„Dícsértessék a Jézus Krisztus, éljen Szálasi!” - Ács Dániel rendező a Turul-emlékműről és a hazugságokról

Sándor Zsuzsa 2021. február 4. 14:35 2021. feb. 4. 14:35

A XII. kerületi önkormányzat hosszú évekre titkosította, kik voltak azok a személyek, akiknek a nevei felkerültek a kerületben található Turul-szoborra. Az emlékművet eredetileg a II. világháború civil és katonai áldozatainak szánták. A polgármester, Pokorni Zoltán, csak azután járult hozzá a titkos „Turul-lista” kiadásához, miután 2019-ben kiderült: az áldozatok névsorában szereplő Pokorni József – az ő nagyapja – nem áldozat, hanem a kerületben gyilkoló nyilasok egyike volt. A Turul a nyilasok szimbóluma volt, az emlékmű elbontásáról már 2008-ban jogerős bírósági döntés született, de Pokorni Zoltánnak köszönhetően, a „Turul-szobor” még mindig a kerületben díszeleg. A 444.hu dokumentumfilmje, a Gyilkosok emlékműve, nem csak az emlékmű kálváriáját mutatja be, de eredeti dokumentumok alapján azt is, amit a nyilasok annak idején elkövettek. A film visszhangjáról, a rendezőt, Ács Dánielt kérdeztük.

Több mint 200 ezren nézték meg a YouTube-on a Gyilkosok emlékművét, ami egy órás dokumentumfilm esetében kimagasló szám. Számítottál erre?

Inkább csak reméltem. A 444.hu-nak már volt ennél is nagyobb nézettséget elérő filmje, de eddig még egyetlen munkám sem kapott ekkora visszhangot. Nagyon sok levél jön, megválaszolni sem tudom őket. Amikor a Gyilkosok emlékművének trailerét kitettük a netre, még sok zsidózó kommentet kaptunk, meg, hogy minek foglalkozunk a Turullal, csináljunk inkább filmet, mondjuk, a Don-kanyarról. A bemutató után viszont a szélsőséges hangok eltűntek. A legtöbb visszajelzés arról szól, hogy nem ismereték ilyen mélységben a nyilas múltat, és mennyire megdöbbentette őket ez a történet.

A Turul-szobrot a XII. kerületben, közvetlenül az egykori nyilaspártház előtt állították fel 2005-ben. Eleve jogsértően, építési engedély nélkül. A szobor körül állandósultak a botrányok, majd a Fővárosi Bíróság 2008-ban jogerősen döntött a lebontásáról. A Turul-szobor azonban a mai napig a helyén áll, köszönhetően mindenekelőtt Pokorni Zoltán fideszes kerületi polgármesternek. Aki a filmetekről a bemutatója után azt nyilatkozta: aktuálpolitikai furkósbotot faragott a történetből, ami az ő fején reccsent. 

Pokorni Zoltán túl sokat képzel a saját szerepéről: a film költségét a 444.hu támogatói adták össze, de sosem fektettünk volna ennyi pénzt és ennyi energiát egy filmbe, amit azért csinálnánk, hogy Pokornit lejárassuk. A zárt körű sajtótájékoztatóra, ahol Pokorni a filmünket bírálta, minket nem hívott meg. A forgatások közben sokszor kerestem őt telefonon, és amikor végre hajlandó volt velem beszélni, nagyon megkértem, hogy nyilatkozzon ő is a filmben. Elmondtam neki, hogy ez egy fontos film lesz, sokan fogják látni. Megérdemelnének annyit a kerület lakosai és az áldozatok leszármazottai, hogy ő is megszólaljon a filmben. A polgármester azt válaszolta, hogy ő ezt megérti, de akkor sem akar nyilatkozni.  

Pokorni Zoltán azzal is szokott védekezni, hogy amikor annak idején a Turul-szobrot építették, még nem lehetett tudni, hogy a közvetlen közelében is tömegmészárlások zajlottak le. Számomra megdöbbentő érvelés ez egy történelemtanártól, aki a kerület vezetője is. 

A szobor felavatása előtt valóban sok minden nem volt még ennyire közismert. De az igen, hogy a nyilasmozgalmon belül a XII. kerületi szervezet kiemelt bázis volt Kun páter vezetésével. Tudható volt, hogy a kerületben található Maros utcai zsidó kórházban, a Bíró Dániel kórházban és az Alma utcai  idősek otthonában tömeggyilkosságok történtek. A Turul nyilas jelkép lett, ezért sem támogatta a szobor felállítását az akkori SZDSZ-es fővárosi vezetés. Demszky Gábor ex-főpolgármester el is mondja a filmben, hogy nem akarták erővel lebontatni a szobrot, mert attól tartottak, utcai harcok robbannának ki a Turult védő szélsőjobboldali figurákkal. 

A filmben korabeli felvételeket látunk a nyilasokról, Kun páterről, rengeteg eredeti dokumentumot mutattok be, tanúvallomásokból idéztek. Mi volt számodra ebben a múltidézésben a legdrámaibb felismerés? 

Az egész azzal kezdődött, hogy elolvastam Zoltán Gábor Orgia című regényét, amely a XII. kerületi nyilasokról szól. Eleinte azt gondoltam, hogy ez egy fikció, azután jöttem rá, hogy a könyvben saját neveikkel szereplő nyilasok valóban létező személyek voltak, és a szöveg valóságos eseményeket dolgoz föl. De még akkor is azt hittem, hogy ez a sok borzalom nyilván túlzás.  Elképzelhetetlennek tartottam, hogy emberek ilyen kegyetlen kínzásokat, brutális gyilkosságokat elkövessenek.  A holokauszttal kapcsolatban gyakran nem akarjuk elhinni, hogy mindez tényleg megtörtént. Ám amikor foglalkozni kezdtem a témával, kiderült, hogy a XII. kerületi nyilasok rémtetteiről több bizonyíték is megmaradt. Közvetlenül a háború után exhumálták az ottani  tömegsírokat, és a rendőrkézre került nyilasokat is odavezényelték – mint egy tetemrehívásra –, hogy szembesüljenek a tetteikkel. Az exhumálásokról is vannak felvételek. Másfelől kutattunk Spielberg vizuális holokauszt archívumában is, amelyben több mint ötvenezer túlélővel készítettek életútinterjút. Így találtuk meg azt az 1999-es interjút is, amely az azóta már elhunyt nemzetközi jogásszal, Bokorné Szegő Hannával készült. Elmondja, hogy nyolcadik hónapos terhes volt, amikor a nyilas pártházba hurcolták a férjével együtt, akit meggyilkoltak ott. Őt pedig arra kényszerítették, hogy nézze végig, ahogyan a nyilasok kínozzák, megerőszakolják és agyonverik a foglyokat. Úgy gondoltuk, ha ezeket a bizonyítékokat egy filmeben összerakjuk, akkor többé senkinek sem lehet kétsége arról, hogy ezek a rémtettek valóban megtörténtek. A háborús bűnösök részéről gyakran elhangzik az is, hogy parancsra cselekedtek. Ebben az esetben azonban ez biztosan nem volt igaz.

A Gestapótól arra kaptak parancsot a nyilasok, hogy a zsidókat a gettóba, illetve a téglagyárba kísérjék. Arra nem volt utasítás, hogy szabadon gyilkolják és a Dunába lőjék őket. Ezt, ha úgy vesszük, „önszorgalomból” követték el a keretlegények.

Szálasi kifejezetten tiltotta, hogy a XII. kerületi nyilasok a Vöröskereszt védelme alatt álló kórházakat megtámadják. Szálasinak ugyanis fontos volt, hogy a semleges államok elismerjék a kormányát, ezért akart biztonságot szavatolni a vöröskeresztes házakban lévő zsidóknak. Ennek ellenére, Kun páterék többször megpróbáltak betörni ezekbe az intézetekbe is: a történelem abszurditása, hogy a németek és Szálasiék védték meg a kórházakban lévő zsidókat a helyi nyilasoktól. Budapest ostromának végén, azonban Szálasi és a vezérkara is menekült, a szovjetek pedig már a vöröskeresztes intézmények közelében voltak. Az ott meghúzódó zsidók ezért is érezhették magukat biztonságban. Kun páter és emberei kontroll és felügyelet nélkül maradtak, és ezt kihasználva, törtek be az intézményekbe: az orvosokat, ápolókat és a betegeket is kivégezték. Akiről nem tudták megállapítani, hogy zsidó-e, a pártházba vitték. 

A gyilkosságokat elkövető nyilasok átlagemberek voltak, kerületi lakosok, lényegében a szomszédaikat végezték ki. Van arra magyarázat, hogyan aljasulhattak le idáig? 

A korszakkal foglalkozó szakértők sokféle indokot sorolnak: a helyi gyári munkások, és a szolgáltató szektorban dolgozó alkalmazottak közül sokan léptek be a kerületi nyilas szervezetbe. Frusztrálhatta őket, hogy a szomszédos villákban tehetős zsidó polgárok is éltek. És ezek a kisemberek, akik úgy érezték, hogy mindenki csak átnéz rajtuk, egyszer csak fegyvert és hatalmat kaptak. 25 éve tartott már az országban az antiszemita gyűlöletkampány, amely aztán egyszer csak az indulatok kirobbanásához vezetett. Ráadásul a XII. kerületi nyilasok spirituális vezetője egy kiugrott minorita szerzetes volt: Kun páter csuhában és pisztolytáskával járt, és a miséit azzal fejezte be, hogy „Dícsértessék a Jézus Krisztus, éljen Szálasi!” .A páternek mintaadó  szerepe volt. A nyilas testvérek közül a háború után többen elmondták: úgy gondolták, ha mindezt egy volt szerzetes megteheti, akkor ők is feloldozást kaphatnak a bűnök elkövetése alól. Én mégis úgy érzem, ezek a magyarázatok nem adnak elégséges választ arra, ami itt történt.

Mit hiányolsz?

Azért mert valaki olyan frusztrált péksegéd, mint amilyen például Bokor Dénes is volt, még nem megy át a szomszédba, hogy megöljön egy tizenegy éves kislányt. Megadja Ferenc fűszeres segéd volt, és az egyik legbrutálisabb gyilkos. Maga mesélte el később, a rendőrségi kihallgatásán, hogy az egyik razzia során összeszedték az öregeket, kivitték őket a Városmajor utca 27-ben lévő ház kertes udvarába, ahol addig csuklóztatták az öregeket, amíg belehaltak.  

Kun pátert végül elkapták és felakasztották. A kivégzése előtt interjút készítettek vele, ami írásban fennmaradt. Te olvastad ezt. Számodra ő egy szadista őrültnek tűnt?

A páternek valóban fennmaradt néhány miséje, írása is, és ez az utolsó interjúja, amelynek hitelességét vitatják a történészek. Ezen írások alapján, nekem olyan embernek tűnt, mint aki abszolút tudja, mit beszél. Az utolsó interjúban sem mutatott semmiféle megbánást, inkább másokra hárította a felelősséget, s hogy ő a zsidóellenes propaganda áldozata lett. Kijelentette: ő tisztán áll majd Jézus Krisztus elé, ha eljön az ideje. 

A filmetek a nyilas múlttal kapcsolatos több évtizedes hazudozásokról is szól, amelyek rögtön a háború után elkezdődtek. Miközben folytak a népbírósági tárgyalások, csomó nyilas lépett be a kommunista pártba. Miközben sokakat letartóztattak, kitelepítettek, a nyilasok többsége háborítatlanul élt tovább a kerületben. Sőt, a bűneiket bizonyító dokumentumokat is igyekeztek eltüntetni a kommunisták.

Az említett gyilkost, Megadja Ferencet is letartóztatták a háború után. A kommunisták beszervezték őt, kiképezték kémnek, és „átdobták” Jugoszláviába kémkedni. De Megadja onnan is megszökött, Ausztráliába menekült, és az ottani nyilas magyarok vezéregyénisége lett. Háborítatlanul élt 1980-ban bekövetkezett haláláig. A háborús bűneiért sosem vonták felelősségre, és a szabadságát egyértelműen a Rákosi-rendszernek köszönhette. Később, 1956 után elkezdődött itthon a zuglói nyilasok kirakatpere, ami a hatvanas évek végéig tartott. A legfőbb célja az volt, hogy bebizonyítsák: az ötvenhatos felkelést valójában a rejtőzködő nyilasok indították el. Ennek inkább az ellenkezője bizonyosodott be: több egykori nyilas is a karhatalom oldalán harcolt a forradalmárok ellen. A zuglói nyilas perrel párhuzamosan zajlott a nyilvánosság teljes kizárásával a budai gyilkosok bűntetőpere. Noha ez is a nyilasok ellen folyt, a vádlottak közül többen magas funkcióba kerültek a kommunista pártban. Ezért is titkolták, hogy ez nyilasper lenne. 

E szörnyű múlt titkolása és takargatása a rendszerváltás után is folytatódott.  A Turul-szobor a történelmi hazudozás emlékműve is lett. A kerület vezetői ma is arra hivatkoznak: az emlékműnek azért van ott helye, mert a Turul ősi magyar szimbólum. 

Már a szobor állításánál egyértelművé tették, hogy ez a második világháború civil és katonai áldozatainak állít emléket. A katonai hősiesség emlékműve. Csakhogy később kiderült: a szobor talpazatán megnevezett személyek tíz százaléka sem volt katona. Tehát az egész úgy épült, hogy azt sem tudni, egyáltalán kiknek az emlékműve ez? A szobor állítását az első Orbán-kormány bukása után, 2002-ben kezdeményezték, és a filmünkben Demszky Gábor és Zoltán Gábor is elmondja: a Turul szimbolikus hidat teremtett az akkoriban éppen egymáshoz közeledő Fidesz és a Jobbik között. A nemzeti oldal egységét is kifejezte.  

Az egyik Turul-védő tüntetésen Vona Gábor hangoztatta is: a Turul a nemzeti minimum. A Fideszen belül mérsékeltnek számító Pokorni Zoltán pedig elszántan küzd sok éve a Turulért. Miután a Fidesz 2010-ben megnyerte a választást, Pokorni első dolga az volt, hogy a parlamentbe beterjessze a Lex Turul törvényt.

Addig Budapesten a köztéri szobrok állításáról a fővárosi közgyűlés döntött, Pokorni szerint ez igazságtalan volt, azzal érvelt: minden fővárosi kerületnek és településnek joga van önállóan dönteni arról, hogy milyen köztéri szobornak adjon helyet. Nehéz elhinni, hogy a választás után, amikor súlyos gazdasásági válságban volt az ország, Pokorninak a szobrok sorsa lett volna a legfontosabb kérdés. Az új parlament megalakulása után öt nappal adta be a törvénytervezetet, amit el is fogadott az Országgyűlés, és így a Fővárosi Bíróság jogerős bontási határozata is érvényét veszítette. Én azt gondolom, Pokorni valójában a kerületben lévő Turul-szobrot akarta megmenteni. 

Két éve az egész ügy váratlan fordulatot vett: a Mozgó Világban megjelent Rab László tanulmánya, amely feltárta, hogy az emlékműn szereplő nevek egyike Pokorni József, a polgármester nagyapja – a nyilas bűncselekmények egyik fő elkövetője volt. Az unoka, Pokorni Zoltán ezután a nagyapja nevét levetette az emlékműről, ám az meg se fordult a fejében, hogy a nyilas relikviát lebontassa onnan. 

A polgármester nincs könnyű helyzetben. Én azt hiszem, ha lebontatná a szobrot, az az ő politikai pályafutásának a végét jelentené. Szembekerülne a saját jobboldali szavazóival, a saját pártjával is, hiszen nem olyan régen, nyáron, még maga Orbán Viktor is Turul-szobrot avatott Sátoraljaújhelyen. Másfelől azonban Pokorninak a saját lelkiismeretével, és a nyilas nagyapjával is szembe kell néznie.  

Nem ez az első drámai helyzet, amibe Pokorni került: 2002-ben, amikor kiderült, hogy az apja besúgó volt, könnyek között jelentette be, hogy nem tudott édesapja ügynökmúltjáról. 2020-ban pedig könnyek között jelentette be, nem tudta, hogy a nagyapja nyilas gyilkos volt. Felvetődik a kérdés: ha valaki ennyire nem látja tisztán a saját családi múltját sem, hogyan alkalmas emlékezetpolitikai kérdésekben dönteni? Nem mellesleg Zoltán Gábor Orgia című könyve már öt éve megjelent. Ha a polgármestert érdekelte a saját kerülete múltjáról szóló könyv, abban megtalálhatta „Pokornyi József”. nevét, aki a nyilas gyilkosságok egyik vezére volt. 

Ezek azok a kérdések, amikre csakis Pokorni Zoltán tudna választ adni. Nem bizonyítható, hogy ő mit tudott vagy nem tudott a nagyapjáról, és nem is akartunk ezzel foglalkozni a filmben. Az viszont tény, hogy amikor a Turul-szobrot felépítették, az önkormányzat titkosította az emlékműn szereplő nevekkel kapcsolatos dokumentumokat: kik is voltak ezek az emberek, mi történt velük? A titkosítást nagyon sokáig Pokorni Zoltán sem oldotta fel, hiába kérték kutatók és újságírók. Csak miután nyilvánosságra jutott a saját nagyapja nyilas múltja, engedélyezte, hogy a neveket kiadják, és történész bizottság kutassa a listát. Ez tisztázta, hogy még 21 nyilas neve került fel az emlékműre. 

Pokorni Zoltán próbálja védeni a védhetetlent: először azt jelentette be, hogy az önkormányzat átnevezi a Turult az első világháború katonai emlékművének. Most új ötlettel rukkolt elő: a szobor körül Turul-információs helyszínt alakítanának ki. Egy szobor jelentése nem változik meg attól, ha átnevezik. Ez a képmutatásnak és hazudozásnak csupán egy újabb fejezete. 

Az évtizedes hazugságokat éppen az alapozza meg, ha nem tudunk vagy nem is akarunk szembenézni a múlttal. Hajlamosak vagyunk azzal áltatni magunkat, hogy az elődeinket áldozatoknak vagy hősöknek lássuk, de azt, hogy bűnöket is elkövettek, nagyon nehéz tudomásul venni. A filmünket azért is készítettük, hogy a Turul-szobor egész történetét dokumentáljuk, és aki legközelebb elmegy mellette, már ne csak a hősi katonai emlékművet lássa benne, hanem egy borzalmas korszak szimbólumát is.