Csak biztonsági övet akartak a gyereküknek – kirakták a bölcsődéből

Harkai Péter 2021. február 26. 16:50 2021. feb. 26. 16:50

A nyilvánosságtól kérnek segítséget egy nádudvari család tagjai, akik az őszi kirándulásra biztosított mikrobusz utaztatási hiányosságára hívták fel az intézményvezető figyelmét, aki mindezt személyeskedéssé nagyítva, egyik napról a másikra kirakta a kétéves gyereket a magánbölcsődéből.

Nehéz másként értékelni, mint pitiáner bosszú, de ezt talán mégsem egy kétéves gyereken kellene megtorolni – egyértelműen így véli mind az érintett család, mind a jogi képviselőjük a történteket. Az eset több mint szokatlan és példa nélküli – legalábbis ebben a formájában. 

Egy kétéves gyerek, kiszakadva az addig csak két tagú családként ismert világából, élete első szociális közösségébe kerülve, megszokja és megszereti a közösségét. Ez minden ember életében hatalmas váltás, amint először elindul a szocializáció útján, ami aztán végigkíséri egész életén. Az első élmény akár mindvégig meghatározhatja a közösségi érintkezésre való képességét és hajlamát.

Ennek jövője még nem, de a kezdete már ismert a nádudvari Csoma családban, ahol a szülők a város megbízhatónak vélt magánbölcsődéjébe íratták gyermeküket, életkezdéséhez a legjobbat akarva neki. Az ingergazdag világfelfedezést rendszeres utaztatással igyekezett is biztosítani az intézmény. Hol egy sóbarlang, hol egy mezőgazdasági munka kézközeli bemutatásával jelezték a természet sokszínűségét a kicsiknek.  

Az utaztatást egy öt-hét személyes, külsős vállalkozóval biztosított mikrobusszal bonyolították, hol rövidebb, hol hosszabb távra – a hosszabb táv nagy forgalmú autóúton is vezethetett. A szülők szerint mindössze annyi felvetésük volt, hogy legalább a hosszabb autóutakra biztosítsanak gyerekülést és kapcsolják be a biztonsági öveket a gyerekeken. Ebből egy olyan, hosszabb távon elmérgesedett vita kerekedett, hogy az intézményvezető a legegyszerűbb megoldást választotta, és egyik napról a másikra eltanácsolta a kisgyereket – állítja a család.    

A családot képviselő ügyvéd portálunknak elmondta, hogy sajnálatosan még a hivatalos kommunikáció is megszakadt az érintett felek között. Annál pedig bővebb indoklást várnának a történtekre az intézménytől, mint hogy beírathatják a gyereket állami bölcsődébe. Dr. Zeke László azt is hangsúlyozta, hogy a kialakult helyzetben korántsem egyszerű úgy munkát keresnie az édesanyának, hogy a gyereke gondoskodását nem tudhatja biztonságban. Nagy elvárásaik nincsenek – egyelőre – a bölcsődével szemben, de minimum egy bocsánatkérést elvárnak és fontolgatnak egy jelentős összegű sérelemdíjat is. Minderről akkor döntenek, amikor érdemi és végleges választ kapnak megkeresésükre a magánbölcsőde részéről. Dr. Zeke László szerint az egész ügy elszomorítóan kisstílű, holott semmi másról nem volt szó eredetileg, mint hogy a gyermekük érdekében a nem mellesleg kötelezően előírt biztonságot szerették volna biztosíttatni egy járműben.

Természetesen megkerestük a Ficánka jogi képviselőjét is, aki személyesen tett ígéretet az álláspontjuk ismertetésére. Sajnálatunkra a megbeszélt időpontban s később sem jelentkezett. Mindössze annyit szerettünk volna megtudni dr. Papp-Lata Beátától, hogy: mi a konkrét hivatkozási alap, amivel kirakták a gyereket; feltehetően a szerződésben vannak kötelezettségek mindkét fél részére, mire hivatkozva érezték jogosultnak magukat az ellátás megszüntetésére; miért várnak a végleges jogi álláspontjuk megküldésével; kaptak-e sérelemdíj iránti kérelmet; mit szeretnének a szülők és mi akadályozza ennek teljesítését?

A Ficánka bölcsőde – pontosabban Nádudvari Ficánka Közhasznú Egyesület – jogi képviselője részéről a Csoma család számára adott válaszlevélből mindössze az derül ki, hogy a zárt közösségi – szülői – csoportban a kizárt kislány szülei túl sokat vitáztak. Mivel „csak a feszültséget gerjesztették”, ezért nem kívántak velük a továbbiakban egy közösségben működni. A kizárás hivatalos indoklásaként felhozták, hogy mivel a sóbarlangi látogatásokon allergikus reakciók miatt a gyermek nem tudott részt venni, külön gondozót pedig nem tudtak alkalmazni a számára. Ez persze több mint különös magyarázat egy kétéves gyerek eltávolítására, ha a szülőkkel problémáik is vannak a közösség felnőtt tagjainak.

A felmondás eddigi magyarázata szintén a felnőttek vitáját igazolja, ami egy gyereken csapódik le. Mint írták: az intézményvezető minden igyekezete ellenére sem látja a jövőbeni együttműködés lehetőségét, mivel a szülők „a jogviszony megszüntetése okán felgyülemlett feszültséget sajnálatosan a közösségi oldalon vezetik le”. Egyúttal hozzáteszik: az állami fenntartású intézményben találhatnak helyet a gyereknek – bár fél év múlva már újra váltania kellene – óvodába lépve.  

Azt természetesen nem tisztünk eldönteni, hogy egy Facebook-csoportban történt szóváltás indulati faktora milyen mértékben és kit igazol, sem rálátásunk, sem tisztünk erről véleményt alkotni. Az viszont egyértelműen megállapítható, hogy a józan ész és civilizáltan felvilágosult hétköznapi erkölcs alapján, semmi sem indokolja megfosztani egy kétéves gyereket a – feltehetően élete első – barátságosan szocializálódott közegétől. Nem szívesen hozzuk fel példának, mint akinek mindenről az jut az eszébe, de erről az jut az eszünkbe, hogy az éveken át szított ellentétek, a politikai és szociális gyűlölködés természetrajza már átlépte a normalitás határait. És nem kicsit – de nagyon.