Egy ukrán fogoly története: „élvezték, ha valaki jajgat. Azokat sokkal keményebben ütötték”
Juri Mikityenko február 24-ig az ukrán fiatalok átlagos életét élte. Az azovi-tengeri ukrán kikötőváros, Bergyanszk egyik rendőrőrsén dolgozott, emellett egy kisebb turisztikai vállalkozása volt. Aztán orosz fogságba esett és ez némi betekintést nyújt az ukrajnai háború egyik legsötétebb és legkevésbé ismert bugyrába, a fogságban tartottak sorsába.
A 100 ezres lakosú város, Bergyanszk az elsők között esett el a februárban megindult orosz invázió alatt, ukránok millióihoz hasonlóan pedig Juri élete is egyik napról a másikra teljesen megváltozott.
Több mint egy hónapot húzott le az elfoglalt városban, de tarthatatlanná vált a helyzete, és orosz fogságba esett. Napokon át kínozták és embertelen körülmények között tartották fogva. Azonban így is a szerencsések közé tartozik, mert húsz nap után egy fogolycserének köszönhetően sikerült kiszabadulnia.
A G7 cikkének a szerzője egy ukrán segélyszervezet segítségével került vele kapcsolatba.
„Miután kiengedtek a fogságból, a rehabilitációm során hallottam a tévében, hogy Oroszország állítása szerint betartja a nemzetközi egyezményeket és hozzá sem nyúl a foglyaihoz. Ezután döntöttem el, hogy elő fogok állni a történetemmel, hogy a világ megtudja az igazságot” – mondta a Juri.
Az oroszok nem bántották a helyieket, amíg az FSZB, az orosz nemzetbiztonsági szolgálat emberei nem érkeztek meg Bergyanszkba. „Eleinte minden rendben ment, de az FSZB feltűnésével elkezdtek embereket kínozni, elvenni a pénzüket és az ingatlanjaikat.”
Egy orosz kézen lévő közeli kisváros, Tokmak börtönében tartották fogva öt napig, embertelen körülmények között. Egy kétszemélyes, 2 méter hosszú, 1,5 méter széles cellába került, amelybe összesen 14 foglyot zsúfoltak össze.
Minden este egy órán keresztül verték őket különböző tárgyakkal, például gumibottal. Csecsen fogva tartóik arra kényszerítették őket, hogy az orosz himnuszt énekeljék, valamint skandálják az Akhmat szót (ami egy egyre elterjedtebb rigmus Csecsenföldön, mivel így hívták Ramzan Kadirov csecsen vezető apját). Mivel ételt nem kaptak, a fogvatartottak egymással osztották meg azt, amijük volt.
Ezt követően a szintén elfoglalt Melitopolba szállították. Itt két napot töltött el, közben fakalapáccsal verték és elektromos sokkolóval kínozták. Juri megpróbálta némán tűrni a kínzásokat, mert a benyomása alapján még inkább megkínozták azokat, akik kegyelemért könyörögtek. „Élvezték, ha valaki jajgat. Azokat sokkal keményebben ütötték.”
Melitopolban hallgatták ki először. Többek között arról faggatták, hogy tagja-e az Azov zászlóalj paramilitáris szervezetnek.
Juri a fogságából hátralevő szűk két hetet a Krím-félszigeten, Szevasztopolban, egy százfős barakkban töltötte el. Itt már nem alkalmaztak fizikai erőszakot ellene, de verbális megalázások rendszeresek voltak.
