Dobra verték a kincset érő, Lánchídra néző palotát

Somfai Péter 2025. szeptember 20. 07:00 2025. szept. 20. 07:00

Aki a választás előtti hónapokban minden előkészítés nélkül tömegesen nyúlja le a középületeket, aki felújított kastélyokat kistafírozva ad oda ingyen „baráti” vállalatoknak, az nem normális tolvaj. Ilyen lenne a NER? Ezzel a költői kérdéssel kommentálta Hírklikknek Tömpe István közgazdász – aki a rendszerváltás idején privatizációs kormánybiztos, majd később az Állami Vagyonügynökség első ügyvezetője volt – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő júniusi prospektusában szereplő belvárosi ingatlanok elárverezésének ügyét. A listát a Belügyminisztérium Duna-parti 35 500 négyzetméteres épülete vezette. A vagyonkezelő (MNV) honlapján szeptember 18-án jelentették be, hogy a szeptember 15.-17.-e között megtartott licitáláson mindössze egyetlen ajánlatot tettek rá, de az illető – akinek személyét eddig titokban tartották – sokallta az 51 milliárdos kikiáltási árat. Úgy érezte, 3 millióval (!) kevesebbet ér az épületegyüttes. Hogy sikeres legyen az árverés – odaadták annyiért.

Ön szerint ki lehetett a vevő? Tippelne?

Abban egészen biztos vagyok, hogy csakis egy olyan ember, vagy egy olyan cég vehette meg, aki vagy amelyik a rendszer elitjéhez tartozik. Arra nem mernék nagy tételben fogadni, hogy egy évtized múlva is a mostani vevő marad a tulajdonos. Könnyen lehet, hogy nem is olyan sokára kiderül, a mini Dubai egyik sejkje a végső tulajdonos, vagy valamilyen külföldön bejegyzett, netán egy hazai, de titkos offshore befektetési magánalapnál végződik a palota története.

Méltányos árat fizettek érte? 

Az az érzésem, ha fideszes a végső vevő, és a mi adónkból van rá pénze, akkor biztosan méltányos.

Nem lehet egy fordított menetrend: most az arab vevő, akitől majd megveszi Tiborcz, Schmidt Mária vagy Mészáros valamelyik ingatlanfejlesztő cége?

Mind a két változatnak lehet realitása, de akárhogyan történik majd, politikailag mindkét út nagyon érzékeny. Őszintén szólva, nem is nagyon értem, hogyan vállalkozhattak Orbánék arra a jelenlegi kiélezett politikai helyzetben, hogy nekivágjanak egy ilyen akciónak? Ezek az „árverések” mindenki számára nyilvánvalóvá teszik: eldöntötték, hogy még az utolsó hónapokban lenyúlnak mindent az országban, amit még lehet. Vagy már olyan erősnek érzik magukat, hogy minden felháborodás ellenére megcsinálhatják akár ezt a disznóságot is? Ez utóbbin sem volnék meglepődve, hiszen ezt már megelőzte a budapesti pályaudvarok rafináltan megindokolt kiárusítása, aztán ott volt a mini Dubai kútba esett ügye, egy-két éve pedig 30 esztendőre koncesszióba adták Mészároséknak az autópálya-fenntartást.  Eladtak kistafírozott kastélyokat – némi apanázzsal, hogy a fenntartásra se kelljen saját zsebből költeniük az új tulajdonosoknak. Most pedig ezek a rendkívül feltűnő helyen álló budapesti középületek következtek… Mintha egy példabeszédet tartanának a kormány részéről: „emberek, mi ilyenek vagyunk, szavazzatok meg minket, mint eddig is, cserébe majd kirablunk benneteket, ahogyan eddig is!”

Tudom, nem vagyonbecslő, de mennyire tartaná a tíz meghirdetett épületet?

Nem tudom megítélni, hogy mekkora a kínálat a nagy értékű ingatlanok piacán, talán 4-600 milliárd körülire saccolnám.  Amikor a rendszerváltás idején, a nagy privatizáció mámorában, elkezdtük árusítani a különféle vállalatokat, mindenki figyelmeztetett minket arra, hogy nem okos dolog egy ismeretlen ország ismeretlen vállalataival kirohanni a piacra, és valamilyen árcédulát lobogtatva vevőt keresni.  Vannak az eladásnak szabályai, kell a marketing, és így tovább. Szerintem most sem így jártak el, egy kétes kimenetelű választási kampány idején „szezonvégi kiárusítás” benyomása van az akciónak. Ez pedig csak lefelé tudja nyomni mind az érdeklődést, mind az árakat. 

Arra gondol, hogy egyenként, adagolva sikeresebb lehetne az akció?

Pontosan. A vevő szemében a tömeges értékesítésnek két oka lehet: vagy egy közelgő államosítás, vagy a visszaállamosítás. Egyik sem vonzó. Ha verseny lett volna, mint ahogy nem is akartak igazi versenyt, akkor előbb fel kellett volna mérni a lehetőséget, felhívni az érdeklődők figyelmét, kitalálni valami értelmes okot, megszólaltatni Budapestet, megszólaltatni a kormányt, hogy elmondhassák, mit szeretnének elvárni az új tulajdonosoktól. Erről szó sincs. Hirtelen kiderült, hogy valamiért el kell adni ezeket a különleges épületeket. Egyetlen dologra tudok csak gondolni: már kinézték az új tulajdonosokat, már előre lepacsizták az üzleteket. 

A legértékesebb 3-4 épületet eredetileg banknak szánták. Vannak benne titkos pincék, trezorok. Nem könnyen lehet ezekből szálloda… 

Amikor a Pénzügyminisztériumban dolgoztam, jártam én is az ottani trezorban. Ha az új tulajdonosa mégis szállodának szánná, nem lenne akadálya. A bontókalapácsok sok mindent megoldanak. Miért ne lehetne a trezor helyén bálterem, ahol elegáns nemesi bálokat lehetne rendezni? De akár használhatnák ezeket a szuperbiztos páncéltermeket arra is, hogy legyen hol tárolni a NER-milliárdos feleségek ékszereit. Emiatt egy percet sem izgulnék.

Másért igen?

Őszintén szólva, ha az emberek ezeket a tömeges, nagy értékre elkövetett lopásokat, eltulajdonításokat lenyelik, természetesnek tartják, akkor csak az országért izgulok. Mert ennek nem lesz jó vége, az egészen biztos. Másfelől viszont egy választás előtt én a Fidesz helyében izgulnék, vajon tényleg most volt szükség erre a dologra? Ha elvesztik a választást, nem kell sokat jogászkodni, mindenképpen sokkal nehezebb lesz az „új gazdák” élete. Akár még lehetetlenné is válhat a frissen lenyúlt kastélyok, épületek fenntartása. Szóval egyszerűen nem értem, ez olyan furcsa dolog, ami egyszerűen nem illik bele abba a képbe, amit eddig kialakítottunk róluk: tolvajok, de azért okosak. Mindig tudják, mit csinálnak. Most nem vagyok erről meggyőződve.

Annak idején, amikor a rendszerváltás környékén egy csomó hazai nagyvállalatot privatizáltak, azt remélték, az új tulajdonosok majd nyereségessé teszik azokat. Házak esetében ez nem lehet szempont.

Így van. A most eladásra szánt épületek rendben vannak, csak fenn kellene ezeket tartani. 

2025-ben az államnak nincs pénze arra, hogy az egykor világszínvonalon megépített palotáit 120 év múlva képes legyen üzemeltetni? Ez nem meggyőző érv. Más a helyzet persze, ha azt szeretnék, hogy ezek az épületek a barátoknak okozzanak örömet. Lenne még egy ennél sokkal kellemetlenebb, kifejezetten paranoid magyarázat is. Az elmúlt három évben a NER körüli építő cégek rengeteg irodát építettek, amelyeket mintegy 600 milliárd értékben a közigazgatás céljaira megvásárolt tőlük az állam. Az új épületeket be kell népesíteni, ezért kiürülnek majd a régi irodaházak, amelyek ezzel megint eladósorba kerülnek. Kik fogják megvenni? Akikhez befolyt a korábbi 600 milliárd! Ha valóban ez a terv, amit nem lehet tudni, ügyes elgondolás! Nem szívesen találgatok, mert azt gondolom, aki a választás előtti hónapokban minden előkészítés nélkül tömegesen nyúlja le a középületeket, aki felújított kastélyokat kistafírozva ad oda ingyen „baráti” vállalatoknak, az nem normális tolvaj. Ilyen lenne a NER? 

Valami célja biztosan van ezzel a kormánynak.

Ezt én sem kétlem. Nagyon jó dolog lehet gazdagodni, gyarapodni, vagy egyszerűen csak eladni vagy megszerezni a köz vagyonát. A pénzt be lehet tenni offshore cégekbe, elvinni külföldre. Ezt mind megértem, ezek valódi lehetőségek. Csak azt nem értem, akik itt maradnak és valamiért nem költöznek el a világ túlsó felére, azok mire számítanak? Megint lehet államosítás, alighanem ki lesznek téve mindenféle vegzálásnak. Szóval a dolognak lesz folytatása.       

Mit kínálnak még?  

A Belügyminisztérium épülete után a következő a listán a Pénzügyminisztérium József nádor téri, Alpár Ignác által tervezett, 1542 négyzetméteres műemlék épülete, 500 férőhelyes mélygarázzsal. Ezután a Magyar Államkincstár Hold utca 4. szám alatti, Lechner Ödön által tervezett, 11 713 négyzetméteres csodálatos irodaháza következik. A Garibaldi utca 2. szám alatti épület, az újpesti 10 ezer négyzetméteres Árpád Kórház és a Hold utca 7. szám alatti, 5700 négyzetméteres irodaépület mellett szerepel még a listán egy Arany János utcai 2000 négyzetméteres, hétszintes ingatlan és két palota a Széchenyi rakparton, valamint az Akadémia utca 12. alatt található épület is.