Terézváros önkormányzata nem akar több veszteséget
Az elmúlt tizenöt évben mindannyian megszoktuk, hogy olyan speciális demokráciában élünk, ahol nem mindig tartják be a szabályokat, és nem egészen úgy ítéli meg a hatalom az önkormányzatok szerepét sem, ahogyan azt azok szeretnék. Így kommentálta Katona Tamás, volt pénzügyi államtitkár, az Államkincstár korábbi elnöke a terézvárosi önkormányzat új döntését. Eszerint az önkormányzat az átmenetileg szabad pénzeszközeinek terhére Önkormányzati Magyar Államkötvényt vásárol mintegy 3,5 milliárd forint névértékben. Soproni Tamás polgármester azt mondta: a rengeteg kormányzati elvonás, szolidaritási adó után újabb egymilliárdos veszteséget okozna, ha a kincstárnak fizetnék be az összeget, amely így semmilyen módon nem kamatozna. Márpedig ezt kellene tenniük, miután egy új döntés értelmében a Magyar Államkincstár veszi át az önkormányzati pénzek zömének kezelését. 2025. október 1-től a főváros, a kerületek, a megyei jogú városok, 2027. január 1-től a további városok, végül 2028. január 1-től valamennyi települési önkormányzat pénzeszközeinek döntő részét a kincstári egységes számlán (KESZ), vagyis a Magyar Államkincstárnál (MÁK) kell elhelyezni. A kormány nem köntörfalazott, nem is titkolta: jól fog járni a szabályok módosításával. Az önkormányzatoknak azt ígérte, hogy ők sem járnak rosszul, mert csökkennek az adminisztratív terhek, maradnak a díjak. Az intézkedés hátterében az áll, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) jó ideje azon dolgozik, az állam miként vegye magához az önkormányzatok jelenleg körülbelül 900 milliárd forintnyi likvid pénzét.
Ugyanolyan feltételekkel lenne ott ez a pénz, mint a bankban, ahol eddig tartották?
Ezt nem tudjuk, a nyáron született rendelet a kamatokról nem szól. Az, hogy az Államkincstár a nála elhelyezett pénzek után milyen kamatot fizet, azt mindig külön hozzák nyilvánosságra. Arra a kérdésre, hogy a bankban vagy a kincstárnál volna-e jobb helyen a kerület pénze, attól is függ, melyik bankkal, milyen kamatfeltételek mellett álltak kapcsolatban. A terézvárosiak biztosan számoltak, vannak erre alkalmas szakembereik.
Az állam nem is csinált titkot abból, hogy szüksége van ezekre a milliárdokra. Csupán erről van szó?
E döntés mögött egy másik szándékot is látok: még szigorúbb ellenőrzés alá akarják vonni az önkormányzatok gazdálkodását. Persze a legfontosabb, hogy már ebben az évben a tehetősebb 49 önkormányzat likvid pénzei ne a bankoknál „parkoljanak”. Ezek a milliárdok a testületek normál működésének finanszírozására kellenek, ebből fizetik az intézményeiket, és így tovább. Addig is, amíg az önkormányzatok nem veszik igénybe ezeket a pénzeket, javul a költségvetés likviditása.
Akárcsak a családoknak, az önkormányzatoknak is mindig lehetnek váratlan kiadásaik. Ilyenkor mi a teendő?
Az ezzel kapcsolatos jogszabályok a nyáron születtek, elég bonyolult eljárási rendet határoztak meg. Ennek az a lényege, hogy egymilliárd forintnál többet nem tarthatnak a számlájukon az első ütemben érintett önkormányzatok, minden más pénzüket – az időközben befolyó bevételeiket is – folyamatosan be kell utalniuk a kincstárnak arra a megadott speciális számlára. A jogszabály azt ígéri, hogy a napi kifizetési szükségleteikre erről a számláról azonnali utalással, folyamatosan lehívhatják majd a szükséges összegeket. Ezzel nem is volna probléma, ha az önkormányzatoknak nem volnának e téren korábbi kellemetlen tapasztalataik. Az állami informatikai rendszerek időnként akadoznak, az Államkincstár számlavezető rendszere sem olyan módon működik, mint például a kereskedelmi bankoké. De tegyük félre az előítéleteket. Ha elfogadjuk az optimista kormányzati ígéreteket, akkor ez az új rendszer sem fog napi likviditási problémát okozni az önkormányzatoknak, mert mindig azonnal hozzájutnak majd a szükséges összegekhez. Az egy másik dolog, hogyan viszonyul majd a kincstár egy-egy ilyen lehíváshoz? Visszakérdeznek, mire kell mondjuk hirtelen 120 millió forint? És miért éppen most kell azt kifizetni? Egészen biztosan már másnapra kell az a pénz? Amikor az állam „birtokon belül van”, olyan kérdéseket is feltehet és olyan válaszokat is meg kell neki adni, amikhez amúgy semmi köze nem volna. Az elmúlt tizenöt évben mindannyian megszoktuk, hogy olyan speciális demokráciában élünk, ahol nem mindig tartják be a szabályokat, és nem egészen úgy ítéli meg a hatalom az önkormányzatok szerepét sem, ahogyan azt azok szeretnék.
Jobb gazda az Államadóságkezelő Központ, mint az Államkincstár? Emiatt gondolhatta Terézváros vezetése, hogy ha már az államnak kell átengedniük a megtakarított pénzüket, inkább államkötvénybe fektetik?
Találtak egy lyukat a rendszerben. Teljesen szabályosan járnak el, ha Önkormányzati Magyar Államkötvényt vesznek abból a 3,5 milliárdból, amit ki kell venniük a kereskedelmi bankból. Erre egy 2024-es költségvetési rendelet ad lehetőséget. Ebben senki sem találhat kivetni valót, a kötvényt is az államtól veszik, amely egy meghatározott időszakra erre szerződésben meghatározott kamatfizetést vállal. E döntésük arra utal, hogy nem bíznak a kormányban, és azt gondolom, ez a hipotézisük nem egészen alaptalan. Végül persze ezek a milliárdok is az államhoz kerülnek, azzal is költségvetés fizetőképességét javítják, ha állampapírt vásárolnak.
Rosszul jár a kincstár, ha a többi önkormányzat is ezt az utat választja?
Nem mind a két fél számára azonosan előnyös ez a megoldás. Az önkormányzatok számára némi biztonságot jelent, hogy számolhatnak az államkötvény kamataival, a kincstár kevésbe örül majd, hiszen olyan kamatot kell fizetnie a papírok után, amennyit már korábban bejelentett. Nem lehet tudni, hogy a kincstári egységes számla (KESZ) fizet-e egyáltalán, és ha igen, mennyit és milyen feltételekkel. Amúgy Nagy Márton elégedett lehet: a mintegy 400 milliárd forint így is, úgy is náluk lesz. Az Államadósságkezelő Központ ugyanúgy a kincstárnak „dolgozik”, minden hozzá befutó forinttal segíti a költségvetés finanszírozását, és mint már mondtam, javítja a likviditást.
A terézvárosiak ezt a döntésüket egyfajta tiltakozásnak szánták? A polgármester azt mondta, elegük van abból, hogy a szolidaritási adó után ebből újabb veszteségük legyen.
Nem gondolom, hogy ez egyfajta politikai tiltakozás volna. Közgazdászként teljesen normális döntésnek látom, amelyet a kerület hosszútávú gazdálkodásának biztosítása indokol. Vannak szabályok, nyilván olyan kockázatot nem vállalnak a testületek, ami akár időlegesen is fizetőképtelenséget okozhatna. Azt, hogy a rendelkezésükre álló megtakarításaik egy részét állampapírba fektetik, akár még úgy is felfoghatjuk, megértik a büdzsé gondjait.
