Csóti Csaba: van okunk kételkedni, hogy a kormány komolyan tárgyalni akar
Az, hogy a kormány ismét hajlandó egyeztetni a sztrájkról a pedagógusok érdekképviseleteivel, egyértelműen annak a szolidaritásnak az eredménye, amit a PSZ és a PDSZ az immár egy éve folyamatosan szervezett sztrájkokkal kapcsolatban felmutatott, Így értékelte a Hírklikknek a legfrissebb fejleményeket Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) elnöke. Hozzátette, van azonban okuk kételkedni abban, hogy a kormány komolyan tárgyalna a pedagógus szakszervezetekkel.
November 7-re sztrájktárgyalásra hívta a pedagógus szakszervezetek sztrájkbizottságát Maruzsa Zoltán. Szerepet játszhatott ebben a tüntetés, a mind szélesedő szolidaritás a pedagógusok mellett?
Azt gondolom, hogy természetesen szerepet játszott benne. Ezek a dolgok nem most kezdődtek, a pedagógusok két legnagyobb szakszervezete tavaly október óta sztrájktárgyalást folytatott, akciókat kezdeményezett. Az elmúlt egy év a társadalmi szolidaritás szempontjából most ért be. Ehhez nyilván nagyon sok minden kellett: az év elején a sztrájkjog olyan korlátozása, amely láthatatlanná teszi a pedagógusok sztrájkját. Ha jogilag nem is, de tartalmilag ez a sztrájkjog elvétele volt. Kellett a hatalom irracionális fellépése, gondolok a tanárok elbocsátására. Ezek váltották ki azt a társadalmi együttérzést a magukra hagyott pedagógusok mellett, aminek hatására megjelent az utcán ez a fajta tömeges, nagyon sokfajta szolidaritás. A diákok szervező szerepe, az élőlánc kialakítása megkerülhetetlen, de hasonlóan fontos, hogy az élőlánccal állampolgárok, közintézmények tagjai is kifejezik szolidaritásukat, még az is előfordult, hogy rendőrautó dudált, a szimpátiáját kifejezve. Mindez egy olyan típusú társadalmi elégedetlenséget fejez ki, amire a kormány meglehetősen későn ugyan, de lépett egyet. Azt, hogy ez mennyit ér, azt majd a pedagógus kollégák tapasztalhatják 7-én, hiszen ők lesznek ott a tárgyaláson.
Ön szerint komoly a hatalom tárgyalási szándéka az oktatás ügyében?
Remélem, hogy igen. Úgy gondolom, a kormány eddigi fellépése alapján azért van okunk kételkedni. Különösen akkor, ha a lezajlott tüntetéseken, a két pedagógus szakszervezet kiállásán túl, figyelembe vesszük, hogy előtte már a Pedagógusok Szakszervezetének kongresszusán is megfogalmazták, miképpen kellene továbblépni. Ez már egy demokratikus döntéshozatal eredményeként született meg. Azt kérték, mivel Maruzsa Zoltán államtitkárral nem sikerült előrelépni, egy külön kormánybiztos tárgyaljon a szakszervezetekkel. Ehhez képest meglehetősen le van maradva a kormány, mert még mindig ott tart, hogy azzal a személlyel hívja tárgyalásra a pedagógusokat, aki eddig teljesen sikertelen volt ezen a területen. Ezért az embernek vannak kétségei, de bízunk abban, hogy most komoly a kormány tárgyalási szándéka. Az, hogy ez így van-e, nagyon hamar ki fog derülni.
Ha azonban az derül ki, hogy mégsem annyira komoly a tárgyalás kormányzati szándéka, mit tehetnek a szakszervezetek?
Az elmúlt egy év, és az utóbbi egy hónap megmutatta, hogy nagyon sokfajta fellépési lehetőség van. Pontosan az történt-, hogy társadalmivá vált a probléma, amit különben a szakszervezeteken nagyon sokszor számon kérnek. Az, hogy milyen akcióval, és hogyan léphetnek ezek után tovább a kollégák, nyilván attól függ, hogy mi lesz a kormány válasza.
