Drágul az élet, szaporodnak a szociális problémák
Hétfőre „beszakadt” a forint, a befektetők, akik tehették, gyorsan igyekeztek megszabadulni a magyar fizetőeszköztől. A pénzpiaci pánik minden nemzeti gazdaság legnagyobb ellenfele, újabb lökést adhat az amúgy is magas inflációnak. Hogyan tudnak alkalmazkodni a váratlan drágulásokhoz a legszegényebb hazai rétegek? – kérdeztük Korózs Lajos szociológust, az MSZP szakpolitikusát.
Némi visszatekintéssel kezdi a beszélgetést a parlament népjóléti bizottságának elnöke: évek óta tapasztaljuk, hogy az Orbán kormány nem tett hathatós intézkedéseket az infláció megfékezésére. Lehet persze arra hivatkozni, hogy az Európai Unió más országaiban is magasabb lett az infláció, ám a mienkhez hasonló drágulás párját ritkítja. „Még híre sem volt a világjárványnak, amikor idehaza már meglódultak az árak, de a kormány még akkor is az erőltetetten túlfűtött gazdasági növekedéssel próbálkozott. Tizenkét éves regnálása alatt szüntelen gyengítették a magyar fizetőeszközt, persze, hogy ide jutottunk.”
Korózs Lajos emlékeztet, az ellenzéki politikusok számtalan alkalommal szorgalmazták a parlamentben, hogy a kormány öt százalékban mérsékelje végre az alapvető élelmiszerek forgalmi adóját, s az összes többi élelmiszer árát is legfeljebb csak 18 százalékos áfa terhelje. Szerették volna megértetni a kormány illetékeseivel, hogy az áremelkedéseket komplexen kell kezelni. Ha valóban „minden magyar család” érdekeit akarta volna szem előtt tartani a Fidesz-KDNP, akkor nemcsak a felső- és középrétegeket támogatta volna mindenféle kedvezménnyel, hanem gondolt volna a legszegényebbek és a leszakadó százezrek életkörülményeinek javítására is. Mára e tömegek mindennapi megélhetése került veszélybe, mert azoknak a termékeknek az ára emelkedett a leggyorsabban, amelyeket naponta kénytelenek megvenni.
Szociológusként, képviselőként járja az országot, közvetlenül tapasztalja, hogyan élnek ma a vidéki emberek. Mint mondja, azokban a térségekben a legnagyobb a baj, ahol vagy nincsenek, vagy csak nagyon rosszul fizetett munkahelyek vannak. Ott sem az szja visszatérítés, sem a 13. havi nyugdíj kifizetése nem változtatott azon, hogy érdemben csökkenjenek az emberek többségének napi megélhetési gondjai. Egy-egy közmunkás életére – jelenleg még mindig 180 ezer embernek ez az egyetlen jövedelme – semmilyen hatással nem voltak a kormány „jóléti” intézkedései, hiszen nekik messze nincs olyan bérük, hogy abból akár egyetlen forintot vissza lehetett volna igényelni.
Talán némi védelmet nyújtott volna, ha a falvakban újra elkezdik művelni a kiskerteket, de a zöldség-vetőmagok, a növényvédő szerek, a gyomirtók árnövekedése ez ellen dolgozik. „Tudomásul kell venni, hogy az emberek megszokták, nekik még a petrezselymet is olcsóbb a boltban megvenni. Most érezni meg, hogy mekkora kárt okozott vidéken azoknak a különféle szövetkezéseknek a szétverése, amelyek olcsóbbá tehették volna a falusi ellátást” – jegyzi meg Korózs Lajos.
A forint bezuhanása mellett az ukrajnai háborús állapotoknak is közvetlen hatásuk van azoknak a társadalmi rétegeknek a mindennapjaira, akiknek egyáltalán nincsenek megtakarításaik. A szociológus ide sorolja a leszakadó alsó középrétegeket is. Ebben a helyzetben milyen kilátásokkal kell számolniuk a kormányváltásra készülő ellenzéki politikusoknak? Első lépésben kőkemény áfa-csökkentésre készülnek, mert ez érinti közvetlenül a bérből és fizetés élők pénztárcáját. A jövedéki adó csökkentése is megkerülhetetlen, mert az üzemanyagárak várható tavaszi robbanása is be fog gyűrűzni a napi kiadásokba.
Számolnia kell az ellenzék politikusainak a háború menekültjeinek ellátásával is. A „tehetősebbek” továbbmennek Nyugat-Európába, akik nem beszélnek nyelveket, nincsenek jobb módú rokonaik valahol a világban, nálunk próbálnak majd megtelepedni. „A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy felszámolja a menekültek befogadására korábban létrehozott intézményrendszert” – mondja a szocialista politikus, és hozzáteszi: most a civil szervezetek és az önkormányzatok próbálják menteni a menthetőt. A határokon a kormányzati szervek hivatalnokai nincsenek ott, nem „láthatók” sem a fogadás, sem az ellátás helyszínein, nincs, aki hivatalosan segíteni tudna vagy tanáccsal szolgálhatna az önkénteseknek. „Az önmagában nem elég, hogy a Karitatív Tanács tagszervezeteinek pénzt utalt a kormány”.
Korózs Lajos is tisztában a háború következményeinek súlyosságával. Az ellenzék számol azzal, hogy ha kormányra kerül, gondoskodnia kell a traumatizált családok letelepítéséről, a gyerekek – alkalmanként a kísérő nélkül érkező fiatalok – oktatásáról, miközben a sok ezer felnőtt számára munkaalkalmakat kell majd teremteni. „Ritkán esik szó arról, hogy Ukrajna-szerte a gondozóik, nevelőik százhetvenezer állami gondozott gyereket eresztettek szélnek. Ennek az exodusnak a szörnyű következményeivel nem számol a világ” – mondja a szocialista politikus.
