Csoportbontás nélkül meghal az idegennyelv-oktatás és a felzárkóztatás is az iskolákban

Még a vakáció utolsó napján, egy tankerületi tanévnyitó értekezletről kijövő tanár ismerősömet arról kérdeztem, okosabb lett-e, viccesen azt válaszolta, hogy nem, csak szebb. Aztán komolyra fordítva a szót, hozzátette, ő az értekezleten ugyan azt tudta meg, hogy „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve”, de azért a tankerületisek is látják, hogy probléma van, látják a pedagógushiányt, csak nem beszélnek róla. Szerinte egy normális tankerületi igazgató, és az iskolaigazgató is mindenhol arra törekszik, hogy el tudja látni a feladatot. Ezt egyébként parancsba is kapták, de túl ezen, az is a szemük előtt lebeg, hogyan tudják ezt megoldani, mennyire tudják megemelni azt az óradíjat, amit a többletfeladatok ellátásáért egy-egy kolléga kap. Mert a kollégák, ha tudják, hogy pénzt kapnak a plusz megtartott óráért, akkor hajlamosak elvállalni. Ezzel csak az a baj, hogy igencsak magas a pedagógusok életkora. A kérdés az, hogy az 50-60 éves pedagógusok hogyan bírják majd – akár pénzért is – a helyettesítést. 

Persze, minden tankerület másképp oldja meg a problémát. Ebbe pedig beletartozik a csoportbontás – törvényellenes – tiltása is az iskolákban. Tankerületi utasításra ugyanis nagyon sok iskolában nem lehet csoportbontás keretében 14 fő alatti csoportokat létrehozni. 

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője azt mondja, hozzájuk is sok panasz érkezett ez ügyben, pedig a csoportbontás tiltása semmiképp nem oldja meg a pedagógushiányt az iskolákban. Annyi könnyebbséget ugyan jelent, hogy kevesebb lesz az óraszám, és akkor kevesebb pedagógusra van szükség, de egy csomó tantárgy – például két nyelv – oktatását, vagy a felzárkóztatást nem lehet így megoldani. 

A PDSZ ügyvivője leszögezte, bár a kormány több ponton is módosított a törvényen, az iskolai csoportbontásokra vonatkozó szabályok nem változtak. A 14 fős létszám az óvodai csoportokra lenne értendő, ez a szám nem az iskolai, hanem az óvodai csoportra vonatkozik. Bár ezt a Klebelsberg Központ elnöke, Hajnal Gabriella is elismeri, a tankerületek mégis az iskolai csoportokra értelmezik. Míg Nagy Erzsébet szerint lehet, hogy nem véletlenül, addig a Klebelsberg Központ szerint erről szó sincs. Ahogy a PDSZ-nek írták: „a törvény vonatkozó részét nem lehet úgy értelmezni, hogy az iskolai csoportokra is vonatkozik”.  

És a tankerületek mégis így értelmezik. Ha egy iskola 27 fős osztályában azt szeretnék, hogy legyen kisebb csoportokban a matematika oktatás, mert nagyon nagy bajok vannak, és a felzárkóztatáshoz szükség lenne rá, azt a tankerület – a csoportlétszámra hivatkozva – egyszerűen nem engedi. Így a pedagógus kénytelen a teljes osztállyal foglalkozni, és nem tud egyénre szabottan foglalkozni a problémásabb gyerekekkel. Nagy Erzsébet szerint a csoportbontások sokszor elengedhetetlenek az eredményes tanítás, tanulás érdekében.

A pedagógusok pedig tisztában vannak azzal, hogy a csoportbontás tiltásánál arra megy ki a játék: a teljes felügyelet egész napra meg legyen oldva az iskolában a maximális óraszám mellett. Akkor is, ha a tankerület „engedményként” próbálja eladni, hogy a számított létszámnak el kell érnie a 14 főt. Csak hát így 20-24 tagú csoportok ülnek majd digitális kultúra órán, aminek nem sok értelme van.

Egy észak-magyarországi, városi tankerület is köti az ebet a karóhoz, 14 fős csoport lehet csak, így a 20 fős osztályt nem engedte megbontani. A vicc, hogy az infoterem eleve csak 15 fős, ahová már több szék sem fér be. A tankerület parancsa: oldják meg. Sőt, a pedagógushiányra hivatkozva, a szakköröket sem engedélyezték, a felszabadított óratöbbletből pedig átvezényelték a tanárokat a cigány iskolába tanítani. Olyanokat is, akikkel ezt a törvény szerint meg sem tehették volna, mivel kisgyermekük van. Ám a tankerület szerint minden rendben van. 

Úgy látszik, a terem-mizéria másutt is gond. A Szülői Hang csoportban arról írt valaki, hogy nem engedi a tankerület a csoportbontást, ám a 16 terminálos terembe nem fér be a 26 fős osztály. Így vagy nem lesz informatika, vagy több gép kell. Csakhogy arra nincs pénz. A szülői értekezleten azt kérték a tanárok, hogy aki tud, adományozzon régi laptopot. Asztali gép nem jó, még akkor sem, ha azt ingyen telepítenék, mert a terem elektromos hálózata nem bír el több gépet. Csak olyan laptopok kellenek, amelyek akkui bírnak két órát töltés nélkül. Mindez a XXI. században, egy nem körzetes sportiskolában történik.

De a tankerületek nem engedik a csoportbontásokat olyan iskolákban sem, ahol eddig így ment párhuzamosan a különböző nyelvek oktatása. 

Egy ének-zenei általános iskola és gimnáziumban a 22 főnyi kilencedikes kezdő németesnek nem tudnak két csoportot indítani, mint korábban, ezért öt diákot a már egy éve németül tanuló tizedikeshez, tesznek, így nekik egy év alatt két év anyagát kell megtanulniuk, és a tanárnak is kétfelé kell tanítania heti öt órában. 

Egyébként ezek után egyáltalán nem véletlen, hogy a tanévnyitó értekezleteken sok helyen elhangzott az igazgatóktól, senki más nem nyilatkozhat a sajtónak, csak a tankerület.