CKP: az oktatás problémáit nem lehet mindenre kiterjedő szabályozással megoldani

A több mint félszáz civil szervezetet tömörítő szakmapolitikai értékközösség, a Civil Közoktatási Platform (CKP) szerint a tiltakozások és a kritikák ellenére, hibáktól hemzsegve, de változatlan formában jelent meg az a belügyminiszteri rendelet, amely a nevelési-oktatási intézményekben a tiltott és a használatukban korlátozott tárgyakról szól. Ez a rész elsősorban a jogalkotási pongyolaságról számolt be, és arról, mennyire cinikus és megoldhatatlan szeptember 1-ig az, amit előírtak az iskoláknak, ahogy arról a Hírklikk is beszámolt

A Civil Közoktatási Platform most a pedagógusok mobilhasználatának szabályozásáról is kifejtette a véleményét. Szerintük a BM „nevelő-oktató munka során alkalmazott tartalomszabályozók ismeretéről szóló, miniszter által elrendelhető képzés teljesítési kötelezettségéről” rendelete valójában a képzés elrendelése mellett a pedagógusok mobilhasználatának szabályozásáról szól.

Egyúttal károsnak és feleslegesnek tartják a jogszabálynak mind a mobilhasználatra, mind a tartalmi szabályozókkal kapcsolatos részét. A szabályozás tovább rontja a tanári pálya presztízsét és a pedagógusok közérzetét.

Kifejtik, a pedagógus felnőtt ember és felelős értelmiségi, akinek kötelessége, hogy legjobb tudása szerint foglalkozzon a rábízott, általa oktatott tanulókkal. El tudja dönteni, hogy mi veszélyezteti ezt a tevékenységet, és ez nagyon sokféle dolog lehet a mobilon kívül is. Ugyanúgy elvonhatja a figyelmét a keresztrejtvényfejtés, a családi nyaralás átgondolása vagy a kollégával való beszélgetés. A CKP szerint mindenre kiterjedő szabályozás nem lehetséges. Vagy a következő rendeletben azt fogja a minisztérium szabályozni, hogy mikor mehet ki a tanár a mosdóba?

A CKP szerint természetesen vannak pedagógusok, akik munkájukat nem a megfelelő felelősséggel végzik. Ezt az igazgatónak, a munkaközösségnek kell észrevennie és a kollégák, a szülők, a gyermekek jelzéseit is figyelembe véve, meghozni a megfelelő intézkedéseket.

Azt is kérdezi a szervezet, hogyan lesz ez a rendelet ellenőrizhető? Hogyan döntik el, hogy aki a telefonját elővette mondjuk a napközis felügyelet közben, az nevelési-oktatási vagy magáncélból tette? Egyáltalán mi minősül nevelési-oktatási célnak?  

Az oktatásirányítás, a tankerületek, az iskolavezetés online formában tartja a kapcsolatot a tanárokkal, akiknek ezeket a jelzéseket figyelemmel kell kísérniük, és az ő kötelességük mindenfélét beírni a tanulmányi rendszerbe. Az oktatáshoz is érdemes megnéznie adatokat az interneten. Ha ezt teszi a mobiltelefon segítségével, az tanulási, nevelési célnak minősül? Vagy nem teheti ezt meg mobiltelefonnal, csak laptoppal? Ez mennyiben kevésbé okoz figyelemcsökkenést? A gyerek csak akkor eshet le a mászókáról, ha a tanár a gyerekével beszél telefonon, ha a tanuló szülőjével, akkor nem?

Nem lehetne rábízni a tanárra, hogy a körülmények ismeretében eldöntse, milyen tevékenység veszélyezteti a gyermekeket és melyik nem? – kérdezik.

A CKP szerint a tanári pályát vonzóvá kell tenni, a tanárok számára jó oktatást, igényeiknek megfelelő, jó színvonalú továbbképzési lehetőségeket és azok elvégzéséhez időkeretet kell biztosítani, továbbá vissza kell adni az intézmények önállóságát. Azzal a lehetőséggel, hogy a nem megfelelő működés esetén az oktatásirányításnak lehetősége legyen a segítésre, esetleg a szankciókra is.

Amíg nem lesz kellő számú pedagógus ahhoz, hogy a nem megfelelő dolgozókat el lehessen bocsátani, addig a szankcióknak, a fenyegetéseknek csak annyi hatásuk lesz, hogy a tanárok még frusztráltabbá válnak. Azok, akiket ez a légkör zavar, vagy motivációjukat vesztve dolgoznak, vagy otthagyják az oktatást.

A Tanítanék is választ vár a BM-től arra kérdésre, hogy miért épp a pedagógusok körében kellene rendeletben szabályozni a telefonhasználatot. A civil szervezet azt a kérdést is fölveti, miért nem szólnak ilyen evidenciákról rendeletek más szakmacsoportoknál? (Például az orvosok műtét közben, a bírók tárgyalás közben… nem telefonálhatnak.) Miért nem születik ilyen „jogszabályi igény” az országgyűlési képviselők esetében? Vagy amikor fülükkel a telefonon „figyelő” honatyákat és honanyákat látunk a parlamentben, akkor ők éppen életeket mentenek? (Egyébként az ülést is megszakítják szünetek – mint az iskolákban –, akkor miért nincs minden képviselő az ülésteremben a munkájuk közben?) A Tanítanék követeli a pedagógusok folyamatos abuzálásának befejezését. Mint írják: „jó lenne, ha a „rendcsinálást” a kormány és a politikusok végre saját magukra is értelmeznék!”

Karsai Dániel, a gyógyíthatatlan ALS betegséggel küzdő alkotmányjogász egy Facebook-bejegyzésében mélyen szántó igazságot fogalmazott meg: „ha mi nem küzdünk meg a jogainkért, más nem fog”. 

Bár azt leszögezhetjük, hogy az egészségügy problémái, a betegek gondja össze sem hasonlítható mondjuk a pedagógusok iskolai telefonhasználatának új szabályozásával, nehogy azt higgyük, erre az esetre nem érvényes ez a mondat. Ha ugyanis a pedagógusok nem állnak ki a jogaikért, más nem fog helyettük.