Csúcson az államadósság – kockára teszik az ország hitelét
Az államadósság GDP arányos hiánya ismét átlépte a 80 százalékos lélektani határt. Ennek oka az, hogy a kormány a Covid-járvány okozta gazdasági válságot az állami költekezés növelésével akarja megoldani. Viszont így kérdéses, hogy sikeres-e a Fidesz évekkel korábban ígért adósságcsökkentő programja. Erről kérdeztük Petschnig Mária Zita közgazdászt, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársát.
– Visszasüllyedtünk volna a 2009-11-es mélypontra?
– A teljes tavalyi évre vonatkozó számokat még nem hozták nyilvánosságra, de a 2021. harmadik negyedévi adatok szerint már a GDP 80,5 százaléknak megfelelő összegű volt az államadósság rátája. Ez magasabb, mint a 2020. végi adat. Az év egészére a kormány 79,9 százalékot prognosztizált, tehát az utolsó negyedévben a rátának csökkennie kell.
– Kormány-közeli közgazdászok szerint nincs ezzel gond, mert a GDP növekedése az előrejelzések szerint magasabb a vártnál. Így a gazdaság majd „kinövi” a hatalmas államadósságot. Erről mi a véleménye?
– Az, hogy ez egy fikció, egy elméleti feltételezés, ami hosszabb távra vonatkozik. Majd, valamikor, lehet, hogy tényleg jóval gyorsabban növekszik a GDP, mint az adósság, és akkor a ráta is érdemben csökkenni fog.
– Viszont a hitelminősítők még a magas államadóssági ráta ellenére sem rontottak Magyarország kockázati besorolásán, sőt, még javítottak is azon.
– A hitelminősítők tavaly nem változtattak az ország besorolásán. Egyedül a Moody’s javított egyet a besoroláson, viszont ők már jó ideje nem foglalkoztak Magyarországgal, lényegében felzárkóztak kissé a többiekhez.
– Akkor most jobb, vagy rosszabb helyzetben van az államháztartás, mint a 2009-es válság idején volt?
– Az államadósság 2009 végén a GDP 78 százalékának felelt meg, 2011 végére ez 80,3 százalékra nőtt, amikor a második Orbán kormány meghirdette a Széll Kálmán tervet. Ez nagyon ambiciózus elképzeléseket tartalmazott, többek között azt, hogy az államadósság rátája 2014-re 64,5 százalékra csökken. De ezt soha nem érték el. Még öt évvel később, 2019-ben is csak 65,5 százalék volt az államadósság a GDP arányában. Aztán jött a pandémia és most 80,5 százaléknál tartunk.
– Mi volt az elképzelés, hogyan akarták lefaragni a 2011-es államadósság rátáját?
– Többek közt a magánynyugdíj-pénztári rendszer bedarálásával. Egyrészt évente százmilliárdokat takarítottak meg a rendszer felszámolásával, másrészt a vagyon hozzávetőleg feléből adósságot törlesztettek, a többit pedig besöpörték a költségvetésbe. Csakhogy ez a pénz hiányzik a nyugdíjrendszerből. Becslések szerint csak ezzel körülbelül 15-25 százalékos implicit adósság keletkezett. Vagyis a járvány előtti „utolsó békeévben”, 2019-ben igazából nem 65,5 százalékos volt az adósságráta, hanem 75-82 százalék körüli.
– A kormány szerint fontos különbség a mostani és a tíz évvel ezelőtti helyzet között az is, hogy átalakult az államadósság szerkezete, csökkent a deviza alapú adósság aránya.
– Ez igaz, bár 2020 óta azért jócskán rontottak ezen, hiszen a dollárban, euróban, jenben és jüanban felvett kölcsönökkel a devizaarány 20 százalék fölé emelkedett. A bekövetkezett forintgyengüléssel együtt ez is hozzájárult az adósság növekedéséhez.
– A Magyar Nemzeti Bank ellenben behúzta a féket, kamatot emelt, amivel ösztönzi a költekezés csökkentését.
– Az MNB tevékenysége meglehetősen ellentmondásos. Miközben a nyáron kamatot emelt, hogy leszorítsa az inflációt, kibővítette a Növekedési kötvény programját, vagyis olcsó pénzzel finanszírozta a NER közeli vállalkozásokat. Szeptemberben pedig, amikor a jegybank szakértői is megemelték a várt infláció mértékét, a korábban beígértnél csak kevésbé emelték a kamatot. Ezt látják a külföldi befektetők is, és ezért nem tartják hitelesnek a jegybank politikáját. Emiatt nem erősödött a forint az euróhoz képest, pedig elvben a kamatemelésnek ezt kellett volna eredményeznie.
– Orbán Viktor viszont most „sapkát húzott” bizonyos lakossági hitelek kamataira. Ez csak jó lehet, vagy nem?
– Először is, ilyet egy normális országban a szabályok szerint nem tehet a miniszterelnök, nem dönthet a kamatokról. Amúgy meg ez is nagyon ellentmondásos intézkedés volt. Mert ugyan az adósoknak kevesebbet kell fizetniük, viszont az így felszabaduló pénz növeli a keresletet, az pedig fokozza az inflációt. Ha mégis lenne valami pozitív hozadéka, akkor az lehetne, hogy a politikai kockázat csökkentésével nagyobb mozgásteret ad a Nemzeti Banknak a kamat emeléséhez. De az MNB eddig nem élt ezzel a lehetőséggel.
– Minden ország kormánya eladósodik bizonyos mértékig, ez természetes dolog. Miért baj, hogy a magyar kormány is eladósodott?
– Az, hogy az állam hitelt vesz fel önmagában még nem ördögtől való. A nagy kérdés azonban, hogy ezt a pénzt mire költi? Javítja-e ezzel a gazdaság versenyképességét? Mert ha igen, akkor nincs is semmi baj, az ország gyarapodik, nő a GDP, lesz miből visszafizetni a kölcsönöket. De Magyarországon sajnos nem ez a helyzet. A költségvetés által felvett pénzeket nem a jövő építésére költötték, hanem kihasználva az unió által adott deficitfelmentést, felgyorsult az improduktív költekezés: az erőszakszervezetek megtámogatása, a hadipari vásárlások, az egyházak, a határon túliak pénzelése, a sportfinanszírozás. Amit beruházási célokra fizettek ki – vissza nem térítendő pénzek formájában –, az meg nagyrészt a NER-közeli vállalkozásokat segítette. A gazdaság újraindításának hangoztatásával nem olyan beruházásokra költöttek, amik javították volna a versenyképességet. Sajnos ennek a hosszabb távú, növekedésrontó hatásával majd még számolnunk kell. A választásokra készülve, pedig minden korábbinál nagyobb mértékben pörgették fel a háztartások finanszírozását, ami fogyasztás vezérelte pályára lökte a magyar gazdaságot, miközben az adósságállomány megemelkedett.
