásba, s most szembesülnek azzal, hogy milyen nyomorban élnek a szüleik, s hol nőttek fel ők maguk. Be kéne kapcsolódniuk a középosztálybeli iskolák online óráiba. Az egyetlen szobában ott az egész család, vagyis lehetetlen bármire odafigyelni. Ilyenkor döbbennek rá a patronáltjaink, hogy mennyire igazságtalan világban élnek. Hiába húz a szívük haza, mégis képtelenek otthon maradni. A cigányságuk hátrányait a korábbinál még nehezebbnek, elviselhetetlenebbnek, igazságtalanabbnak érzik – joggal. Ez egy komoly krízis, amit miatt nehezen tud teljesíteni a gyerek. Ezen azért mi igyekszünk segíteni. 

Be lehet valaha pótolni az ilyen indulási hátrányt?

Rendszerszintű segítség nélkül lehetetlen. A hátrány valóban olyan pusztító, mint a vírus, csak lassabban öl. A szegregált iskolában tanuló gyerekek lemaradása folyamatosan nő, ezért válnak alkalmatlanná a továbbtanulásra. Miközben kimutatható, hogy ha megfelelő minőségű oktatást kapnak, akkor minden gyerek képes lenne magas szintű teljesítményre. Mi is erre koncentrálunk, de csak 53 családot tudunk segíteni, miközben tíz- és százezrek támogatására lenne szükség. Ami természetesen a társadalom számára is előnyös lenne. Segítség híján, azonban egy csomó képzetlen, dologtalan, boldogtalan ember kerül ki újra és újra ebből az ördögi körből. Mi pedig már bebizonyítottuk, hogy a megfelelő tudás birtokában, még a legszegényebb sorba születettek is képesek továbbtanulni; utána pedig már sokkal egyszerűbb boldogulni.