Brutálisan durva papírhiány fenyeget

„Most köszön vissza az az évekkel ezelőtti gazdasági döntés, hogy idehaza megszüntették a tekercses fehérpapír-gyártást” – summázta a helyzet fonákságát az egyik dunaújvárosi papírgyár marketingese. Emlékeztetett rá: még a hetvenes-nyolcvanas években éppen náluk, a városban készült a legjobb hazai újságnyomó papír, de mára gyakorlatilag csak újra hasznosított „barna papírt” gyártanak az országban. Ebből legfeljebb csomagolóanyagok, dobozok lesznek.

A papírhiány a Covid-járvány utóhatása – mondja a helyzetet ismerő közgazdász, aki összefüggéseiben látja az okokat. Két éve sejteni lehetett, hogy ha a járvány miatt leáll, vagy jelentősen csökken a fakitermelés, ha a papírgyárak is egyszerre szabadságolják a dolgozóikat, ha a világon szinte minden ország ugyanakkor ébred rá, hogy a soha le nem bomló műanyag csomagolóanyagokat le akarja váltani, ha a nemzetközi szállítási láncok is szakadoznak – akkor nem kell Delphoiba szaladni a jósnőkhöz megtudni, mindennek milyen következményei lehetnek.

A nyomdai áremelkedések már korábban várhatóak voltak – mondja az egyik lapkiadó vállalat termelési igazgatója. Jelenleg már kilónként 20 forinttal többet kell fizetniük a nyomdának, ami a lapjaik előállítási árát mintegy 20 százalékkal megemelte. A kiadók egyelőre kénytelenek lenyelni ezt az áremelkedést, de már jelezték nekik, hogy januárban egy újabb, talán a mostaninál is nagyobb áremelkedés következhet.

A nyomdászok nem is csinálnak titkot abból, hogy a papír ára akár óránként is változhat, a korábban megkötött szerződéseket újra és újra tárgyalják, de az így kialkudott árak lehet, hogy egy fél nap múlva már régen túlhaladottak. Hiába rendeli meg a nyomda a papírt, a gyártó elnézést kér – vagy még azt sem –, és nem szállít. Ez a helyzet különösen a nagyobb példányszámú, rotációs gépen készülő sajtótermékeket érinti érzékenyen. Megeshet, hogy egyik-másik lapnál több ezres példányszámcsökkentésre is kényszerülnek a kiadók.

Nem titok, hogy ez a vészhelyzet egyedül a Médiaworks nyomdáját nem fenyegeti. Olyan szinten tartalékoltak, hogy nevetnek a markukba, amikor a többi nyomda „nyomoráról” hallanak. Ott tartanak, hogy akár új kiadványokat is tudnak vállalni. „Időben értesültek a várható krízisről” – jegyzi meg informátorunk, de persze hozzá is teszi: a választás előtti hónapokban a kormány aligha engedné meg, hogy a KESMA propaganda lapjai ne tudjanak kellő számban megjelenni, vagy minden kis faluba eljutni. A kisebb nyomdák igyekeznek alternatív forrásokat felfedezni, és kerül, amibe kerül, újabb alapanyag szállítókat begyűjteni.

Az Ipress Center CE Zrt. és a Zrínyi Nyomda Zrt. Vácon működő együttese – a német EDS cégcsoport tagjaként – Magyarországon nyomdaipari piacvezetőnek számít. Vágó Attilát, a kft. nemrégiben kinevezett vezetőjét szerettük volna megkérdezni a kialakult helyzetről, de csak a titkárnőjével üzent vissza, hogy „fontosabb teendői miatt” nem vállalja a beszélgetést. Annak a levélnek a hátteréről faggattuk volna, amely az egyik megrendelőjüktől került hozzánk, de feltehetően minden ügyfelüket hasonló levélben tájékoztatták a kialakult helyzetről.

Ebben első helyen a Covid19-re és az ellátási láncok zavaraira hivatkoznak. A beszállítóik nem teljesítenek ütemesen, a különféle alapanyagok és nem utolsó sorban az energiaárak az egekben, valamint a forint mélyrepülése olyan költségnövekedést okoz, amelyet a nyomda nem tud és nem is akar „lenyelni”. A termeléshez szükséges alapanyagok hiánya és drágulása Vágó szerint vis maior helyzetnek tekinthető, ezért a megrendeléseiket nem tudják a szereződéseknek megfelelően teljesíteni, amiért a felelősséget nem akarják magukra venni. Ebben a helyzetben minden észszerű és elvárható lépést megtesznek, alternatív beszállítókkal tárgyalnak, de már előre jelzi, hogy lesznek olyan szolgáltatások, amelyeket egészen biztosan nem tudnak teljesíteni.

„Elháríthatatlan” „külső körülmény”, „minden igyekezett ellenére”, a „helyzet súlyossága” – ezek a szavak gyakran szerepelnek a mentegetőző levélben, amelynek konklúziója: az általános szerződési feltételeiket azonnal hatállyal módosítják. Így védekezik egy nagy cég a krízisben, bár a csőd őt nem is fenyegeti, de a partnereinek összerándulhat a gyomra, egy kevésbé tőkeerős kiadó akár le is húzhatja a rolót.

Dési Péternek, a Minerva Kiadó tulajdonos-főszerkesztőjének is fáj mostanában a feje, mert a nyomdák, amelyekkel kapcsolatban állnak, napi árakat hajlandóak csak adni. A gyártás átfutási idejére sem tudják garantálni az árat, amit ma megrendel, azért holnap már messze többet kérnek. A kemény táblás könyvekről is le kellett mondaniuk, mert az úgynevezett „szürke lemez”, amit erre használnak világszerte hiánycikk lett. A helyzet a létüket fenyegeti, színes, rotációs lapok esetében még talán menekülési irány lehet, ha a nyomást külföldre viszik, de az íves nyomás esetében ez a kiskapu is bezárt. Most figyelt fel rá egy könyv újranyomása kapcsán, hogy a két évvel ezelőtti ár mára a másfélszeresére nőtt.

Próbálkoztak „átlépni” az elektronikus könyvek piacára, a kiadványaik nagy részét digitalizáltatják, de igazán jelentős kereslet erre még nincs. Menekülő út lehetne a Kulturális Alap által kiírt, pályázatokkal támogatott könyvek kiadása, de ebben is van egy akna: kikötik, mikorra kell az adott műnek megjelennie. Ha nem sikerül? Megeshet, hogy vissza kell fizetni a pénzt, amit erre kaptak. Még akkor is, ha mondjuk a maihoz hasonló nyomdai papírhiány áll a háttérben.

Orosz Friderikának, a váci Mondat Nyomda Kft. munkatársának napi gondokat okoz a mai helyzet. Ha nincs papír, nincs nyomás, ha nem készülnek könyvek, nincs bevétel. „Már készültünk erre a helyzetre” mondja, próbáltak raktározni, amennyit lehetett. Tavasszal érkeztek az első jelek, hogy gond lesz, amikor például bejelentették, hogy Amerikában is akadozik a járvány miatt a fa felvásárlása. Aztán leálltak a papírgyárak, amíg volt a raktárakban készlet, szállítgattak, amikor kifogyott, eltűnt a papír a piacról. Most, az új szerződésekben, kilónként 50 forinttal is többet kérnek azok, akik egyáltalán vállalnak szállítást.

Korábban, még a rendszerváltás előtt, a nyomtatott lapok orosz papírra készültek, amit kiszorított a jó minőségű hazai és a finn nyomópapír. Mára a hazai gyártás megszűnt, a finnek sok hónapos csúszásban vannak. A helyüket a kínai termékek vették át, de a tengeri szállítások akadoznak és a konténerek ára is drasztikusan nő. Mit lehet tenni? Kérik a partnereiket, hogy előre tervezzenek, beszéljék meg velük is az elképzeléseiket, milyen kiadványokra készülnek januártól, hogy közösen tudjanak valamiféle stratégiát kialakítani ebben a jelenlegi, feje tetejére állt világban.

„Lesz elegendő higiéniai papírtermék az alapanyag és az energiaköltség jelentős drágulása ellenére is” – ígéri Vajda Attila, a Vajda-Papír Kft. ügyvezető igazgatója. Cégük ebben a szegmensben Magyarországon piacvezető. Az ország éves toalettpapír, papír zsebkendő, háztartási papírtörlő igényének jelentős részét ők gyártják. – A magas cellulóz árak mellett is tartani tudjuk a tervezett termelést, de a higiéniai papírtermékek árai is emelkedni fognak” – válaszolta a Hirklikk kérdésére Vajda Attila. Hozzátette, bár cellulóz ellátási probléma nincs, nem várható középtávon csökkenés a cellulóz árában. Ő is úgy látja, hogy a most fellépett papírhiány egyik kiváltó oka lehet, hogy világszerte szinte egyszerre léptek érvénybe környezetvédelmi intézkedések, a műanyagok visszaszorulásával a csomagoló anyagok minden kategóriájában jelentősen nőtt a papírfelhasználás.

A friss cellulóz, amelyből a higiéniai alappapír is készül, a technológiai és minőségi elvárások miatt nem helyettesíthető más alapanyaggal. Korlátozott az újrahasznosított-papír, mint alapanyag elérhetősége is, ebből sem áll rendelkezésre kellő mennyiség, a tiszta cellulóz teljes és globális szintű kiváltására a szakemberek sehol nem látnak módot. A higiéniai papírgyártásnál felhasznált cellulózrostokat – amelyből az alappapír készül – Dél-Amerikából, illetve a skandináv térségből importálják.

Vajda Attila szerint a legtöbb iparágban az emelkedő energia- és alapanyagárak, valamint a szállítási költségek emelték meg az előállítási költségeket és ez alól a papírgyártásban érdekeltek sem tudják kivonni magukat. Az elkerülhetetlen áremelkedést, ha legalább részlegesen is, de át kell majd hárítaniuk a vásárlókra, ezért további áremelkedések várhatók – jegyezte meg, és arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak az alapanyag drágult, hanem az árfolyamváltozásnak szerepe van ebben a folyamatban.

„Kollégáink minden nap azon dolgoznak, hogy a környezeti hatásokat és az előállítási költségeket csökkentsék és optimalizálják. A hirtelen változó gazdasági körülményeket, a fogyasztóink vásárlási szokásait folyamatosan figyelemmel kísérve, fejlesztjük termékeinket és szolgáltatásainkat" – emelte ki Vajda Attila. Dunaföldváron építették fel Európa legmodernebb higiéniai papírgyárát, ahol a legújabb és legkörnyezetkímélőbb technológiákat alkalmazzák. A gyártás energiatakarékos, egy tonna alappapírt akár 26 százalékkal kevesebb villamos energiával és 70 százalékkal kevesebb víz felhasználásával állítanak elő, mint a korábbi technológiával működő papírüzemek. Ezzel a maguk részéről igyekeznek csökkenteni a termelés okozta környezeti terhelést, és természetesen a gyártási költségeket is, amiket végső soron – ebben a nehéz helyzetben – a vásárlók pénztárcája érez majd meg.