De jó volna Magyarországon élni!
Külföldi és külföldön élő magyar barátaim ismerőseim egyre gyakrabban kérdezik tőlem, hogy mi történt Magyarországgal. Nem értetlenkedve kérdezik, a kérdések mögött inkább szomorúság és döbbenet húzódik meg. Ilyenkor rendre elmondom nekik, hogy Magyarország nem olyan, mint amilyennek mostanában látszik.
Magyarország ugyanis szép és jó hely. Okos emberek gyülekezete. Ebben az országban nincs kirekesztés, mi magyarok szolidárisak vagyunk másokkal. Azokkal, akik szegényebbek nálunk, elesettebbek, üldözöttebbek.
Magyarországon jogrend van: a bűnt nem pártolják, hanem üldözik. Verseny van, és nem harc. Aki másként gondolkodik, nem ellenség, hanem ellenfél.
Magyarország nem egy befelé forduló, önmaga démonaival harcoló, múltjával és jelenével megbékélni nem tudó ország. Nem vív hülye, sehova sem vezető, a nemzetnek ártó, ezért hazaáruló szabadságharcot.
Ebben az országban olyan ember nem kerülhet vezető pozícióba, aki a más szerszámával veri a csalánt. Mi magyarok nem követeljük a tiszteletet, hanem kiérdemeljük.
Magyarországon az emberek nem ismerik a közönyt, a részvétlenséget. Ez nem a besúgók, a nyilas házmesterek országa, nem a feljelentő, önkéntes menekültvadászok játszóhelye.
A mi országunk olyan hely, ahol nem a csókosok és az ügyeskedők boldogulnak, hanem tehetséggel és tisztességes munkával lehet előbbre jutni.
Magyarország egy rendes, normális, boldog ország.
De jó volna Magyarországon élni!
