Bottoni: az Orbán-stigma már teher, az oligarchák egyenként próbálnak menekülni
Stefano Bottoni történész szerint alapvetően megváltozott a Fidesz és Orbán Viktor helyzete az elmúlt egy évben. A KlikkTV Mélyvíz című műsorában arról beszélt, hogy a tavalyi kötcsei üzenetek még a saját tábor fegyelmezését szolgálhatták, mára azonban már egy vereség utáni túlélési stratégia körvonalai látszanak. Bottoni szerint Orbán Viktor hatalma meggyengült, a Fidesz szétesőben van, az oligarchák pedig igyekeznek menteni, ami menthető. Úgy látja, a párt legnagyobb problémája maga Orbán, miközben az is kérdés, képes-e a politikai rendszer egy új, valódi ellenzéket létrehozni.
A tavalyi fenyegetés ma már egészen másképp hangzik
Stefano Bottoni szerint érdemes újraértelmezni Orbán Viktor tavaly szeptemberi, kötcsei beszédének egyik sokat idézett részét, amelyben a miniszterelnök arról beszélt, hogy „semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve és minden el lesz rendezve”. A történész úgy véli, ez az üzenet elsősorban nem az ellenfeleknek, hanem a saját táborának szólt. A Fideszben akkor már érezhető lehetett, hogy nem mindenki ugyanazzal az elszántsággal készül a választási kampányra, ezért Orbán figyelmeztetése azoknak szólhatott, akik esetleg „átállnának vagy dezertálnának”, illetve nem tennék bele a maximális energiát a kampányba.
Bottoni szerint ugyanakkor a mondat mai környezetben egészen más értelmet kap. Mint mondta, amikor most újra meghallgatta, számára már egyáltalán nem lelkesítőnek, hanem inkább fenyegetőnek hatott. Egy Fidesz-szavazó vagy politikus számára akár az a kérdés is felmerülhet, hogy „mi az, amit elkövettem, mi az, amit tehettem volna az ügyért, de nem tettem meg”, és vajon lesz-e ennek később következménye.
A történész szerint a mostani kötcsei találkozó ezért sem egyszerűen a tavalyi esemény megismétlése. Kötcse ugyanis történelmi jelentőségű helyszín az Orbán-rendszerben: 2009-ben itt hangzott el az a politikai program, amely később a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapjául szolgált. Bottoni szerint a mostani találkozó üzenete éppen az lehet, hogy a választási vereség ellenére „business as usual” zajlik: van Tusványos, van Kötcse, működik tovább az orbáni politikai liturgia.
Csakhogy a helyzet már nem ugyanaz. A történész szerint a Fidesz vezető politikusai közül többen eltűntek a nyilvánosságból, a párt pedig a választási vereség után nem mutatja korábbi erejét. „A párt teljesen szét van esve” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az oligarchák egyenként próbálnak menekülni. Szerinte az Orbánhoz kötődés ma már egyre inkább stigma, hiszen aki Orbán embere volt, vele üzletelt vagy tőle függött, annak az új helyzetben ez komoly terhet jelenthet.
„Orbán Viktor a probléma” – de ki tudja leváltani?
Bottoni szerint a Fidesz előtt most az egyik legnagyobb kérdés az, hogy a megmaradt közösség képes-e elhinni: Orbán Viktor nélkül megújítható a párt. A történész ebben meglehetősen határozott álláspontot képvisel. „Orbán Viktorral nem lehet megújítani semmit. Orbán Viktor a probléma” – mondta, miközben szerinte éppen ezt a felismerést a legnehezebb kimondani egy olyan pártban, amelyben csaknem negyven éve Orbán Viktor személye köré szerveződik a politikai hatalom.
A Fideszen belül ugyanakkor már megjelentek olyan óvatos kezdeményezések, amelyek valamiféle megújulást keresnek. Bottoni Navracsics Tibor és Ferenc Orsolya nevét említette, de szerinte kérdéses, hogy ezek a szereplők mekkora mozgástérrel rendelkeznek. A Fideszben ugyanis évtizedek óta rendkívül erős fegyelem működik, a korábbi lázongásoknak pedig komoly következményei voltak. A történész szerint a mostani helyzetben már maga Orbán sincs feltétlenül abban a helyzetben, hogy ugyanazokkal a hatalmi eszközökkel büntesse saját embereit, mint korábban.
Navracsics esetében Bottoni komoly hitelességi problémát is lát. Emlékeztetett arra, hogy a politikus hosszú éveken keresztül különböző miniszteri tisztségeket töltött be az Orbán-kormányokban, ezért nem lehet egyszerűen kívülállóként tekinteni rá. A történész szerint nehezen értelmezhető az a gondolat, hogy Orbán nélkül kellene megújítani a Fideszt, miközben Orbán nélkül nincs Fidesz. Ezt egy történelmi példával is érzékeltette: Tito halála után Jugoszláviában megszületett a „Titó után Titó” gondolata, ám Bottoni szerint ez eleve ellentmondásos konstrukció volt.
Szerinte ugyanez igaz Orbánra is: „Orbán csak uralkodni tud.” A történész úgy látja, hogy Orbán Viktor nem olyan politikus, aki háttérbe húzódva, korlátozott befolyással tudna jelen lenni. Ha ott van, akkor meghatározza a politikai teret, és a személyes súlya miatt mindenki számára nyilvánvalóvá válik a jelenléte. Éppen ezért Bottoni szerint a Fidesz megújulásának egyik alapfeltétele Orbán politikai szerepének lezárása lehetne.
Káoszstratégia és az ellenzék hiánya
A beszélgetésben szóba került az is, hogy a Fidesz meggyengülése és az ellenzék gyakorlatilag teljes átrendeződése milyen helyzetet teremthet Magyar Péter számára. Bottoni történészként azonban arra figyelmeztetett, hogy az ellenzék hiánya hosszabb távon nem egészséges egy demokráciában. Szerinte „demokráciát építeni ellenzék nélkül” éppen olyan működésképtelen konstrukció, mint a „Titó után Titó”.
A történész szerint a választási eredmény után egy ideig természetes lehet az ellenzéki erőviszonyok átrendeződése, de idővel szükség lesz egy „artikulált, ha lehet kulturált és politikai igényeket kifejező ellenzékre”. Bottoni szerint különösen fontos lehet ez az ősz, hiszen közeledik az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének évfordulója, szeptember 17., és úgy véli, a Fidesz ezt a témát biztosan megpróbálja újra politikai fegyverként használni.
Ebben a stratégiában szerinte szerepet kaphat a Ferencváros és a futballszurkolói közeg is. Bottoni élesen fogalmazott a Kubatov Gábor körül kialakult helyzetről, és úgy vélte, hogy a Fidesz pártigazgatói tisztségét és a Ferencváros vezetését egyszerre betöltő politikus inkább „Orbán ökle”, mint Orbán utódja. A történész szerint néhány ezer, jól szervezett és fizikailag is erős szélsőjobboldali futballszurkoló adott esetben jelentős politikai tényezővé válhat, és az Orbán-rendszer számára egyfajta káoszstratégia kialakításának lehetőségét teremtheti meg.
Bottoni szerint közben az sem látszik, hogy a Fidesz széteséséből eddig a Mi Hazánk tudott volna igazán profitálni. A párt ugyan erősödött, de egyelőre nem érte el azt a 10–15 százalékos támogatottságot, amely már egy új, meghatározó radikális jobboldali tömb kialakulását jelezhetné.
A történész a jogi felelősségre vonás kérdését sem kerülte meg. Szerinte különbséget kell tenni aközött, hogy az új hatalom egyszerűen ellenőrzés alatt akarja tartani a korábbi rendszer szereplőit, vagy valódi megtisztulást akar. Előbbi esetben elegendő lehet, ha az érintettek fenyegetettségben érzik magukat, és emiatt visszavonulnak vagy vagyonuk egy részét felajánlják. Ha azonban valódi elszámoltatás a cél, akkor Bottoni szerint „sok-sok letartóztatással és remélhetőleg jó néhány ítélettel” kellene számolni, különben nehéz érzékelni, hogy az elkövetett dolgoknak valódi következménye van.
A beszélgetés végén Bottoni új könyvéről is beszélt. Az angolul megjelenő Orbán Enigma a történész szavai szerint az utolsó könyve Orbán Viktorról. Nem egyszerűen az elmúlt évek politikai eseményeit akarta bemutatni, hanem azt próbálta megvilágítani, hogy Orbán Viktor hatalma nem a semmiből jött. Bottoni szerint annak gyökerei egyrészt a magyar történelemben, másrészt a rendszerváltás utáni liberális demokráciák nemzetközi rendjének felbomlásában keresendők.
A történész végül arról is beszélt, hogy szerinte Orbán Viktor aligha lesz újra Magyarország miniszterelnöke vagy olyan belpolitikai tényező, akinek valódi hatalma van. Arra a kérdésre pedig, hogy ő mit tenne Orbán helyében, röviden válaszolt: „Én a helyében keresnék egy olyan országot, aki szívesen befogad ilyen prominens politikai menekülteket.”
