Csaknem 600 ezer üres lakás van az országban
A tavalyi népszámlálás idején országosan a lakóingatlanok körülbelül hatoda, csaknem 600 ezer (599 023) lakás tartozott ebbe a kategóriába. 2011-hez, az ez előtti utolsó népszámláláshoz képest több mint duplájára nőtt az ilyen lakások száma.
Ezzel egy évtizedek óta tartó trend folytatódott. A II. világháború utáni első népszámlálás alkalmával, 1949-ben még csak a magyarországi ingatlanállomány két százalékában nem laktak. Ez az arány 1990-re emelkedett hat százalékra, a rendszerváltás óta pedig az ilyen ingatlanok arányának növekedése felgyorsult, hiszen a 2001. évi 9,2 százalékról 2011-re 10,9, tavaly pedig 13,1 százalékra nőtt a nem lakott lakások aránya – írja a G7.
A ténylegesen üresen álló lakások mellett a statisztika szerint ilyennek számítanak a nyaralóként, üdülésre használt ingatlanok, de például ide tartoznak a turisztikai célra kiadott vagy akár irodaként használt lakások is. Vagy az olyan ingatlanok, amiknek a tulajai két város között ingáznak, és csak a másik lakásukat jelölik meg tartózkodási helyüknek. Viszont nem tartoznak ebbe a kategóriába az albérletek, ezek ugyanis lakott lakásnak számítanak.
Egyes településtípusok esetében is vannak visszatérő tipikus okok, amik a magas arányt magyarázzák. Miközben a legutóbbi két népszámlálás között Budapesten, a megyei jogú városokban és a többi városban is nőtt az arány, a községekben csökkent.
A két népszámlálás közti időszak második felében, nagyjából 2015 után a magyarországi ingatlanpiacra jellemző volt, hogy az emberek olyan településekre vagy azok közelébe költöztek, ahol jobbak voltak a munkaerőpiaci lehetőségek.
Ez hozzájárult a községek és a városok közti árolló nyílásához, de egy bizonyos árszintnél ez a fajta elvándorlás már korlátokba ütközött. Akik ugyanis a kistelepülésekről elvándoroltak, nem biztos, hogy meg tudták maguknak engedni az ingatlanvásárlást városokban, ezért más, jellemzően a városokhoz közelebb eső községekbe költöztek. Mindez a leglátványosabban a budapesti agglomerációban látszott, ahova a magas bérleti díjak és ingatlanárak miatt a városból is sokan költöztek ki.
A gazdaságilag kevésbé prosperáló és turizmusban nem erős középvárosok esetén (például Salgótarján, Orosháza) az okok hasonlóak az elnéptelenedő községekben tapasztaltakhoz. Leginkább tehát az öröklés után nem használatba vett vagy a munkalehetőségek hiánya miatti elvándorlás után hátrahagyott, de nem eladott lakások növelték az arányokat.
Azokban a nagyvárosokban, amelyek gazdaságilag prosperálnak, és ehhez az idegenforgalom is hozzájárul (például Budapesten, Szegeden vagy Miskolcon) az ügyvédi, mérnöki irodaként vagy magánorvosi rendelőként használt lakások aránya is nagyobb, ami szintén a nem lakott lakások állományát növeli. A budapesti turizmus felfutása, és ezen belül is a turisztikai célú rövid távú lakáskiadás a budapesti nem lakott ingatlanok arányára is hatással volt.
A nagyvárosok esetében a befektetési célú vásárlás úgy is növelheti a nem lakott ingatlanok arányát, ha azt a lakást például az árak növekedésére várva üresen tartják. Mivel a fővárosban az ingatlanvételek körülbelül 40-50 százaléka befektetési célú, ez a hatás egyáltalán nem elhanyagolható.
