Drágán adják a „bankot”

Mi ennek az oka? A bizalmatlanság a bankokkal szemben, vagy a megszokás, hogy az az én pénzem, ami a zsebemben van?

Nem lehet erre csak egyetlen okot mondani. Nem fontossági sorrendbe állítva, de talán első helyen mégis az emberek alacsony pénzügyi tudatosságát említeném. Ennek persze több összetevője is van. Még mindig vannak olyan háztartások, amelyeknek egyáltalán nincs bankszámlája, bár ez a kör nagyon erősen csökkent az elmúlt időszakban. Ma már inkább csak az idősebb korosztályra jellemző, vagy a nagyon hátrányos körülmények között élő családokra. Napjainkban azért egyre többen vannak, akiknek valamilyen jövedelmét a kifizetőhelyek csak bankszámlára hajlandóak utalni. Még ez sem jelenti azt, hogy ezek a családok az anyagi természetű kötelezettségeiket, például a közüzemi számláikat, kizárólag elektronikus úton fizetik be a szolgáltatónak. Hozzáteszem: ez az idegenkedés az elektronikus banki tranzakcióktól elsősorban azokra jellemző, akik mindenféle elektronikus ügyintézéstől tartanak. 

Nálunk még a pénzügyileg tudatosabb emberek is szívesen használják a készpénzt. Ennek mi lehet az oka?

Például az, hogy olcsóbb használni, mint a digitális fizetési módokat. Persze ez az olcsóság relatív: a magánembernek olcsó, a társadalomnak drága. A jelenlegi szabályok szerint egy hónapban mindenki két alkalommal, összesen 150 ezer forint készpénzt ingyen vehet fel, ami a jelenlegi minimálbérhez és az átlagos családi jövedelmekhez mérten nem kevés. A készpénzforgalom mellett „szól”, hogy az elektronikus csatornák használatát a tranzakciós illeték is drágítja, amelyet éppen az idén augusztusban emelt a korábbi mérték másfélszeresére a kormány. Lehet azt mondani, hogy „aprópénzről” van szó, hiszen a korábbi 0,3 százalék után a jelenlegi 0,45 százalék lett az illeték, de sok kicsi, sokra megy. Vagyis minden bankkártya tulajdonost ösztönöznek arra, hogy havi 150 ezer forint készpénzt használjon. 

Ha az államnak drága a készpénz gyártása, szállítása, ellenőrzése, miért nem tesz meg mindent azért, hogy olcsóbb legyen a digitális pénzforgalom?

 Az intézkedéseket talán „kétarcúnak” is lehetne mondani: drágult az illeték, de korábban 20 ezer forint alatti tranzakciók élveztek átutalási mentességet, augusztustól ez 50 ezer forintra emelkedett. Megnéztem, az MNB kimutatásai szerint 2023-ban az összes átutalási tranzakcióknak mindössze csak a 37 százaléka volt illetékmentes. Ami azt jelenti, hogy az ügyletek kétharmada után fizetni kellett. Tehát az állam tett is azért, hogy olcsóbb legyen a digitális pénzforgalom, hiszen emelte az illetékmentesség határát, meg drágította is azt, hiszen növelte az illetéket. Ennek a hozadékát egyelőre ma még nem lehet látni. 

Ezek az átutalások a bankok számára is illetékmentesek? Vagy csak az ügyfél számláját nem lehet ezzel megterhelni?

Igen, a bankoknak sem kell az 50 ezer forint alatti tranzakciók után illetéket fizetni, de minden bank másként kezeli ezt a kérdést. A törvény úgy rendelkezik, hogy a tranzakciós illeték fizetése nem az ügyfelet terheli, hanem a bankot. Azt minden pénzintézet maga dönti el, hogy ráterheli az illetéket vagy inkább nem, és az is, hogy érvényesít-e kedvezményeket.  Van olyan bank, amelyik továbbadja ezt a kedvezményt az ügyfeleinek, van, amelyik nem. Ez üzletpolitikai döntés kérdése. Van még egy szintén nem elhanyagolható szempont: a banki elektronikus tranzakcióknál duplán fizetjük meg az inflációt.

Ezt hogyan kell érteni?

Azért fizetjük meg duplán, mert egyik oldalon az általunk kifizetett összegek, vagyis a tranzakciók értéke az árak növekedésével, az inflációval automatikusan nő, ami azt is jelenti, hogy a megnövekedett értékű kiadásaink miatt egyre több tranzakciós illetéket is fizetünk. A másik oldalról a bankok amúgy is számolnak föl számlavezetési díjat és egyéb költségeket, amit jellemzően szintén az inflációhoz indexálnak. A banknak joga van a pénzügyi számlavezetés, a havi számlazárás, az átutalások teljesítése, a beszedések, és ki tudja még milyen címeken költségeket fölszámolni, amelyekhez folyamatosan növekvő díjtételt állapít meg. Vagyis a bankolás költsége egyaránt nő az állam által kirótt tranzakciós illeték növekedése és a banki szolgáltatások díjának növekedése miatt. A kettő együtt terheli a fogyasztókat. 

Lehetséges, hogy a magyar emberek digitális bankolási hajlandósága azért is alacsonyabb, mint a nyugati országokban, mert mi a bankoktól jobban idegenkedünk? 

Nyilván ez is benne van, de a 150 ezer forint alatti díjmentes készpénzfelvétel is más irányba ösztönzi a pénzügyi döntéseket. Másik oldalról abban is van igazság, amit a kérdésében megfogalmazott. Magyarországon a lakossági bankszolgáltatások terén nem elég erős a pénzintézetek közötti árverseny, ezért magasan tudják tartani a díjakat. És van még egy dolog, amiről beszélni kell: Magyarországon viszonylag nagy az adóelkerülés, a szürkegazdaság aránya. A magántanárt, a takarítót, a magánápolót, a gyerekfelügyelőt, a számla nélkül dolgozó iparost jellemzően készpénzben fizetjük. 

A szürke, vagy inkább a fekete gazdaság valóban a készpénzforgalom felé tereli a gazdaságot…

 ... és ezzel az elektronikus csatornák használata ellen dolgozik.  

Mi a helyzet, jobban járunk, ha a boltban kártyával fizetünk? 

A kártyás vásárlásoknak kisebb a tranzakciós illetéke, mint az átutalásoknak, és ez éves fix összeget jelent, nem tranzakció arányos, így mindenképpen kedvezőbb. Ez jellemzően az eladónak is vonzó, de ha például a kereskedő bankja és a vásárlóé különböző, akkor a kereskedő bankja a kártyahasználat lebonyolításáért jutalékot fizet a vevő bankjának. Ez pedig a kereskedő bevételét csökkenti. Nagy értékű dolgokkal, például informatikai eszközökkel kereskedő bolt esetében ezek nem filléres költségek. Ezért van az, hogy bizonyos üzletekben a mai napig nem fogadják el a bankkártyákat, mert ha készpénzfizetéssel kereskednek, valamivel olcsóbbak lehetnek az áraik a konkurens bolténál. Ez azonban nem nagy volumen, és a világon mindenhol így van. Az eddigi említettek közül ez az egyetlen nem speciálisan magyar sajátosság, ha a digitális fizetés nehezítő körülményeiről beszélünk.