Burjánzik a populizmus vírusa és mindent tönkretesz

A sajtószabadság világnapján, de egyébként is jogos a kérdés, a helyzet stagnál, vagy rosszabb lett Magyarországon?

Ha csak stagnál, az is elég rossz. Olyan nincs is, hogy stagnál, hiszen, ha a Fidesz mindent hagyna úgy, ahogy most van, az is azt jelentené, hogy percről-percre romlik a helyzet. A független média esélyei a túlélésre ugyanis folyamatosan romlanak. A mostani állapotok között az állampolgárok tájékozottsága is elképesztő tempóban süllyed a mélybe. A hazugságok áradatát pedig már most sem lehet megállítani. A magyar média és nyilvánosság egészen rossz, öngerjesztő helyzetben van.

Hogyan lehet ezen változtatni?

Jelenleg én nem látom a változás reményét és esélyét. Ilyen szempontból már az nagy eredmény, ha a túlélők túlélnek és a közönség nem veszti el minden reményét, vagyis továbbra is olvassa azokat a hírportálokat és lapokat, amelyek még biztosítják a tájékozódás lehetőségét számukra. Tavaly áprilisban erre se mertünk volna fogadni, akkor egy olyan fokú apátia és csalódottság vett erőt a nem kormánypárti szavazókon, hogy a közönség és a média hite is megingott abban, lehet-e és egyáltalán érdemes-e ezt folytatni.

De végül is mindenki folytatta. Ennek mi a magyarázata?

Amikor civilekkel, vagy gazdasági szereplőkkel beszélgettem, már tavaly májusban is az volt az általános nézet, hogy meg kell védeni a saját meglévő pozícióinkat. Itt kell ugyanis élnünk, tehát gondoskodjunk arról, hogy az a közeg, amelyik még nem bolondult meg, ne is bolonduljon meg, legyen kivel beszélni. Ugyanakkor a választás eredményéből persze mindenki levonta a konzekvenciát: egyelőre nincs lehetőség átfogó váltásra, ettől rezsimtől nem lehet még megszabadulni. Ebben a helyzetben keresi mindenki a szűkebb és a tágabb mozgásterét. Persze a lelkesedés, meg a politika iránti odafigyelés kissé csökkent, mert némileg tét nélkülivé vált az egész.

Ez indokolja, hogy a társadalom jelentős részét meg tudja vezetni a kormányzati kommunikáció?

Szociológiai, szociálpszichológiai értelemben egészen különleges dolgot látunk most Magyarországon. Feltartóztathatatlan információs manipulációnak vagyunk kitéve, ennek fontos része az a mindent átszövő gazdasági hálózat, amely a legutolsó kistelepülés legutolsó kisboltjáig fogva tartja azokat, akik valahogyan meg akarnak élni. Egy sokszorosan függő társadalomban vagyunk és ebben meghatározó érzet a félelem. Még a Fidesz rajongóiban is van egyfajta félelem a rezsimtől. A vezérlő elv sokaknak az, hogy csak maradjunk szépen meg a saját köreinkben és akkor nem lesz baj, ha viszont nem maradunk, akkor baj lesz.    

Ki lehet valahogyan törni ebből a mókuskerékből?

Az egyetlen tanácsom, hogy azok az újságírók, akik eddig is tisztességesen végezték a munkájukat, azok a saját kedvükért és a mi kedvünkért se adják fel. Mi pedig, mint közönség, becsüljük meg ezt a munkát, ne keverjük össze a propagandát az újságírással, nevezzük nevükön a dolgokat. Ezek persze elvi és magasztos üzenetek, önmagukban semmi értelmük. Változtatni az Európai Unió tudna. Kis lépések történnek is, de láthatóan nincs bennük akkora elszántság, mint kellene, beérik látszat-megoldásokkal. Mintha feladták volna ezt a küzdelmet.

Vagyis akkor marad a jelenlegi helyzet, amikor Orbán Viktor a CPAC budapesti tanácskozásán arról beszél, hogy egy vírus támadta meg a világ konzervatív részét, de Magyarországon megvan ennek az ellenszere?

Ha én hithű konzervatív lennék, ezt kikérném magamnak. Miután nem vagyok az, már megszoktam, hogy az ellenség soraiba tartozom. Mindaddig, amíg van a világon olyan, aki magát hithű konzervatívnak tartja és elhiszi, hogy amit Orbán Viktor csinál, az valóban konzervativizmus, addig reménytelen a helyzet. Ez ugyanis legfeljebb nyomokban az, viszont színtiszta populista, nacionalista szemfényvesztés, és akik a CPAC-en hallgatták, ugyanolyan csalók, mint ő. Átverik a társadalmat, a szemükbe hazudnak minden lehetséges módon. Itt valóban van egy vírus, ezt Orbán Viktor hordozza. Ez a populizmus vírusa, egy teljesen értékvesztett, ideológia nélküli, ámde nagyon burjánzó vírus, amire mindig van kereslet. Olyanokat mond ugyanis, amiket a hívei szívesen hallanak, akkor is, ha a tapasztalataiknak ellentmond és a valóságban nem történik semmi a beígért csodákból. Orbán Viktor retorikájában mindig emeli a tétet.

Ekkora ellenszélben mit lehet tenni, amikor a kormányzás is csak egy propaganda-művelet?     

Ez a politikai cselekvés problémaköre. Gyökeres politikai változásra van szükség, amiért rengeteget kell dolgozni. Nem akarom az ellenzéket bírálni, de egy ilyen gazdasági válság közepette az ellenzéknek sokkal jobb eredményeket kellene elérnie. Negyven százalékos élelmiszer-inflációnak meg kellene ütnie a hatalmon lévőket és erősítenie az ellenzéket. Ha pedig ez Magyarországon nem történt meg, akkor nem mondhatjuk, hogy az ellenzék jól csinálja a dolgát. Az utóbbi hónapokban nagy esélyt szalasztottak el, hogy a társadalom minden rétegében – kimondva vagy kimondatlanul – meglévő elégedetlenséget valamiféle politikai erővé tudják kovácsolni. De még nem késő.