Demeterke, Szilárdocska, terepjáróka
20 milliós terepjáróval jár Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Nem volna ebben semmi különös, már a régi dakoták is megmondták, hogy van annak, aki el nem issza. Tegyük hozzá: nem a saját fizetéséből kellett összekuporgatnia hősünknek a luxusjárgányra valót, a Volkswagen nevű cég nagylelkű felajánlásaként ülhet ebbe az autóba. Nem az övé tehát a húszmilliós városi terepjáró, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeumé, ezért van rajta a felirat: a Volkswagen a Petőfi Irodalmi Múzeum támogatója.
És Demeter Szilárdé, tegyük hozzá. Merthogy, nem a múzeum összes dolgozóját támogatja ugyanis a VW, hanem Demeter Szilárd az, akinek a képességei kivívták a cég elismerését. Mindegy persze, így is cáfolva lett az a széles körben elterjedt vélemény, miszerint a multik csak ugatják a kultúrát, egyedül a pénzre mennek, magasról tesznek az irodalomra, különösen, ha az költészet formájában ölt testet.
Itt van hát az élő cáfolat, a VW, amely annak ellenére nem sajnál egy húszmilliós autót a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójától, hogy a cég köztudottan a belvárosban van, annak is a legközepén, közel minden tömegközlekedéshez. Tudni kell viszont, hogy Demeter Szilárd, aki Erdélyből migrált Magyarországra, nem kivagyiságból használja a nagy értékű terepjárót. A Petőfi Irodalmi Múzeum ugyanis nem önmagában létezik, hanem tagszervezetei is vannak, ezek némelyike 300 kilométernyire van Budapest belvárosától, ezeket kell időnként meglátogatnia a főigazgatónak. Tegye a szívére a kezét az, aki elvárja tőle, hogy egy húszmilliónál kevesebbe kerülő csotrogányba kényszerüljön.
Na ugye!
Megér ennyit a VW-nek a Demeter Szilárd fémjelezte Petőfi Irodalmi Múzeum, nem is szólnánk bele az üzletpolitikájukba, sőt, azt gondoljuk, jobb fenék alá nem is kerülhetett volna a terepjáró. Demeter Szilárd ugyanis szereti az írókat. Nem mindegyiket persze, azokat például ki nem állhatja, akik gyorsan és jól tudnak írni. Nemrégiben ugyanis ezt mondta róluk: „Gyorsan és jól tudnak írni az írók, ha bármiféle valós vagy vélt sérelem esik az ő kis szférájukon, elkezdenek hisztikézni.”
Jó, hogy átmigrált Magyarországra Demeter Szilárd, mert nélküle szegényebb lenne a magyar nyelv – a hisztike szóval mindenképpen. De most már ezt is tudjuk, ez is a miénk. Már csak a húszmilliós terepjárót kellene a Petőfi Irodalmi Múzeumnak visszaszerezni Demeterke Szilárdocskától, még azon az áron is, ha a főigazgató netán elkezdene hisztikézni.
