Árad az adat
A kormány szócsöveként ismert Magyar Nemzet szerkesztőségébe, mint már annyiszor az elmúlt években, ezúttal is „befújt” egy információt a szél. Ők írták meg először, hogy – idézzük - „hatalmas adatbázis jelent meg a világhálón a hétvégén, amely kétszázezer nevet és hozzá tartozó megannyi más információt tartalmaz. Több jel is arra utal, hogy a Tisza Párt mobiltelefonos alkalmazásából szivárgott ki a kétszázezres lista”. Az érintettek egymásra mutogatnak, a Tisza a Fideszt és annak orosz kapcsolatait, a Fidesz az ukrán vonalat sejteti a háttérben. Orbán Viktor azonnali vizsgálatot ígért, miközben a Mandiner közzétette néhány olyan nevet, amely szerintük szerepel a listán.
Talán abból volna érdemes kiindulni, hogy kinek az érdeke az adatok kiszivárogtatása. Első megközelítésben a Fidesznek lehet jó, ha rámutathat a Tisza adatkezelésének gyenge pontjára, nem kizárt tehát, hogy őket kell keresni az ügy hátterében. Ebből a szempontból nem volna hátrány, ha a Tisza hitelt érdemlően cáfolná (vagy cáfolni tudná) a kormányoz közeli sajtóban megjelent állításokat, melyek szerint a Tisza Világ alkalmazást ukránok fejlesztették ki. Ha ez így van – amit idáig senki sem bizonyított – akkor pláne nem életszerű, hogy egy ukrán fejlesztésű applikációt miért hekkelnének meg az ukránok.
De ez csak a kisebbik baj, mert vannak az ügyben más problémák is. Például az, hogy a Mandiner birtokába jutott lista nem tűnik igazán hitelesnek. Olyan személyek neve is szerepel ugyanis rajta – például Alföldi Róbert színész-rendezőé, vagy Krekó Péter politikai elemzőé -, akik állításuk szerint nem töltötték le a Tisza Világ applikációt.
Ami az Orbán Viktor által sebtiben beígért vizsgálatot illeti, arról jelenleg annyit lehet tudni, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság a nemzetbiztonsági szolgálatokkal, valamint a Nemzeti Kiberbiztonsági Intézettel együttműködve nyomoz a Tisza Párt adatszivárgási ügyével kapcsolatban. Az információ autentikus helyről, a Kormányzati Tájékoztatási Központtól származik, szerintük súlyos adatvédelmi incidensről van szó. Mindezt azzal indokolták, hogy „az ügyben külföldi érintettség is valószínűsíthető, az elsődleges információk alapján nem kizárt, hogy a kiszivárgott szenzitív adatok egy külföldi, háborús ország birtokába kerülhettek. Ezeket az adatokat a magyar közvélemény befolyásolására, külföldről, egy háborús ország titkosszolgálati szervei felhasználhatják”. Ukrajnát ugyan nem említették, de a kormányhoz közeli megszólalásokból nyilvánvalónak tűnik, hogy csakis az ő mesterkedéseikről lehet szó.
Az ügynek van egy másik vetülete is, jelesül a Mandiner és úgy általában a kormányhoz közeli sajtó szerepe és felelőssége a kiszivárogtatásban. Az egy dolog, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság nyomoz az ügyben és az természeténél fogva, a nyomozás lezárultáig a közvéleményt nem tájékoztatják a részletekről. Azt azonban lehetne tudnunk, hogy a nyomozók felkeresték-e a Mandiner szerkesztőségét, s ahogyan azt más esetekben láttuk, lefoglaltak-e számítógépeket és más adathordozókat, valamint - hasonló célból - megjelentek-e a Mandiner főszerkesztőjének és a cikkeket író munkatársak lakásán. Márpedig ez elengedhetetlen lenne az ügy megnyugtató és tisztességes felderítése szempontjából, hiszen a Mandinernek – ha egy ilyen lista a birtokába jut – az lett volna a kötelesége, hogy tájékoztassa az illetékes nyomozó szerveket és nem az, hogy neveket és személyes adatokat nyilvánosságra hozzon.
Már csak azért is, mert - nem kell ahhoz, jogásznak lenni, hogy belássuk - ami történt, vagyis, a Tisza Világon tárolt adatok megszerzése és azok nyilvánosságra hozatala beavatkozás a jövő évi választás rendjébe. Ezzel ugyanis a Tisza iránti bizalmat próbálják aláásni, mivel azt a látszatot keltik, hogy egy olyan párt készül kormányzásra, amelyik még a szimpatizánsai és támogatói adatait sem képes biztonságban tárolni. Ez a módszer egy jogállamban – Magyarország papíron még annak számít – törvénytelen és ezért megengedhetetlen.
