Dr. Mangó Gabriella: úgy akarok segíteni, hogy ne ártsak

Harkai Péter 2021. március 31. 11:15 2021. márc. 31. 11:15

Rendkívüli energiával igyekszik saját praxisában a betegeket azzal óvni a Covid szövődményeitől, hogy a megfelelő és kellő időben felírt antibiotikumokkal és vérhígítóval lehessen megelőzni a kór súlyosbodását. Híreket nem nagyon hallgat, de a nap végén néha elsírja magát a hétgyerekes doktornő.

A gyöngyösi háziorvos bő két- és félezres praxisában nem csak az oltásra várakozással igyekszik megelőzni a fertőzés kialakulását, kezelését. Mivel egyre nehezebb „profilírozni” a vírus természetrajzát, saját gyakorlatát és tudását alapul véve arra fordítja a figyelmét, hogy elkerülhető legyen a kórház. Ennek érdekében még saját felmérést is készített a helyi betegek állapotáról, összeírta a PCR-pozitív eseteket stb. A tapasztalatai pedig az bizonyították, hogy amennyiben a betegek – ha csak felmerült a fertőzés gyanúja – antibiotikum-kezelést is kaptak, figyelemreméltó számban tompította a később megállapított pozitív PCR-esetek „belobbanását” is. 

Mint fogalmazott, „inkább feleslegesen adjak kétszer, mint egyszer mulasszak”. S jelentős számban tapasztalta, hogy a még kimutatott fertőzések esetében sem kerültek olyan nagy számban kórházba az érintettek, mint azt várnánk. Akadt például olyan 75 éven felüli, asztmás, magas vérnyomásos betege is, aki a gyors kezeléssel elkerülhette a kórházat.

Sietve hozzáteszi a félreértések elkerülése végett, hogy „nem a vírusra adok antibiotikumot, amit többször felemlegetnek, hanem a felülfertőződés megelőzésére, amit az első pillanatban el kell kezdeni kezelni, mert nem tudhatjuk, hogy az immunrendszert mennyire támadja meg a vírus és fektetheti ki a beteget két-három nap alatt”. Az természetesen nem állapítható meg látatlanban, hogy a fertőzés mennyire indítja be a vérrögösödést, mennyire emelkedik meg a gyulladási faktorok száma stb. Azt sem lehet előre látni, hogy a PCR-teszt megérkezéséig eltelő három-öt nap elteltével milyen állapotba kerülhet a beteg. „Az viszont meggyőződésem, hogy a kórházba kerülést kell minden lehető eszközzel megakadályozni, mert ha már kórházba kerül a fertőzött, akkor azt már nem tudhatjuk hova, mire jut” – tette hozzá.

A legfontosabbnak a jelen helyzetben is a megelőzést tartja, többek között az oxigénszint mérését, akár kisebb közösségek közös, fertőtlenített, kölcsönbe adott készülékhasználatának a gyakorlatával. Felemlített olyan esetet is, hogy egy hetvenpluszos betege a fertőzés 14. napját követően került be mindössze négy-öt napra kórházi kezelésre, mert rendszeresen nézték az oxigénszintjét és amikor az 85-ről leesett 54-re és azonnal vitték is mentővel, de pár nap múlva szabadulhatott. „Ezek olyan történetek, amik bizonyítják, hogy a megelőzést, a helyben történő, akár antibiotikumos védekezés jelentősebb hatékonyságot érhet el, mint az a közvélemény előtt ismert. Életmentő lehet ezeket a tapasztalatokat a közösségi oldalakon is figyelemmel kísérni, mondta Mangó Gabriella saját háziorvosi tapasztalatait megosztva a Hírklikk olvasóival. Nincsenek nagy titkok: antibiotikum, Aspirin, gyomorvédő gyógyszerek vagy akár szükség esetén szteroidos inhaláció – ezek azonnali alkalmazása mind-mind tompíthatják a hirtelen burjánzó gyulladás kiterjedését. 

Arra a logikus felvetésre, hogy mindez miért nem ismertebb a védekezéssel kapcsolatos kommunikációban, a doktornő maga sem tudja a választ, megoldást jelenthetne talán az is, hogy az infektológusok egy protokollt kidolgoznának a háziorvosi gyakorlatra is. Ennek pedig része lehetne mindaz, amiről fentebb szó esett, de ez sem könnyítené meg feltétlenül a vírus elleni védekezést. Mint említette, az otthon adható vírusellenes gyógyszer hatékony, de leginkább az első három napban, amikor osztódási fázisában van a vírus, a gyógyszert pedig csak akkor lehet felírni, amikor PCR-pozitivitása van a betegnek, ez pedig az ötödik-hatodik napot jelenti. Ráadásul májértékeket kellene laborban vizsgálni stb., tehát korántsem olyan egyszerű egy általános érvényű háziorvosi protokoll megalkotása, mert kiszámíthatatlanok egyes gyógyszerek következményei, és ez nem a szakemberek hozzáértése miatt. Arról nem is beszélve – tette hozzá –, hogy jóval hosszabb időre kiható és erősebb mellékhatásai lehetnek a vírusgyógyszereknek, mint egy antibiotikum-Aspirin-gyomorvédő alkalmazásának. 

Arra a kérdésre, hogy menyire és meddig bírják mindezt követni szakmai figyelemmel és energiával a háziorvosok, nincs egyértelmű válasz, mert mint mondta, elszigetelten dolgoznak egymástól. „Addig bírjuk, ameddig kell, hogy mindezt miként lehetne szervezetten és egyetértésben végezni, fogalmam sincs, ez az első pandémiám. Számomra a legfontosabb, hogy ne kerüljön kórházba a beteg és úgy akarok segíteni, hogy ne ártsak vele” – mondta. 

Arról, hogy akár fertőzöttként nem kell kivárni a 90 napot a második oltással, nemrég kaptak egy elrendelést. Ez azt tartalmazza, hogy aki elkapta a vírust, de kigyógyult és benne van az oltási rendben, azonnal megkaphatja a második oltást, tehát a már egyszer oltottak esetében nem kötelező kivárni az eddig előírt 90 napot. Ebből számára az következik, hogy a három hónap várakozási időnek talán nem egészségügyi okai lehetnek.  

Talán a legfontosabb kérdés jelenleg, hogy tudják- e tartani az oltási ütemet, érkezik-e elegendő vakcina a háziorvosokhoz? Ebben – náluk – nincs fennakadás. Mint mondta: „akik az elsőt megkapták, ahhoz a második kör is beérkezik, ezt le is kell jelentenünk, hogy mennyit adtunk be, mennyi maradt a hűtőben. A problémát az jelenti, hogy folyamatosan kérjük, kaphassuk meg az oltásra bejelentkezett betegeink teljes listáját. A jelenlegi gyakorlat ugyanis kor és oltás szerint csak szelektíven adagolja a beoltandók listáját. Ez pedig olyan problémákat vet fel, hogy aki nem akarja a rendelkezésre álló vakcinát, az ő kérése boríthatja az egész ütemezést. Ha tudnánk, kiket kell oltani, gyorsabban tudnánk szervezni, kevesebb idővel és telefonhívással, vagy akár az oltásra bejelentkezett fiatalabbak felkutatásával stb., egyértelműen gördülékenyebben működne minden. Ez a lehetőség most nem áll rendelkezésre. Talán már a héten, igen”.  

Dr. Mangó Gabriella elismerte, hogy számára a legnehezebben elviselhető az a rengeteg tragédia, amiről értesülhetünk: „Mondhatom, hogy kemény nő vagyok és orvos, akinél a munkája része a dráma is, viselem a dolgokat. De nem tagadom, esténként van úgy, hogy elsírom magam, mert egyszerűen nem tudom elviselni ezt a rengeteg fájdalmat, emberi tragédiát, amit látok és amiről értesülök a járvány következtében. Ezért is teszek meg mindent, amit lehet. Nem gondolom, hogy mindent tudó ember vagyok ebben a világban, de amit teszek, azt úgy teszem, hogy azzal ne ártsak és minden tudásommal segítsek elkerülni a tragédiákat” – nyilatkozta a Hírklikknek dr. Mangó Gabriella háziorvos.