Demokrata pártkongresszus: bukás helyett a győzelem reménye
Hétfőn este, közép-európai idő szerint kedden hajnalban kezdődik Chicagóban a Demokrata Párt (immár csak formális) elnökjelölő kongresszusa. Még néhány héttel ezelőtt úgy tűnt, hogy a veterán Joe Biden elnök lesz ismét a párt jelöltje a novemberi választásokon, a 81 éves politikus testi-szellemi állapota azonban annyira leromlott, hogy kénytelen volt visszalépni az indulástól. Helyére már korábban, elektronikus szavazással alelnökét, Kamala Harrist választották. A látványos, nagyszabású rendezvényen ünneplik majd a sokat ígérő jelöltet és alelnökjelöltjét, Tim Walzot, hogy lendületet adjanak a választási kampány további, novemberig tartó döntő szakaszának.
Miután Joe Biden lényegében leszerepelt az ellenfelével, Donald Trumppal folytatott tévévitában, párthíveinek és pénzes támogatóinak – nagyon nehezen ugyan, de – végül sikerült meggyőzniük, hogy lépjen vissza a versenytől. Így lett meglepetésre alelnöke a színesbőrű jogásznő, Kamala Harris a jelölt, aki meglepő sikert aratott az első hetekben és már – ha szerényen is, de – megelőzi Trumpot a közvélemény-kutatásokban. Ez mindenképpen látványos előretörés, hiszen Biden novemberi veresége már bizonyosnak látszott, akárcsak az, hogy a demokraták az elnökválasztással párhuzamos novemberi kongresszusi választásokon is veszítenek és a republikánusok a képviselőház után a szenátusban is többséget szereznek.
A párt küldötteinek összejövetelén, az óriási chicagói kongresszusi központban elsőnek Biden mondja el várhatóan keserédes beszédét, amelyben elbúcsúzik már csak januárig tartó politikusi pályájától, mérleget von és természetesen melegen ajánlja majd utódjaként Kamala Harrist. Az elsők között szólal fel a kongresszuson Hillary Clinton, a volt amerikai elnök felesége és korábbi elnökjelölt, nemkülönben férje, valamint a másik korábbi demokrata párti elnök, Barack Obama. Beszél majd Jill Biden, az elnök felesége is, akinek hír szerint főszerepe volt abban, hogy férje a végsőkig nem akarta feladni jelöltségét. Tim Walz, Minnesota állam kormányzója lehetőséget kap, hogy minden korábbinál szélesebb nyilvánosságnak mutassa be magát, hiszen a kongresszust a nagy amerikai tévéhálózatok élőben közvetítik. A befejező beszédet Kamala Harris tartja, akit minden bizonnyal óriási lelkesedéssel ünnepelnek majd párthívei, minthogy tőle várják súlyos helyzetbe került pártjuk megmentését és az elnökség elnyerését.
A tanácskozás küszöbén további jó hírek érkeztek a kampányból. Harris és Tim Walz államról-államra, városról-városra vezető gyűlésein most elsősorban arra a hét államra összpontosított, amelyekben a két párt szinte egyenlő erőviszonyai miatt eldőlhet a novemberi szavazás. Felmérések szerint e hét állam közül Harris négyben már – ha szerényen is, de – átvette a vezetést Trumptól és összesítve 1,1 százalékkal áll előtte az országos felmérésekben. A meglehetősen bonyolult amerikai választási rendszerben azonban nem feltétlenül a szavazatszám dönt, hanem az, hogy az elnököt végül (formálisan) megválasztó elektorokat nyerjék meg az egyes államokban. Ezért Harris számára kulcsfontosságú, hogy megszerezze az elektorok többségét ezekben a kulcsállamokban: Wisconsinban, Michiganben, Pennsylvaniában, Georgiában, Nevadában és Arizonában. A hat közül négyben a felmérések szerint már vezet, de legalább ötben kell megszereznie az elektorok többségét. A felmérések hibaszázaléka általában négy százalék körül van, így semmi sem biztos, de a trend egyértelműen a demokratákat látszik segíteni és az is látszik, hogy Harris sokkal vonzóbb a választók számára, mint Biden.
A chicagói kongresszust jelentős tüntetések kísérik majd: palesztin párti demonstrálók ezrei utaznak a városba, hogy ügyük támogatását követeljék a Demokrata Párttól.
A Republikánus Párt már korábban megtartotta kongresszusát és hivatalosan is jelölte Trumpot, aki azután – a közelmúltig – úgy viselkedett, mintha már meg is nyerte volna a választást. Ezúttal viszont felkészületlennek bizonyult a váratlan helyzetre és nehezen talál fogást mind Harrisen, mind Walzon, azon túl, hogy a szokásos személyes sértésekkel és hazugságokkal próbálja lejáratni őket. Trump stábja mindenesetre azt reméli, hogy az első hetek után lelohad a Harris iránti lelkesedés, mert megjelenése újdonság volt és utána Trump szónoklataival, sokmilliós hirdetési kampányaival a médiában és a közösségi portálokon ismét megelőzheti.
Esélyeit mindenesetre csökkenti, hogy nem hallgat sem tanácsadóira, sem azokra, akik pénzelik. Mindenki arra próbálja rábírni, hogy szokásos tirádái, rágalmai és személyeskedései helyett érdemi kérdésekkel foglalkozzék, adjon világos gazdasági és egyéb programokat, próbálja megcáfolni a demokraták konkrét terveit. Trump azonban kitart amellett, hogy az a jó, amit eddig csinált, ez válik előnyére. Legutóbbi sajtóértekezletén például a kérdések megválaszolása helyett több mint egy órán keresztül a két vezető demokrata politikust gyalázta és nem szólt az ország égető problémáiról, az inflációról, a bűnözésről, a migrációról, nem volt hajlandó válaszolni a drágulással kapcsolatos és hasonló kérdésekre. Amikor valaki megkérdezte, miért személyeskedik állandóan, azzal válaszolt: „mert jogom van személyes támadásokat indítani”…
Helyzetét tovább nehezítheti, hogy még a választás előtt elítélhetik egy pornósztárral folytatott viszonya ügyében. Trump a 2016-os választás előtt (amelyen győzött) magas hallgatási díjat fizetett a nőnek, attól tartva, hogy az az ügy szellőztetésével megakadályozhatja sikerét. A New York-i esküdtszék a perben a volt elnököt könyvhamisításban és adócsalásban találta bűnösnek. (A hallgatási pénzt üzleti költségként vonta le adóalapjából...) Védőinek kérését, hogy az ítélet meghozatalát halasszák az elnökválasztás utáni időpontra, a Legfelsőbb Bíróság most elutasította.
