Büntetünk és védünk, avagy meddig sarcolhatók a multik?

Harmadára zuhant a Lidl nyeresége a kormány különadója miatt, az általa befizetett kiskereskedelmi különadó összege meghaladta a 60 milliárdot, ezzel jelentősen csökkent a profitja. A piacvezető üzletlánc így is jelentős nyereségről számolt be, növelni tudta piaci részesedését Magyarországon – írja a HVG. A magyar államnak nem érdeke, hogy a Lidl esetleg kivonuljon az országból. A Tesco rosszabbul járt, 21,6 milliárd forintos veszteséggel zárta a tavalyi üzleti évét, miután a kormány 25 milliárd forintos sarc befizetésére kötelezte. A Tescónak amúgy sem volt valami jó éve, a nettó árbevétele 721,6 milliárd forint volt, kevesebb, mint a megelőző évi 723,3 milliárd.

A gazdasági szakember szerint az úgynevezett multik különadója önmagában „verbális törvénysértés”. Maga az elnevezés, hogy „multinacionális társaságra kivetett adó” is jogszerűtlen, hiszen tilos különbséget tenni az adóalanyok nemzetisége szerint, a magyar tulajdonú cégeket nem lehet másképpen adóztatni Magyarországon, mint egyéb uniós vagy OECD vállalatokat. „Mi is   felháborodnánk, ha mondjuk a Richter Gedeon Olaszországban különadót kapna a nyakába, csak azért, mert nem olasz” – fogalmazta meg az alapokat Bod Péter Ákos.

Technikailag ezt a jogalkotók úgy oldják meg, hogy az adót vagy egy iparágra (amiben nincs magyar többség), vagy méret alapján vetik ki, a mérethatárokkal úgy ügyeskedve, hogy a nekik kedves szereplőket ne sújtsa (ld. CBA), az általuk nem kedvelteket viszont igen. Egyébként is micsoda a multi? Ha a tőzsdei nagycégekre, a MOL-ra, OTP-re vagy a Richterre gondolunk, azok tulajdonosi köre eleve nemzetközi. Mind a „háborús extraprofit”, mind a „multi” szóhasználat lényegében belpolitikai használatú kommunikációs trükk, a multinacionális elnevezés sokaknál szitokszó lett, ezért keresztelte el így a különadókat a kormánypropaganda.

A szakember szerint a mostani különadókat egyértelműen azokra a gazdasági szereplőkre találták ki, amelyekről azt gondolja a kormány, hogy elég nagyok, szinte bármeddig el bírják viselni az adóterheket, legfeljebb majd továbbadják a fogyasztóknak és nem tudnak innen elszökni. A bankokat, biztosítókat, belkereskedelmi láncokat ideális gyötörni. Azok tőkéje nem egy gyártósor, amit az érintett, ha elege van, el tud vinni kedvezőbb feltételeket nyújtó országba. Sőt a járműipari, akkumulátorgyártó „multikat” roppant nagyvonalúan támogatja a kormány. A „multiadó” tehát csak fantázianév. Továbbá a különadók kivetésének valójában nem szempontja a különlegesen nagy profitráta, hiszen a belkereskedelemben, ahol nagy a verseny, szerény a tőkemegtérülés – tette hozzá Bod Péter Ákos.

Az osztrák Spar élelmiszerlánc esetét felidézve (a cég fellázadt és határozottan fellépett a magyar szabályozás ellen), felmerül a kérdés: a Magyarországon működő külföldi vállalatok miért nem fognak össze és veszik fel a harcot a szerintük egyoldalú intézkedések ellen. A közgazdász általános gyakorlatnak tartja, hogy egy cég, legyen helyi vagy külföldi központú, alapszabályként követi a helyi szokásokat, ameddig csak lehet. Amíg az Orbán-kormányok le nem építették, léteztek olyan fórumok, ahol a vállalkozások szóvá tehették sérelmeiket. Az üzleti párbeszéd fórumai helyett Orbánék kitalálták a „stratégiai szövetségeket”, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy a felek a nyilvánosság kizárásával kétoldalú alkukat kössenek. Soha nem derül ki a tartalmuk, így lehet kötni személyre szóló megállapodásokat, amelyek talán nyújtanak valami kompenzációt a megsarcolt cégnek.

Ha pedig végképp elfajul a helyzet, következhet a végső megoldás: a per, a kivonulás. Bod Péter Ákos emlékeztetett a több mint tíz éve történt botrányra, amikor három francia céget kitúrtak a közétkeztetésből. A magyar kormány 2012-ben szokásos finomságával, minden előkészítés nélkül olyan adószabályokat vezetett be, amelyekkel gyakorlatilag ellehetetlenítette az étkezési jegyes piacot addig uraló Edenred, a Sodexo és a Le Chèque Déjeuner (ma már Groupe Up) nevű társaságokat. Megoldásként óriási adót vetettek ki a béren kívüli juttatásokra, amely alól az állami Szép-kártya és az Erzsébet-utalványok voltak kivételek, így a korábbi márkanevek, a Le Chèque Déjeuner, a Sodexo Pass és a Ticket Restaurant ellehetetlenült. A magyar kormány az egyik céggel szemben veszített és tízmilliárd nagyságrendű büntetést kellett fizetnie. Persze senki nem vitte el a balhét, senkinek nem kellett lemondania károkozás miatt.

Összességében megállapítható, hogy a magyar piacon működő vállalatok általában elég sokáig bírják, a kérdés másik oldala azonban, hogy a helyzet ismeretében jönnek-e be új szereplők. Ha igen, a helyi jogi, gazdasági viszonyok szinte rákényszerítik a céget, hogy többet számlázzon, magasabb profitrátát célozzon meg a magyar piacon, mint civilizáltabb helyen. Sanyargatott és bizonytalanságban tartott cégek esetében ez logikus vállalatpolitika. Amíg ki lehet pécézni nagy szereplőket, sőt a még ki nem pécézettek is látják a helyzetet, a cégek védekeznek, például kevésbé kezdenek bele nagyobb fejlesztésbe, hiszen, ha a nyár végét nem látják az adózásban, hogyan látnák előre egy nagyberuházás megtérülését.

A különadók gazdaságilag nagyon károsak és rontják az ország versenyképességét – mondta a gazdasági szakember. Az, hogy a különadók mögött nincs alapvetően közgazdasági logika, kizárólag a politika mozgatja azokat, az is mutatja, hogy az úgynevezett védelmi adókkal egyidejűleg a légitársaságoknál azonnal el is törölték az eddigi „extraprofitadót”. Korábban politikai okokból elkezdték gyötörni a légitársaságokat, különadókat kivetve rájuk és így közvetve a repülőjegy-vásárlókra. A tarifaemelés persze némileg csökkentette a ferihegyi forgalmat. Most, hogy nagyrészt állami tulajdonba került a budapesti repülőtér működtetője, és baráti lett a viszony, a magyar kormány hirtelen úgy érezte: nincs extraprofitjuk a légitársaságoknak. Egyébként eddig sem volt, itt ugyanis nagy a verseny. A védelmi adó kifejezésről a gyanútlan ember azt hinné, hogy ebből a honvédelmet, klímavédelmet vagy például a gyermekvédelmet finanszíroznák, holott csak a költségvetési hiány betömését célozza.

Ha Szijjártó Keletre indul, az mindig sokba kerül az adófizetőknek

Bod Péter Ákos volt az egyik vendége a KlikkTV Mélyvíz című műsorának is. Többek között arról beszélt, hogy Orbán Viktor utasította az állami cégeket, takarékoskodjanak a bérekkel, mert lyukak vannak a költségvetésben. Az intézkedés a 100 százalékos állami tulajdonú gazdasági társaságokra vonatkozik. Több kivételt határoznak meg ugyanakkor, így például az MVM-et, a MÁV-ot, a Volánbuszt vagy a Magyar Postát nem érintik a megszorítások, mint ahogy az Országgyűlés Hivatalát vagy a Magyar Nemzeti Bankot sem. A kulcsszó, hogy kell a pénz, ezért bizonyos állami vállalati körben lefaragnak az éves bérköltségből és elhalasztanak tervezett beruházásokat.

A gazdasági szakember elmondta: a problémát az jelenti, hogy gond van az ipari termeléssel, a beruházásokkal, a költségvetés szempontjából összességében gond van a bevételi oldallal. A gazdaság működik, de lassabban, mint ahogy tervezték, ráadásul a társadalom sem úgy viselkedik, mint remélték. A nettó bérek jelentős mértékben emelkedtek, de a fogyasztás meglepő módon nem nőtt, a piacon nem jelent meg a béremelkedés. A bizonytalanság nem inspirálja sem beruházásra, sem fogyasztásra az embereket. Így pedig nem jön az államnak az áfa, kénytelen a kiadást vagdosni – fogalmazott Bod Péter Ákos. 

A professzor úgy látja, a baj ott van, hogy az állam nem látja el a feladatait. A kínai hitellel kapcsolatban annyit mondott, hogy óriási terheket vett magára az állam, miközben az Európai Unióból „ingyenpénzt” kaptunk volna. Ahogyan fogalmazott, „Ha Szijjártó Keletre indul, az mindig sokba kerül az adófizetőknek”. 

A közgazdász szakember úgy véli, két iparág, az elektromos autó és az akkumulátor egyelőre „nagy buktának” látszik, kérdés, hogy ez strukturális vagy átmeneti. Ha átmeneti, akkor ki kell várni, amíg helyreáll, ha strukturális, akkor baj van, mert a kormányzat mindent egy lapra tett fel, és a világhangulat miatt a folyamat pár hónapnál tartósabbnak látszik, mert nem veszik az autót. Ugyanakkor ez az iparág nagyon sok pénzt kapott a magyar államtól, rengeteg embert foglalkoztat, toborozzák a vendégmunkásokat.