Demszky Gábor: lelkiismereti okokból indítottunk adománykonvojt Ukrajnába

– A „zuhanyhíradó” szerint ön a fővárosi önkormányzattal a mai napig fennálló jó kapcsolatainak köszönhetően gondolt egyet és rákérdezett, volna-e egy porosodó generátor. Mi szüksége volt erre?

– Messzebbről indítanék. Én a Wesley János Főiskolán tanítom a harmadéveseket szociális munka szakon, ahova Iványi Gábor vett fel. Értelemszerűen heti rendszerességgel bejárok a Dankó utcába. A háború kapcsán eszembe jutott, hogy gyűjtenék részben magyarországi szegényeknek, részben kifejezetten Kijevbe eljuttatandó, jó állapotban lévő, felhasználható ruhákat. Ez olyan jól sikerült, hogy összegyűlt vagy fél tonnányi ruhanemű. Ezt a mennyiséget, amiben volt gyerek- és felnőttruha, téli holmik, cipő, sapka mindenféle, lényegében egyedül szétválogattam a helyszínen. Ez lett az alapanyag, ami csurig megtöltött egy szobát.

– De miként válik mindez kijevi adománnyá?

– Többször is beszéltünk Iványi Gáborral, hogy ebből juttatni kellene Ukrajnába is, ahol feltehetően ugyanolyan szükség volna a segítségre, mint a magyarországi szegényeknek. Gábor jelezte, hogy ő szívesen menne s vinné a begyűjtött ruhák fennmaradó részét, főleg, hogy a testvére, Iványi Miklós már járt kint, akkor nem került bele az én gyűjtésem. Egyik nap megállított az udvaron Gábor és megemlítette, ha nekem van kapcsolatom a fővárossal, jó lenne igénybe venni, mert kellene egy generátor. Így hát másnap bejelentés nélkül elmentem a Városházára, és elmondtam, mi is volna a kérés. Közben kiderült, hogy Karácsony Gergely az előtte való napokban már beszélt a kijevi polgármesterrel, Vitalij Klicskoval és így tudta, hogy szüksége volna generátorra, ha ebben segíteni tudnának.  

– Miképpen valósult meg ezután a karitatív konvoj?

– Az történt, hogy azt az egy tonnás szerkezetet, a generátort, amit sikerült megkapni a fővárosi önkormányzattól, el kellett vinni Kijevbe. A szerkezetet a vízművek adta, a kérdés az volt, hogy ki viszi el. Itt szintén beúszott a képbe egy váratlan egybeesés. Említettek egy Takács Ferenc nevű hittérítőt, aki még Hagyó Miklóst s nem mellesleg az ország legismertebb bűnözőit is elkötelezett hívőkké térítette. Ajánlották, hogy hívjam fel. Ez megtörtént és mondta, hogy boldogan jön akár másnap indulhatunk. A mikrobuszát felajánlotta a generátor szállítására, s hozott vagy ötszáz Bibliát, amit a helyszínen szétosztogatott.

– Mennyire volt veszélyes az út?

– Annyiban mindenképpen, hogy a mikrobuszban nem lehetett rögzíteni a generátort. Na most képzelheti, mit jelentett egy flexibilis tonnás súlyú szerkezettel utazni a hosszú és hányatott úton. Kemény menet volt. De végül eljutott Kijev belvárosába, ott sikerült daruval leemelni és a tervezett használatra beiktatni. A delegáció pedig végiglátogatta Kijev környékét, az agglomerációt és a ruhaadományt a megfelelő helyre eljuttatta Iványi Gábor és a két testvére, Miklós és Tibor, aki Stockholmban él, ahol orvosként dolgozik, de ebből az alkalomból ideutazott, hogy az egyik mikrobusz pilótájaként szerepet vállaljon a misszióban.

– Felmerült-e, hogy újabb utat is vállalnak?

– Háromszor voltam ez ügyben a Városházán, de sajnos az a helyzet, hogy nincs újabb felajánlható generátor. Ezzel kapcsolatban Iványi Gábor próbál más vonalon eredményt elérni. A ruhagyűjtés változatlanul zajlik, egy újabb utat pedig tudomásom szerint még ez évben terveznek. Én szintén próbálok egy újabb utat megszervezni, ez az eddigi lehetőségeket tekintve, remélhetően januárban meg is valósul.

– Az Iványi Gábor vezette közösség hosszú ideje kíméletlen kormányzati pressziók alatt áll, mely közösségnek az elmondottak szerint Ön is része. Miként látja, hogy ennek ellenére, mégis képesek másokat is megsegíteni?

– Ebben benne van nagyon erősen az istenhitük, de legalább ilyen erősen benne van a SZETA (Szegényeket Támogató Alap – a szerk.) múltja. Részemről pedig, hogy amikor megválasztottak főpolgármesternek és a hajléktalanokat kidobták a Keleti pályaudvarról, elkezdtem egy szociális programot, ami végigkísérte a húsz éves tevékenységemet. Gáborék, ezt, most lelkiismeretük indíttatta küldetésként teszik, amiben közös elvek alapján vagyunk partnerek.