Egy éve kezdődött a Pegasus-botrány, de mintha semmi sem történt volna
A Pegasus-botrány olyan, mint egy állatorvosi ló. Megmutatja mindazokat a visszásságokat, amelyek Magyarországon a nemzetbiztonsági megfigyeléseket jellemzik, és amikre már 2016-ban felhívta a figyelmet az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB).
A nemzetközi vihart kavart ügy kirobbanásának első évfordulóján a Szabad Európa készített hosszú interjút Remport Ádámmal, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogászával. Ez a civil jogvédő szervezet az ügy hét érintettjének képviseletében tett panaszokat és indított pereket minden lehetséges hazai és külföldi fórumon, hogy véget vessen a jogsértő gyakorlatnak.
Remport Ádám szerint „az elsődleges probléma az, hogy igazságügyi miniszteri engedélyhez vannak kötve a megfigyelések, nem pedig egy a végrehajtói hatalomtól független bírói kontrollhoz. Egyfelől ez az, amire az EJEB is rávilágított. Másfelől az is probléma, hogy ha már lezárult a megfigyelés, gyakorlatilag semmit sem lehet megtudni erről az érintettnek, ezért nem is tud jogorvoslatot sem szerezni, ha úgy gondolja, hogy jogellenesen figyelték meg."
A strasbourgi bíróság elvárása, hogy utólag értesítsék a megfigyeltet. A másik lehetőség az lenne, hogy legyen olyan szerv, amelynek van általános hatásköre arra, hogy vizsgálja a titkosszolgálati visszaéléseket, vagy az ilyen jellegű panaszokat. Ilyenkor nem is feltétlenül szükséges, hogy legyen utólagos értesítés. Magyarországon ilyen sincs. A kormány a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot (NAIH) szokta megnevezni mint ilyen szervet, holott ennek egyrészt problémás a végrehajtó hatalomtól való függetlensége, mert a miniszterelnök javaslatára nevezik ki a hatóság elnökét. Másrészt pedig a NAIH-nak is korlátozott a megismerési jogköre a minősített adatok esetében. A NAIH is vizsgálta a Pegasus-ügyet, és látszott, hogy a NAIH annak árán is igyekszik megkímélni a kormányt az érdemi vizsgálattól, hogy éppen a jogsértések lényegét nem tárja fel.
Remport Ádám szerint a megfigyeléseket olyan tág keretek között lehet elrendelni pusztán igazságügyi miniszteri engedélyezés mellett, hogy gyakorlatilag minden megfigyelés meg fog felelni a törvény betűjének. A titkos információgyűjtés kezdeményezéséhez csupán annyi kell, hogy az valamelyik titkosszolgálat feladatkörének az ellátáshoz feltétlenül szükséges legyen és máshonnan ne legyen beszerezhető az információ.
A megfigyelések engedélyezése az igazságügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Ezt a feladatot azonban kiadta Völner Pál akkori államtitkárnak, anélkül, hogy erre világos jogszabályi lehetőség lenne. Azt alapvetően nem lehet tudni, hogy az egyes konkrét politikai alapú megfigyelésekre honnan érkezik a megrendelés, hiszen a folyamat titkosan zajlik. Tény, hogy ha megvan a kellő kormányzati akarat, a titkosszolgálatokért felelős miniszter utasíthatja a szolgálatok vezetőit, hogy figyeljenek meg valamely konkrét személyt vagy csoportot.
Jelenleg 36 civil szervezetnél tevékenykedő vagy újságíróként dolgozó magyar személyről lehet tudni, hogy megfigyelték. Ez a szám a TASZ jogásza szerint még emelkedhet, elképzelhető, hogy 45-50 körül áll majd meg.
Magyarországon 12 pert indítottak eddig és csőben van még ugyanennyi. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához, az Európai Bizottsághoz és Izrael legfőbb ügyészéhez is fordultak. Az eddigi tapasztalatok alapján Magyarországon legalább két-három, de inkább több év. mire lesz érdemi eredmény. A strasbourgi eljárás szintén hosszan elhúzódhat. Az izraeli eljárás is elhúzódhat, és nem biztos, hogy érdemi eredménye lesz.
