Csepeli György: nem a diktatúra és a zsarnokság a megoldás
A természet erőforrásaival való visszaélés, a növekedés fenntarthatatlansága és a megtermelt javak igazságtalan elosztása azok a dolgok, amelyek válságba sodorták nemcsak a demokráciákat, hanem az egész világot. Erre a válságra nincs most recept, arra van szükség, hogy globálisan, mindenkinek az számítson, hogy ne csak én, hanem a másik is nyerjen – mondta a KlikkTV Tíz című műsorában Csepeli György szociálpszichológus, egyetemi tanár.
Zavarodottság, bizonytalanság és fenyegetettség van jelen a társadalomban. Ezzel foglalkozik Csepeli György nemrég megjelent könyvében is, amelyet az „összetörtek a kőtáblák” hasonlattal illetett, mert szerinte nincsenek új parancsok, viszont a régiek megszűntek. Azaz, a régi már nincs, az új még nem született meg és a kettő között idegesítő, kétértelmű, bizonytalan a jelen, ami tele van veszélyekkel, „Most éppen ezt az időszakot éljük” – vélte a szociálpszichológus.
Melyek voltak azok a „parancsok”, amelyek a II. világháborútól a 2000-es évekig irányították a világot? – kérdezte Bolgár György. „A XX. század meglehetősen sokáig tartott”, amelynek vége több dologhoz is köthető: a rendszerváltáshoz és az információs társadalom kibontakozásához. Az a fajta kétpólusú világ, amelyben mi szocializálódtunk, a hidegháború időszaka mindenesetre véget ért. Olyan volt, amilyen, de voltak benne fix pontok. Ezek viszont eltűntek. De közben jöttek válságok: a klíma-, a migráció és a kórokozók által okozott válság – felelte Csepeli György.
Majd azzal folytatta, az a növekedési őrület, ami korábban úgy tűnt, hogy nem ismer határokat, az most elérte a plafont. Fenntarthatatlanná vált az úgynevezett fejlődés, és ennek tulajdonítja a kőtáblák összeroppanását. „Nincs jövő, amiben hihetünk”, mert az a jövő, amit a fenntarthatatlan fejlődés mutat, „megmérettetett és könnyűnek találtatott.” A felvilágosodás után túlságosan sokan és sokáig hittünk az észben, és elfelejtkeztünk az ész alatti világról, amelyben szenvedélyek, érzelmek, vak indulatok kavarognak, és amelyekkel szemben az ész alulmarad. Amit fel kell tudnunk ébreszteni Csipkerózsika-álmunkból azok az értékek, amelyeknek egyetemes jelentése kiutat jelenthetne.
Volt jónéhány évtized, amikor az emberiség úgy gondolhatta, lehet win-win szituációkat kialakítani, amelyekben mindenki nyer. Megcsinálom, ami az érdekemben van, de úgy, hogy a másik érdeke se sérüljön. De ez eltűnőben van és úgy lesznek emberek sikeresek, hogy sérül a másik és amit elveszít azt a sikeres megnyeri – hozta fel következő témáját Bolgár György. „Ez egy kicsit nosztalgikus rekonstrukciója a múltnak, nem volt az win-win szituáció” - reagált Csepeli György. Éppen azt látjuk most, hogy akiket hajdan gyarmatosítottak, azokban semmiféle hála nincsen a civilizáció miatt, amit kaphattak a franciáktól, olaszoktól, vagy az angoloktól. Amerikában látszik, hogy egyfajta „visszafordulása van a történelemnek”, mindaz kezd fényleni, ami korábban fekete volt.
Van egy rossz lelkiismeret a ma élőkben – teljesen indokolatlanul, hiszen nem ők csinálták – a gyarmatosítás miatt, mert nagyon sok vérbe került, tehát nem volt win-win szituáció. „Most olvastam, hogy Magellán, akiről azt tanultuk, hogy a legnagyobb felfedezője volt a földkerekségnek, egy véreskezű tömeggyilkos volt.” Nem is erre gondolt Bolgár György, hanem arra, hogy a II. világháború egészen kivételesen tragikus tanulságai nyomán a fejlett demokratikus világ látta, hogy a Földet nem lehet kizsákmányolni, mert véges, és más társadalmakat, országokat sem. Tehát olyan megoldásokra kell törekedni a mindennapokban, hogy minden fél nyerjen vele. Ez látszik megbicsaklani.
Ennek a rövidebb periódusnak volt egy hatalmas vesztese: a természet, a környezet, a Föld, ahol élünk. Rómában hiába publikálták azt a jelentést, amelyben László Ervin pontosan megjósolta, hogy mi lesz. Ilyen mértékű visszaélés óhatatlanul megbosszulta magát a járványban, a tengerszint emelkedésében, a hőmérséklet elviselhetetlen ingadozásában – mondta a szociálpszichológus. Szerinte, csoportok törekedhetnek játékelméleti egyensúlyra, a természet bosszút fog állni.
Mivel a fejlődés, növekedés, amire „a demokratikus masinéria alapozva volt”, az fenntarthatatlan volt, ráadásul globálisan igazságtalanságokat eredményezett, mert a megtermelt javak 80 százalékán a 20 százaléknyi demokráciák osztoztak, és a maradék 20 százaléka maradt a Föld lakossága 80 százalékának. Ehhez jött a természet erőforrásaival való visszaélés és a növekedés fenntarthatatlansága, amelyek válságba sodorták nemcsak a demokráciákat, hanem az egész világot, és erre a válságra nincs most recept. Nyilvánvalóan nem a diktatúra és a zsarnokság a megoldás, hanem az a globális szemlélet, hogy az számít, ha nemcsak én, hanem a másik is nyer – magyarázta Csepeli György.
A KlikkTV Tíz című műsorának teljes adását itt nézhetik meg.
