Demeter Szilárd: lehet írni bármit, de én nem eltartott kisujjal küzdök

Magyarországon 2014-ben lett a budapesti Századvég Alapítvány kutató-elemzője addig, amíg Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere meg nem bízta a Petőfi irodalmi Múzeum ideiglenes főigazgatói tisztségének ellátásával 2018 decemberében. 2019 szerencsés év volt a számára, február 1-jétől véglegesen is kinevezték a főigazgatói posztra.

Emellett augusztusban 2019. december 31-ig miniszteri biztosnak is kinevezték, ebben a minőségében pedig „a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért” volt felelős. Ezt a kinevezést 2020. január 1-jétől 2021. december 31-éig meghosszabbították. Dolgozott az erdélyi Előretolt Helyőrség nevű íróközösségben és Orbán János Dénes költővel, 2015-ben részt vett a budapesti Előretolt Helyőrség Íróakadémia alapításában. A magyarországi regionális napilapok irodalmi-kulturális mellékleteként megjelenő Előretolt Helyőrség alapító főszerkesztője, később lapigazgatója volt, és azon dolgozott, hogy a mellékletet Kárpát-medencei méretűvé szervezze. 

Az is sokat elárul róla, hogy írói álnévnek a Tempetőfit választotta, ám az még többet, hogy a hatalom közelébe kerülve, egyre erőszakosabbá váló mondatokat engedett meg magának. Konfliktusai nem 2020. november 28-án, kezdődtek, amikor az Origón megjelent publicisztikájában Európát Soros György gázkamrájának nevezte, a kormány kultúrharcosa  már sokszor kimutatta foga fehérjét. Néhány részletet bemutatunk ezek közül.

---

„Épp ez a feladvány: olyan mellékletet kell összeraknunk, amelyben egyaránt megtalálja a maga számára érdekes írásokat az irodalmi elit Nagykörúton kívül élő része, ugyanakkor a kereskedelmi tévét nézők számára is tud élvezhető tartalmat biztosítani. Budapesten nem jelenik meg a melléklet, ezért fogalmaztam így. Amúgy annyira biztosan rendben van az irodalmi elit Nagykörúton belül élő része is, amennyire rendben kell lennie saját természete szerint, mélységében nem ismerem a dolgaikat. Követem persze az eseményeket – most éppen én is Budapesten élek –, de amit eddig láttam, az korántsem annyira érdekes, hogy közelebbről is meg akarnám vizsgálni. Felszínes benyomásaim alapján, itt az irodalmi életből irodalompolitikát csináltak, szekértáborok feszülnek egymásnak, az írószervezetek osztódással szaporodnak, és százezer forintért egy kanál vízben meg tudnák egymást fojtani a rivális szervezetek. Ezek a hatalmi vagy politikai játszmák nem az irodalomról szólnak, nem az olvasókról, hanem az írókról, arról, hogy ki ossza az ösztöndíjat, ki kapja, kik legyenek az NKA-kuratóriumokban, és így tovább. Ennek bizonyára így kell lennie, de nekem mind pótcselekvéseknek tűnnek. Olyan, mint a politika a politikáról: hóttunalmas.”

Országszerte kiterjeszti hadállásait az Előretolt Helyőrség Íróakadémia – Origo 2017.11. 24.

---

„Látjuk, hogy az ellenzékifüggetlenobjektív újságírók modorosabb része rászállt a legelső zenekarunkra, vicceskednek, arcoskodnak. Szeretnénk leszögezni egy dolgot: nagyon jó zenészekkel játszunk, akiknek politikai, világnézeti hovatartozásáról fogalmunk sincs, egészen egyszerűen vannak fontosabb közös témáink, mintsem, hogy egy feszt álproblémákon rágódjunk. Nagyon nem szeretnénk, ha őket berángatnák a belmagyar közéleti iszapbirkózásba. Ez valamiért túl van azon a határon, amit még az igazság felkent papjaitól el tudunk fogadni. Ezért izennénk az illetőknek, hogy el fogjuk játszani az ujjaikon az Örömódát – kalapáccsal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ráütünk pl. a gyűrűsujjra, és az egyáltalán nem tisztelt zsurnaliszta kiadja a kívánt hangot, pontosabban: szolmizálva énekel. Arra kérnénk az urakat,  hogy gyakoroljanak. Mert ahányszor elrontják, újrakezdjük."

Demeter indulatos bejegyzése meglehetősen nagy vihart váltott ki a közösségi médiában, és a poszt alatt kialakult kommentháborúban az Átlátszó egyik újságíróját – aki azzal hergelte, hogy könnyű lenne őt „lerugdosni a faszba" – ugyancsak megfenyegette, mondván, a „Funar által felhergelt monostori suttyókkal edzett Kolozsváron" akkoriban, amikor az átlátszós épp csak felfedezte, hogy „a lába között himbálózó üreges húsdarab nem csak pisilésre való." A vitában egyébként a másik fél Demeterhez hasonlóan durván fogalmazott.  Az író azt is hangsúlyozta, az „ideológiai cicaharcban nem érintett" zenész kollégái védelmében lépett fel, hogy „meghúzza a határokat", századvéges munkájáról pedig azt mondta, nem árulhat el részleteket, de büszke rá, hogy „volt egy kis része a második kétharmados választási sikerben."

Kalapáccsal ütötte volna egy újságíró ujjait az új PIM-főigazgató – Index 2018. 12. 17.

---

„Lehet írni bármit, de én nem eltartott kisujjal küzdök.” (…) Ha arra gondol: hamis beállítás, hogy személyemben a hatalom fenyegette a sajtót. Ha Csunderliket újságíróként nevesítjük, akkor legalább akkora joggal én is újságíró voltam akkoriban, rendszeresen írtam cikkeket. Ha Csunderlik történészként publikált volna, arra filozófusként, politikai elemzőként reagálok, természetesen nem ebben a stílusban. Azon akadtam ki, hogy Csunderlik egy A38-as koncertfelvételt a maga bunkó módján kommentálva, beleállt az akkori zenekaromba. Holott az öt tagból csupán három volt érintett a politikai térben, Stumpf András, Megadja Gábor és jómagam. Ketten viszont olyanok, hogy még a pártpreferenciájukat sem ismerem, és Csunderlik egyiküket, az énekest figurázta ki elsőként. Én pedig nem tűröm, ha a szeretteimet kifigurázzák, azt pláne nem, ha politikai iszapbirkózásba rángatják őket. Én sem foglalkoztam Csunderlik baráti körével.”

Demeter Szilárd: Ha egy bálban nincs bunyó, akkor nem sikerült jól az a bál, újra kell szervezni

---

„A miniszterelnök úrral találkoztam az elmúlt hetekben, és ugyanazt kérdezte, amit ön: bírom-e a támadásokat? Azt mondtam erre, ez a dolgom. Ő megjegyezte, ez kevés, élvezni kell.” (…) „Az első munkatársi értekezleten elmondtam, megveszekedett orbánista vagyok, a kormány politikáját száztíz százalékig támogatom. Politikai irányom tehát adott. Ehhez mindenki szabadon viszonyulhat. De nem várom senkitől azt, hogy Orbán Viktor portréja alatt reggelente a Himnuszt énekelje.” (…) „ha Erdélyben vagy bárhol működik az adott vers, az már azt jelenti, hogy jó”. „a vidék kultúráját máig sem lehetett a főváros szintjére emelni. Mintha Budapesten kívül nem élne 12-13 millió magyar”. A kultúrharcról azt mondja: „minden hatalom célja az értelmiségi holdudvarának jutalmazása, cserébe elvárja, hogy legitimálja a hatalmat. Ezzel nincs is baj. Ez meg a hatalom természetéhez tartozik. Minden hatalom természetéhez.” (…) „Most is csapdák között élünk. Olyan kulturális termékeket zúdítanak ránk, amelyek élményalapon hálózzák be az ifjúságot” és „A konzumidiotizmus lényege, hogy felülírja a nemzeti értékeket”.

Demeter Szilárd: „minden hatalom célja az értelmiségi holdudvarának jutalmazása” – hvg.hu 2019. június 6.

---

„Ez nem csak egy múzeumigazgatói pozíció, hanem egy szimbolikus tér vezető pozíciója. Ez egy ilyen foci. Ha bejövök, megpróbálnak lerúgni a pályáról. Ilyenkor nem az a legény, aki adja, hanem aki állja.” Pár éve még úgy gondolta, 110 százalékos székely, 100 százalékos erdélyi, és hogy nem akar Magyarországon élni. 2010 körül – akkor még Nagyváradon élt – elkezdett rendszeresen Budapestre járni és a heti szintű utazással eltűnt a határ. Kezdett természetesebbé válni, hogy ez az egész egy kultúra, egy nemzet. Amikor elkezdett járni Kárpátaljára, Felvidékre és Délvidékre, akkor kezdte megszokni és megszeretni, hogy több érdekes élethelyzetben vagy szállásterületen szétszórt, de ugyanannak a kultúrának a különböző hordozói vagyunk. „Izgalmas és jó érzés volt, hogy a Kárpát-medencében vagyunk itthon.”

Demeter Szilárd: A Kárpát-medencében vagyunk itthon – Echo TV 2019. 03. 31.

---

„Azt se tudtam, hogy az ő szövegét választották, miért is kellett volna tudnom. Bartók (Imre) maga írta ki nyilvános posztban, és ezt megutaztatta az ellenzéki média.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek szíve joga elfogadni vagy nem elfogadni a Térey-ösztöndíjat. De Bartók egy mozdulattal megsértette az egész államapparátust is, a külügy joggal vette magára a sommás véleményét.

De ez az ő meccsük. Én, mivel számítottam arra, hogy lesz ilyen, azonnal javasoltam Bartis Attilát, akit eredetileg az elsők között javasoltam, de a szakmai kuratórium szavazásán hátrébb szorult – ennyit arról, hogy mennyire befolyásolhattam a döntési folyamatot.

Demeter Szilárd: én nem szóltam a minisztériumnak Bartókról – Azonnali 2020.01.30.

---

„Vannak írók, akik magyarul írnak, de nem magyar írók”. „a neomarxista hasznos idióta fiatalok, akik az Arany-összest bármikor elcserélnék egy Starbucks-kávéért” nem a magyaroknak, hanem az elvtársaiknak akarnak megfelelni”, ők ellenérdekeltek a nemzeti kultúra megerősödésében, és ha nekik joguk van globalistának/internacionalistának lenni, akkor ő miért ne lehetne nemzeti.” „Ezek az állítólagos független értelmiségiek hajlékonyak, sokféle ideológiával tudnak azonosulni, idomulni aktuális világtrendekhez, csak maradhassanak megmondó pozícióban” „Ha valaki megkérdőjelezi a monopóliumukat – miszerint ők mondják meg, mi a teljesítmény, mi a jó irodalom, mi a rossz –, az készüljön fel a verbális lincselésre: könyörtelenül kifészbukozzák.”

Demeter Szilárd: ha ők globalisták lehetnek, én miért ne lehetnék nemzeti? – NOOL.hu 2020. 02. 20.

---

„Ennyi. Velem lehet beszélni. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ha nem fenyegetnek, hanem kérnek, akkor nyitott vagyok.”

Villáminterjú Demeter Szilárd miniszteri biztossal – ORIGO 2020. 06. 25.

---

„Nem hiszem, hogy létezne olyan, hogy mindentől független sajtó – nem is volt ilyen azóta, hogy létezik napi sajtó –, valamilyen függőségben mindenki van. Ha mástól nem, a saját értékvilágától. (…) Amikor én függetlenobjektívezem, akkor gyakorlatilag arra utalok vissza, hogy bizonyítottan párt- vagy ideológiafüggő orgánumok bújnak a függetlenség látszata mögé.” (…)  „Azért jó ez nekem, hogy ha bizonytalanságban hagyom a magyar írótársadalmat, mert óhatatlanul mindenki elgondolkodik azon, hogy talán róla beszélek-e. Ami azért jó, mert az a válasza, hogy »nem«, de ezzel visszahelyeződik a saját anyanyelvi közegébe, nemzeti kulturális identitásába: élből azt fogja mondani, hogy »nem bazdmeg, én magyar olvasóknak írok«. (…) Az, amikor magyarként olyan teljesítményt teszel le az asztalra, amit a németek teljesítményként elfogadnak – lefordítják németre, megsüvegelnek, Nobel-díjat kapsz (Kertész Imre) –, az a járható út.”

„Liberális elhajlással is vádolnak” – Demeter Szilárd vs. Válasz Online – Válaszonline 2020. 07. 09.

---

„Fel kell építeni a rendszert, kitalálni minden működőképes részelemét. Így amennyiben 2021-ben megnyílik a bőségszaru, akkor gombnyomásra el tudnak indulni a különböző programok. Van „egy rakás megoldandó kérdés, de megvan erre szándék, az akarat. Ráadásul voltak már erre elképzelések is, ezek erősítésével szeretnénk elérni, hogy minél több felsőfokú intézményben lehessen könnyűzene-oktatói diplomát szerezni. Ez alsó hangon öt év, de ha most nem állunk neki, akkor öt év múlva is ugyanezt fogjuk mondani, hogy kell hozzá még öt év.”

Demeter Szilárd: Ami jó, azt terjesszük ki az egész magyar nyelvterületre – ORIGO 2020. 07.10.

---

„Nem tudom, a szóban forgó könyv mit változtat meg, mit nem, ahhoz el kellene olvasnom. Ötéves tanítóképzőt jártam, elég sok lélektannal, pedagógiai képzéssel, nem vagyok benne biztos, hogy ezek lennének a legfontosabb tanítani  valóim. A világ megértéséhez ovis korban talán nem kell tudni, mi az a homoszexualitás. De az biztos, hogy baromira irritál, ha morális nyomás alá helyeznek. Hadd döntsem el én, hogy számomra mi a helyes, mi nem, és hadd döntsem el, hogy milyen életet szeretnék élni. Ha hagyományos családmodellben – apa, anya, gyerekek – heteroszexuális életet élek, az az én választásom és felelősségem. Mivel az elődeim is így éltek, sőt, az emberiség jelentős többsége így él, úgy gondolom, ez olyan életgyakorlat, aminek van létjogosultsága. Ami nem zárja ki, hogy más típusú kapcsolati rendszert toleráljak. De amennyiben a homoszexuálisok, transzneműek, a vasalóval házasodni kívánók, mit tudom én, hol tartunk, azt szeretnék, hogy toleráljam az ő életgyakorlatukat, akkor joggal várom el tőlük, hogy hagyják, hogy én meg a saját értékrendem szerint éljek és ebben neveljem a gyermekeimet. Ha ezen változtatni akarnak (lásd mint fent a „kötelező BLMBTQ+-támogatósdit”), azt elég radikális változtatási kísérletnek érzem ahhoz, hogy bekapcsoljanak a védelmi reflexeim.”

Demeter Szilárd: Semmiféle könyvet nem égetünk, nem darálunk – hvg. hu 2020. 10. 11.

---

„Nem is akarom elkötelezni magam ebben a szekértábor-logikában. Abból a klubból nem rúghatnak ki, ahová be sem akarok lépni. Pontosan tudom, mennyit érek. Prózaíróként az engem gyalázó írók többségénél akkor is jobb novellát írok, ha éjszaka felébresztenek, és nem adnak kávét meg cigit. Ezt pedig senki nem veheti el tőlem. Szóval megnézem, ki mondja, és legtöbbször csak legyintek, hogy ugorgyunk.” (…) „A kulturális identitás erősítéséért vívott harcban az lehet partnerem, aki nemzeti kultúrában gondolkodik.” (…)  „A kultúrpolitikánknak az a célja, hogy a magyarokat visszaállítsuk a saját kultúrájukba, terítsük be az összes létező teret a saját kultúránkkal.” (…) „Amikor nagy a frontális szembenállás velem, olyankor hajnalonta végiggondolom a helyzetemet. Felteszem magamnak újra a kérdéseket: hiszek benne, igazam van, helyesen cselekszem? Ha a válasz igen, onnan kezdve gyalázhatnak reggeltől estig, küldhetnek vissza Romániába, de én akkor is végig fogom vinni az elképzelésemet. Attól, hogy hangosabban mondják az ellenérdekeltek a magukét, még nem lesz igazuk. Azt teszem, amit helyesnek gondolok. És az erkölcsi iránytűm vélhetően helyesebb, mint azé az újságíróé, aki úgy ír rólam, hogy meg sem kérdez.”

Éljük meg a saját kultúránkat  – Kontra 2020. 11. 07.

---

„1,8 milliárd forintból meg lehetne úgy pöckölni a magyar folyóirat-kultúrát, hogy ismét élő, eleven legyen.

Mi csak annyit kérünk, magyarázzák el, hogy a munkájuk miért fontos a nagyközönség számára. Tehát nem az „önlegitim”, ún. értelmiségi műhelyeket szeretnénk finanszírozni alanyi jogon, mert az a magyar kultúra, a magyar közgondolkodás szempontjából kevéssé fontos, hanem azokat a kiadványokat keressük, amelyek hatni tudnak, hatni akarnak. Szeretnénk „kirobbantani” a szerkesztőségeket az irodáikból.

Öt év alatt ki fog derülni, hogy értelmes kezdeményezéssel álltunk elő, vagy nem, jutott-e előrébb a magyar világ, vagy nem. Így a kormányhatározat öt évre biztosítja a keretet, azaz előírta, hogy minden költségvetési évre be kell tervezni ezt az 1,8 milliárd forintot a magyar folyóirat-kultúra megújításának céljára.”

Demeter Szilárd: Nagyvonalú folyóirat-támogatást ad a kormány – Magyar Nemzet 2020. 11. 23.

---

„Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni. (…) A liberárják most a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók. Mindegy, hogy nyitott társadalomnak, vagy jogállamiságnak, vagy szolidaritásnak hívják-e a verbális furkósbotokat - mind a jogfosztás eszközeiként szolgálnak.”

Demeter Szilárd: Sor(o)s – Origo 2020. 11. 28.

---

Azóta törölt Facebook oldalán ezt írta: „Ha a gázkamra metaforáját felhasználni „ízléstelen, megbocsáthatatlan, vállalhatatlan”, akkor a Krisztus kereszthalálát meggyalázó Népszava-karikatúra, illetve annak az év karikatúrájává választása az ellenzéki újságíró szervezet részéről micsoda? Vagy ha a gázkamra metaforája relativizálja a Holokausztot, tehát antiszemitizmus, akkor a Hitler-bajszos Magyar Narancs-címlap nem ugyanezt tette – relativizált – az Európai Unió egyik legbiztonságosabb országában? Csak kérdem, hogy tudjam, hol vannak az Alaptörvényben rögzített szólás- és véleményszabadság határai.”

---

„Függetlenül attól, hogy mit gondolok az igazamról, és függetlenül attól, hogy az Alaptörvény által garantált vélemény- és szólásszabadságot ahogy eddig is, ezután is védeni fogom, a Sor(o)s című publicisztikámat ezennel visszavonom. A Facebook egy Kertész Imre-idézet miatt letiltott három napra, onnan nem tudom törölni a posztot, tehát a Facebook-oldalamat törlöm. Abban igazat adok az engem kritizálóknak, hogy nácizni ma relativizálás, és a náci párhuzam akaratlanul is sértheti az áldozatok emlékét. A közeljövőben ehhez tartom magam.”

Demeter Szilárd visszavonta a nagy vitát kiváltó írását – Magyar Nemzet 2020. 11. 29.