Eddig bejött a hazardírozás

- Igaza van-e Orbánnak akkor, amikor azt állítja, hogy az európai növekedés motorja Közép-Európa?

Orbán Viktor esetében figyelni kell a megfogalmazásokra. Igaza van abban az értelemben, hogy Közép-Európa és benne Magyarország most már huzamosabb ideje gyorsabban növekszik az Unió átlagánál, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy folyik ezeknek az országoknak a felzárkózása az uniós átlaghoz. A „növekedés motorja” kifejezés azonban (szerintem tudatosan) pontatlan, illetve csúsztatás. Ezt a kifejezést olyan gazdaságokra értjük, amelyeknek a növekedésétől függ a tágabb környezetének/régiójának a teljesítménye. Közép-Európa természetesen nem ilyen; mérete okán sem és a gazdasági kapcsolatok milyensége okán sem. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy ez a kapcsolat aszimmetrikus, azaz az európai, de főleg a német gazdaság teljesítménye határozza meg a közép-európai országok növekedését, nem pedig fordítva.

- A sikerpropagandának van a jelentősége, hatása a gazdaságra?

Feltétlenül. A Nobel-díjas szerzőpáros, G. Akerlof és R. Shiller közös könyvükben a történetek szerepéről írnak a gazdaságban, amit az egyik mozgató erőnek, animal spirit-nek neveznek. A társadalmakat leginkább a közösen vallott értékek és a mindenki számára ismert és fontos történetek kötik össze. A sikerpropaganda - ha kellően konzisztens és vonzó – ezek közé tartozik és mindaddig hatékony, amíg van érdemleges kapcsolata a valósággal. Viszont súlyosan kontraproduktívvá válik, ha ez a kapcsolat meggyengül vagy megszűnik.

- Olvashatjuk, hogy a KSH nem ad ki már pénzért sem olyan anyagot, amely a szegénység pontos mértékét mutatja. A Kiúton keresztül neked van erre rálátásod.

A Kiút program mérete sajnos túlságosan szerény ahhoz, hogy bármennyire is releváns képet adjon a szegénység helyzetéről az országban. Amennyire én tudom, az elmúlt években a szegénység vonatkozásában ellentétes folyamatok zajlanak. A gazdasági növekedés általában és ezen belül a kormányzati intézkedések (minimálbér emelése) nyomán jelentős reálbér-emelkedésre került sor és ennek egészen biztosan kedvezményezettjei az alacsonyabb jövedelmű, de egyébként munkaképes emberek is. Ugyanakkor a mélyszegénység enyhítése terén nem sok minden történt. Sokszor beszéltünk a közmunka-program perverz hatásáról az elmaradott körzetekben. Ebben azóta sincs változás. Ami ennél fontosabb, hogy a jólét sokkal többről szól, mint csak a jövedelmekről, az egészségügyi állapot, a várható élettartam, az oktatás, a lakhatás, és egyáltalán nem utolsó sorban a részvétel a közösség ügyeiben, mint részét képezik a jólétnek, és ebben a tekintetben Magyarország továbbra is a sereghajtók közé tartozik.

- Amúgy meddig működhet egy magát demokratikusnak tartó ország úgy, hogy a fékek és ellensúlyok a kormány alá vannak beterelve?

Nagyon sokáig, legfeljebb senki nem fogja demokratikusnak tartani (saját magán kívül).

- Mit látsz az európai mozgásokban? Létezhet-e az Európai Egyesült Államok ideálja? Egyáltalán mit gondolsz az EU kontra nemzetállamok vitáról?

A 2008-as pénzügyi válság súlyosan visszavetette az „európai projektet”, amely azóta sem tért magához. Az európai projekt alatt a mind szorosabb gazdasági-pénzügyi és politikai integrációt kell érteni és ami talán az összes többinél fontosabb, az európai polgárok értékközösségét, ami hosszú távon elvezethet akár egy, az amerikaihoz hasonló szövetségi állam létrejöttéhez. Nem kétséges, hogy ez volt az alapító atyák – Monnet, Schuman, De Gasperi és a többiek – víziója. Ezt a gyönyörű víziót érte súlyos csapás 2008-ban egyáltalán nem utolsó sorban az európai – német, francia stb. – politikai elit szűk látóköre és önzése folytán. Csak remélni lehet, de e pillanatban egyáltalán nem biztos, hogy Európa előbb vagy utóbb visszatalál erre az útra.

- Mennyi és miben van potenciál a magyar gazdaságban?

Sokan gondolják, hogy a magyar gazdaság, amely korábban a „fiskális alkoholizmus” foglya volt, mostanra „támogatásfüggő” lett. Ez biztosan igaz, de azért ma már ennél valószínűleg többről van szó. A kormány az MNB által megtámogatva csúcsra járatja a magyar gazdaságot: óriási mennyiségű vásárlóerőt és likviditást (hitelt) pumpál a gazdaságba. Ez meglátszik a növekedési ütemen, de meglátszik az infláció gyorsulásán is. Az biztos, hogy van a dologban valamennyi – jókora - hazardírozás, ami egyáltalán nem idegen sem a miniszterelnök, sem a jegybank-elnök egyéniségétől. Az elmúlt tíz évben ez a hazardírozás bejött, de hogy bejön-e a következő tízben, az nagyon kétséges. A gazdaság törvényei Magyarországon is működnek. És hiába a magas gazdasági növekedés, ha a versenyképesség nem nő és így az eredendő sérülékenység is fennmarad.

- Az egykor általad is vezetett Bankszövetségnek is mintha semmi valós szerepe nem lenne mostanság. Te hogy látod?

Az igazság az, hogy a bankok szemszögéből nézve a dolgok nagyon is jól alakulnak. Dübörög a gazdaság, rengeteg az olcsó pénz, a bankok nyereségesek, igazán nem sok okuk van a panaszra. Ráadásul láthatták, hogy nyilvános ellenkezéssel vagy bírálattal (amire most amúgy sincs túl sok okuk) ők sem mennek messzire, ezért szépen „belesimultak” a rendszerbe. Ami egyébként nem bírálat, inkább csak ténymegállapítás.

- Tíz éves volt a Kiút program; a múltkor egy rádiós beszélgetésben elmondtad, hogy ezen idő alatt egyáltalán nem sikerült példát mutatnotok szolidaritásból. Akkor te miért csinálod még mindig és lehet-e bármi változás ezen a téren?

Szeretnék pontosítani. Magyarországon nagyon sok ember egyénként és közösségekbe szerveződve igyekszik támogatást nyújtani az arra szorulóknak. A Kiút program abban az értelemben különleges ezek sorában, hogy nem egyszerűen munkahely teremtéssel foglalkozik (végül is a magán szektor ezt teszi) és nem is egyszerűen képzést biztosít (az állam is képez vagy képeztet), hanem a kettőt összekapcsolja. Technológiai és üzleti értelemben megszervezi az „uborkázást” (vagy bármilyen más piacgazdasági tevékenységet), aminek a keretében az ügyfelei a „fehér” gazdaságban” dolgozva legális jövedelemhez juthatnak, de másfelől folyamatos – szakmai és mentálhigiénés - támogatással alkalmassá is teszi a munkavégzésre a mélyszegénységben élő ügyfeleit, akik az eredendő képzettséghiány vagy a formális munkavégzésből hosszú évekkel korábban történt kizuhanás következtében többé vagy kevésbé elvesztették ezt a képességüket. Ez a „munkába integrált tanulás” koncepciója, amit a világon szinte mindenütt értékelnek; nálunk azonban sajnos a magán donorok, de ami ennél nagyobb baj, az állam, amelynek a feladatait a Kiút a maga méretei között magára vállalja, teljes érdektelenséget mutatnak.