Csak sok száz milliárd forintos költségvetési támogatással tartható fenn a jelenlegi lakossági gázár – de van megoldás
A Fidesz-kormány elhallgatja, hogy csak a választásokig, illetve legkésőbb az idei fűtési szezon végéig tudják a jelenlegi szinten tartani az átlagosan 101 forintos hatósági gázárat, ám úgy kommunikálnak, hogy az emberek azt higgyék: a gáztarifa hosszú távon is így marad. Szijjártó és Gulyás miniszterek szerint a Gazprommal kötött import szerződés „megteremtette annak lehetőségét, hogy a világpiaci ármozgásoktól függetlenül, a magyar fogyasztók számára a gáz ára ne növekedjen.” A következő kormánynak azonban azzal is számolnia kell, hogy ez nem igaz. Miklós László mérnök-közgazdász szerint erre van megoldás, és a G7 portálon kifejtette, hogy mi lehet ez.
Miklós László szerint a „rezsicsökkentés” mostanra politikai termék lett, amit a kormány hatalmas kommunikációs offenzívával tart a felszínen – különösen most, hogy a piaci energiaár több, mint kétszerese a lakossági árnak. 2013-ban a rezsicsökkentés indokolt volt, mert a KSH adatai szerint a kormányváltás után, a 2010-es 107 forinttal szemben, 2012-ben már 136 forint/köbméter volt a lakossági földgázár és nem volt reálbér-emelkedés. A miniszterelnök nonprofit energiaszolgáltatást ígért, de 2017 után is négy-öt százalékos eszközarányos nyereséget garantálnak az energiaszolgáltatóknak. A hatósági árnál alacsonyabb piaci árak miatt az elmúlt években felhalmozódott közel 100 milliárd forint többletbevétel döntő részét a 2018-as választás előtt rezsiutalványként kiosztotta a kormány, így most nincs forrás az importár-növekedés ellentételezésére.
Az MVM felügyelő bizottságának egykori elnöke és az FGSZ igazgatóságának volt tagja úgy látja: a kormány irracionális mezőbe tereli az energiaárak várható alakulásával kapcsolatos közbeszédet. Ám az Orbán-kormány valójában csak túlélésre játszik, mert ők is tudják: a mostani, köbméterenként 101 forintos átlagos hatósági gázár legfeljebb a választásokig, illetve a mostani fűtési szezon végéig tartható. Az enyhe tél miatt mérsékelt jelenlegi fogyasztás kétharmadát a tárolókban lévő, olcsón beszerzett gázból fedezik, így már kevesebb gáz van a tárolókban, mint tavaly, a fűtési szezon végén. 600 millió köbmétert használnak fel a lakosság ellátására a még olcsón beszerzett stratégiai készletből, és a várható veszteség miatt 200 milliárd forinttal megemelték az MVM alaptőkéjét is.
Ám ezek az intézkedések még egy évre sem jelentenek megoldást, csak a veszteség ideiglenes mérséklésére és a tényleges helyzet elfedésére elegendők. A jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, hisz’ még akkor is 300 milliárd forintot meghaladó hiány lesz a rendszerben, ha az MVM a 3 milliárd köbméter import gázt a jelenlegi piaci ár feléért, 40 euró/MWh-ért tudja megvásárolni.
Miklós László szerint a következő kormány ugyanúgy kénytelen lesz fogyasztói ártámogatási rendszert alkalmazni, mint amilyen 2002 és 2010 között működött, amikor az importárak gyors növekedése miatt, évekig köbméterenként 20-30 forint költségvetési támogatás volt szükséges az áremelkedés elviselhető szinten tartásához. A jelenlegi köbméterenkénti 101 forintos hatósági ár kétségtelenül segített a szerény jövedelmű családoknak, de a lényegében egységes tarifájú hatósági árak haszonélvezői nem ők, hanem a nagyfogyasztók. És ebben van az a megoldási lehetőség, amivel kivédhető a gázdrágítás csapdája. A mérnök-közgazdász szerint még sokáig fenn kell tartani a hatósági árak 30 éve folyamatosan alkalmazott rendszerét. A megoldás egy új, igazságosabb tarifarendszer bevezetése lehet.
Figyelemmel arra, hogy egy lakás fűtési költsége függ a benne lakók számától, és arra, hogy van nagycsaládos kedvezmény, az új tömbtarifa alapelve az lehetne, hogy az első fogyasztási sávot minden fogyasztási helyre egyedileg határoznák meg – a bejelentett lakók száma alapján –, egy X köbméter/fős kvóta alkalmazásával. Ebben az első sávban a jelenleginél is kedvezőbb hatósági ár lenne érvényesíthető.
A második fogyasztási sáv felső határa az átlagos 1200 köbméter, vagy annál valamivel nagyobb lenne, a harmadik sáv pedig az e feletti fogyasztási mérték. Azokon a fogyasztási helyeken, ahol nincs bejelentett lakó – például a hétvégi házakban, vagy az idegenforgalom számára kiadott lakásokban –, a piaci árak érvényesülnének.
Az egyes sávokra meghatározott árak az állami támogatás függvényében alakulnának. Ennek a megoldásnak az a „filozófiája”, hogy az olcsó, hazai kitermelésű földgázt nem fogyasztás-arányosan – ahogy ez a jelenlegi rendszerben van –, hanem minden magyar állampolgár számára egyenlő mértékben teszi hozzáférhetővé.
Egy ilyen megoldás esetén a harmadik sávban lenne a legkisebb támogatás, és idővel ebben a sávban át lehetne térni a piaci árra, ami a nagy fogyasztókat érdekeltté tenné az energiahatékonysági beruházásokban.
Miklós László írása végén megjegyzi: az energiaszegénység természetesen nem oldható meg pusztán árazással, és szükség van az egyedi eseteket kezelő lakhatási támogatásokra. Annál is inkább, mert a legszegényebbek nem gázzal, hanem szilárd tüzelőanyaggal fűtenek. Ezért érdemes további intézkedéseket hozni, hogy azokon a fogyasztási helyeken is visszatérjenek a földgáz használatára, ahol lehetne földgázzal fűteni, de ki vannak kapcsolva a rendszerből (ez a levegő minőségét is javíthatná). Például megoldás lehetne, hogy aki rendezi a tartozását, azt ingyenesen visszakapcsolják az ellátásba, ahol pedig azt kérik, ott jelképes összegért kellene felszerelni az előre fizetős mérőórát. A tartós, fenntartható és leghatékonyabb rezsicsökkentést a lakások hőszigetelése és ezzel a felhasznált energia mennyiségének csökkentése jelenti.
