D-Day – 80 éve szálltak partra a szövetségesek Normandiában

A D-Day a világ eddigi legnagyobb szabású katonai, haditengerészeti és légi hadművelete volt, vele kezdődött a nácik által megszállt Észak-Nyugat-Európa felszabadítása. Egy hónap híján még egy évig tartott Európában a második világháború, amelynek egyébként lehetett volna frontja a Balkánon is, esetleg megmentve Magyarországot a szovjetektől. Churchill brit kormányfő javaslata azonban régen lekerült a napirendről. Az invázió napját egyébként eredetileg június 5-re tűzték ki, mivel a meteorológia arra számított, hogy viszonylag nyugodt lesz a tenger, alacsony a vízszint és telihold segíti az átkelést. Az időjárás változása miatt azonban halasztani kellett. 

Miután a német hadsereg 1941 júniusában megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin már akkor sürgette Hitler utáni új, nyugati szövetségeseit, hogy nyissanak második frontot Nyugat-Európában. 1942-ben Moszkva és Washington közös nyilatkozatban erősítette meg: egyetértenek, hogy sürgető feladat annak megnyitása Európában. Churchill brit kormányfő azonban meggyőzte Roosevelt amerikai elnököt: halasszák el az inváziót, miután a szövetségeseknek még amerikai segítséggel sincs megfelelő erejük. Miután Észak-Afrikában legyőzték a németeket, 1943 júliusában partra szálltak Szicíliában, majd fokozatosan elfoglalták Olaszországot. Az 1943 novemberi teheráni konferencián Roosevelt és Churchill megígérte Sztálinnak, hogy 1944 májusában megnyitják a régóta halogatott második frontot.

Kevéssé ismert háttere az inváziónak, hogy a BBC már 1942 elején pályázatot írt ki, amelyben fényképeket és levelezőlapokat lehetett nyeremény ellenében beküldeni Európa nyugati partjairól, Norvégiától a Pireneusokig. A pályázatra, amely azt szolgálta, hogy felmérjék a partszakaszokat, ahol partra lehet majd szállni, több millió fotó érkezett. Végül Normandia mellett döntöttek, majd a francia ellenállás és légi felvételek segítségével választották ki a pontos helyszíneket, a part 80 kilométeres szakaszát öt övezetre osztva.

1944-re 12 ország összesen több, mint 2 millió katonája készült Nagy-Britanniában az invázióra. A szövetségesek hadserege főleg amerikai, brit és kanadai katonákból állt, de voltak köztük franciák, ausztrálok, csehek, belgák, görögök, új-zélandiak, norvégok, rhodéziaiak és lengyelek is, mind a szárazföldi erőkben, mind a haditengerészetnél és a légierőnél. A 156 000 emberből, akik június 6-án partra szálltak, 73 000 volt amerikai, 83 000 brit és kanadai. 

A normandiai partraszállás 80. évfordulójára alkalmából szervezett D-Day 80 című kiállítás a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban 2024. június 5-én. Tárlatvezetésekkel és soha nem látott fotográfiák bemutatásával emlékezik a partraszállás 80. évfordulójára a Capa Központ június 5-én és 6-án. MTI/Purger Tamás

A németek abban az időpontban nem számítottak a támadásra. Mi sem jellemzőbb, hogy Erwin Rommel tábornok, a front főparancsnoka olyan nyugodt volt, hogy éppen hazautazott feleségének 50. születésnapjára, ajándékul egy pár francia cipőt vitt neki. Amikor a szövetségesek partra szálltak, Hitler még aludt, senki nem merte felébreszteni, és egyetlen tábornoka sem mert erősítéseket mozgósítani engedélye nélkül, így értékes órákat vesztettek a németek. Amikor Hitler délelőtt 10-kor végre felébredt, izgatottan fogadta a hírt, azzal: bizonyos benne, hogy a németek könnyen leverik majd a szövetségeseket. 

Röviddel éjfél után három amerikai és brit ejtőernyős egységet, összesen több mint 23 000 embert dobtak le gépekről vagy siklórepülőkről a német vonalak mögött. Azok nagy veszteségeket szenvedtek, sok katona mocsárban ért földet és elpusztult. Jóllehet a németek számoltak ugyan invázió lehetőségével, de a vezérkar abban a hitben volt, hogy ez a támadás csak megtévesztés – a szövetségesek partraszállását egy másik szakaszon, Pas de Calaisnál várták, ott, ahol a legkisebb a távolság a Brit-szigetek és Normandia között. Abban, hogy sikerült megtéveszteni őket, nagy szerepe volt egy kiváló amerikai ötletnek: filmgyárakat bíztak meg, hogy készítsék el harckocsik, lövegek, teherautók másait kartonból, vagy felfújható gumiból, és ezeket százszámra állították fel brit területen, a kenti grófságban azt sugallva a német felderítésnek, hogy ezen a területen készül a támadás. A németek annyira hitelt adtak a kapott értesüléseknek, hogy még az invázió megkezdése után is sok elsőrangú egységüket ott tartották Calais övezetében, az „igazi” támadást várva.

Reggel fél 7-kor érte el az első öt hadosztály a partokat. Azok aknásítottak voltak, emellett szögesdrót, tankcsapdák és egyéb akadályok nehezítették a haladást. Három övezetben több megerősített várost kellett házról-házra harcolva elfoglalni, különleges harckocsikkal a betonerődökbe épített lövegeket használhatatlanná tenni. Éjfélre a szövetségeseknek – súlyos, sok ezer fős veszteségek árán – sikerült hídfőállásokat kiépíteni és megkezdeni az előnyomulást Franciaország felszabadítására. A légi és a tengeri fölény a szövetségesek oldalán volt, katonáik létszáma jóval meghaladta a németekét. A támadók számára rendkívül rossz körülmények miatt azonban már az első napon mintegy 4 500 katona vesztette életét, további 9 000 megsebesült vagy eltűnt. Az első amerikai egység, amely az Omaha Beach nevű partszakaszon támadott, embereinek 90 százalékát veszítette el. Az első nap német veszteségeit 4 és 9 ezer fő közöttire becsülik. Több ezer francia életét is kioltották a szövetségesek masszív bombázásai. Egyébként a háború alatti brit és amerikai légitámadásoknak több, mint 50 000 polgári áldozata volt az országban.

A németeknek ugyan összesen 50 hadosztályuk állomásozott Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban, de éppen az invázió előtt meggyengültek. A keleti fronton elszenvedett nagy veszteségeik után elfogytak tartalékaik, a német katonák átlag hat évvel voltak idősebbek, mint ellenfeleik. Normandiában sok orosz, mongol és egyéb, a Szovjetunióból származó önkéntes harcolt, gyenge felszereléssel. Tekintettel a szovjetek gyors előrehaladására a Kárpátok felé, a német vezérkar kénytelen volt két teljes elit páncélos hadosztályt és más egységeket átküldeni a keleti frontra, így a németeknek 45 000-rel kevesebb katonával és 360-nal kevesebb harckocsival, löveggel kellett állniuk a támadást. 

A szövetségesek az első napra kitűzött céljaikat nem tudták elérni, három város továbbra is német kézen maradt, és fő céljukat, Caen városát csak június 21-én tudták elfoglalni. A partraszállás után nem kevésbé nehéz feladat várt rájuk: meg kellett erősíteniük állásaikat, még mielőtt egy német ellentámadás eléri őket. Előrehaladásuk a szűk utakon és a németek által makacsul védett kisvárosokon keresztül igen nehéz volt. Amikor augusztus végére felszabadították Párizst, a Franciaországba küldött mintegy 2 millió szövetséges katona 10 százaléka meghalt, eltűnt vagy megsebesült.

A jubileumi ünnepségekre Franciaországba érkezett Joe Biden amerikai elnök, ott van a megemlékezéseken a brit király és a királyné, valamint több mint 20 más államfő. Nagy vitát váltott ki, hogy a francia kormány meghívta a megemlékezésre – ha nem is Putyin orosz elnököt, de - „Oroszország képviselőit.”  És ott vannak néhányan az invázió résztvevői közül. Még mintegy kétszázan élnek, átlag életkoruk 100 év... A veteránok közül néhányan még olyan egészségi állapotban vannak, hogy az Egyesült Államokból is el tudtak repülni harcaik egykori színhelyére.