Egy választásról és a jövőről

A mögöttünk álló időszak életünk egyik legmunkásabb, legmegerőltetőbb időszaka, a választás éjszakája pedig az egyik legmegterhelőbb éjszakája volt. Az első szó ezért a köszöneté. Köszönjük annak a közel kétmillió választónak, akik a demokrata ellenzékre szavaztak. Köszönjük az aktivistáknak a rengeteg erőfeszítést, amelyet a kampány során a közös jelöltjeink sikeréért tettek. A Magyar Szocialista Párt tagjai, aktivistái, hálózata erőn felül teljesített. Köszönjük, hogy az elmúlt hónapokat velünk együtt végighajtották, ajánlást gyűjtöttek, szórólapoztak, rendezvényt szerveztek, programot alkottak, szavazatot számoltak, és ezer más módon dolgoztak azért, hogy Magyarország jobb hellyé váljon. Soha ilyen sokan nem dolgoztunk együtt ugyanazért a célért. A párttagokon, aktivistáinkon és választóinkon biztosan nem múlt a siker. Én személyesen is hálás vagyok mindazoknak, akik szavaztak, kampányoltak és ezerféle módon segítették a munkánkat, mert erre lehet építeni a közös jövőnket. Nem feledkezünk meg róluk, és nem hagyjuk cserben őket, sem a Parlamentben, sem a Parlamenten kívül.

Az eredmények értékeléséhez, a folyamat áttekintéséhez ugorjunk vissza 2018-ra! Négy évvel ezelőtt az MSZP kongresszusa elfogadott egy állásfoglalást, amely előírta az új politikai program kidolgozását, benne annak megalapozását, hogy a 2010-es, 2014-es, és 2018-as országgyűlési választások tapasztalatai alapján milyen eszközökkel és programmal lehet kormányváltást elérni Magyarországon. Ezt a stratégiát kezdtük el építeni négy éve.

Megalkottuk a kormányváltást és korszakváltást célul kitűző stratégiánkat, amelyet 2020-ban a kongresszus elfogadott, és ez alapján, olyan új szociáldemokrata programot készítettünk, és képviseltünk, amelyre minden okunk megvan büszkének lennünk. Büszkék vagyunk arra, hogy a közös programba rengeteg olyan javaslat bekerült, amelyet az MSZP kezdetektől markánsan képviselt. Helyreállítjuk a jogállamot, csatlakozunk az Európai Ügyészséghez, és lehívjuk az uniós pénzeket, amikhez a Fidesz már nem fér hozzá. Megtartjuk a 13. havi nyugdíjat és a rezsicsökkentést, a svájci indexálás bevezetésével magasabbak lesznek a nyugdíjak, növekszik és adómentes lesz a minimálbér, felzárkóznak az alacsony fizetések, duplájára nő a családi pótlék, a csökkenő áfa miatt olcsóbbak lesznek az alapvető élelmiszerek, 50 százalékos fizetésemelést kapnak a pedagógusok, valamint emelkedik az egészségügyi szakdolgozók, a rendőrök és a szociális munkások fizetése. A lakhatási válság kezelése céljából bérlakásokat építünk, szigeteljük a Kádár-kockákat és a paneleket. Köszönet illet ezért mindenkit, aki részt vett a programalkotásban, és az ellenzéki egyeztetésekben. Személyesen azt gondom, hogy sokkal korábban le kellett volna zárni a közös programalkotó munkát. Nem rajtunk múlt, hogy a kampány szempontjából későn, csak március elejére lett közös program.

Az évek óta épített stratégiának a szervezeti pillére a demokrata ellenzéki pártok szoros együttműködésére épült. Kezdtük ezt az ellenzéki pártok közös fellépésének megteremtésével a Parlamentben és azon kívül, a rabszolgatörvény elleni fellépés keretében. Folytatódott ez a 2019-es önkormányzati választásokra történő felkészüléssel, a két meghatározó budapesti ellenzéki erő megállapodásával a jelöltkiválasztás módjáról (előválasztás), majd a sikeres hatpárti összefogásról az önkormányzati választáson. 2022-ben előválasztáson kiválasztott közös jelöltekkel, közös miniszterelnök-jelölttel, közös listával és közös programmal álltunk készen egy új korszak kezdetére.

Tudtuk, hogy a választáson a pálya lejteni fog, és nem nekünk fog lejteni. A közpénzből fenntartott, hatalmi propagandagépezettel, a 12 év alatt kiépített fideszes gazdasági hátországgal szemben vívott küzdelem nem egyenlő feltételek szerint zajlott. Az egységes ellenzék – és azon belül különösen a Magyar Szocialista Párt – tagjaiként bármennyit is dolgoztunk, nem tudtunk versenyezni a kormánypárt rendelkezésére álló erőforrásokkal, miközben az ország jobban el van adósodva, mint 2010-ben, amikor a Fidesz átvette az irányítást. Az orosz-ukrán háború, a választás előtti osztogatás, valamint a hatpárti együttműködésből kiszűrődő belső ellentétek a választók jelentős részének korábbi álláspontját az utolsó másfél hónapban meghatározó módon befolyásolták, és sajnos, nem a kormányváltás irányába.

Az egységes ellenzék idén lényegében annyi szavazattal kapott kevesebbet országosan, mint ahányan 2018-ban a Jobbikra szavaztak. A Demokratikus Koalíció és a Jobbik szorosabb együttműködésének hatására a Jobbik szavazói vélhetően a Mi Hazánkra, a Fideszre és más pártokra adták a szavazatukat, vagy távol maradtak a választástól. De rögtön hozzá kell tennem, hogy ha a Jobbik megmaradt volna szélsőjobbos pártnak, valószínűleg nem vettük volna be a szövetségbe – tény, hogy ezért nagy árat fizettek! És azért figyeljünk azokra az elemzésekre is, amelyek szerint, a baloldali tábor egy része távol maradhatott a szavazástól, mert megrendült a bizalma és a hite a győzelemben!

Az MSZP-ben a 2018-ban egyéni mandátumot szerzett, és most közös jelöltként indított szocialista képviselők döntő többsége megőrizte a választók bizalmát, és Vajda Zoltán győzelmével az MSZP 5 egyéni győzelmet tudhat magáénak. Az MSZP által 18 körzetben indított közös jelöltek 5 választókerületben nyertek (Kunhalmi Ágnes, dr. Hiller István, Hiszékeny Dezső, Szabó Sándor, Vajda Zoltán). A DK a 32 ellenzéki előválasztási győzelméből 4 választókerületben szerzett országgyűlési képviselői mandátumot, az LMP 5 előválasztási győzelméből 1, a Momentum 15 előválasztási győzelméből 5 választókerületben szerzett mandátumot, a Jobbik pedig 29 előválasztási győzelméből egyet sem tudott mandátumra váltani.

Feltételezem, az eredményeket sokan sokféleképpen fogják értelmezni: politológusok, elemzők, kutatók. Ők most mind igyekeznek megmagyarázni a bizonyítványt. Én ezt meghagyom nekik. Úgy gondolom, hogy az értékelésre időt kell szánni, mert nyilvánvaló, hogy az ellenzéki pártoknak egyenként, külön-külön és együtt is értékelniük kell a vereség okait. Az MSZP oldaláról nézve – szerintem – az összefogás gondolata és az előválasztás sikeres volt. Ezért azt gondolom, hogy nekünk a jövőben is arra kell törekednünk, hogy a demokrata pártokat egységbe kovácsoljuk. Ehhez kell megtalálnunk a megfelelő eszközöket, módszereket és szereplőket.

Az is nyilvánvaló a számomra – különösen egyes ellenzéki politikusok nyilatkozatai alapján –, hogy most mindenki arra fog törekedni, hogy a saját szerepét felnagyítsa, és mindegyik törpepárt – ideértve a DK-t is a maga 7,5 százalékos parlamenti súlyával – megőrizze a saját bázisát, és önálló politikát folytasson. Remélem, hogy eljön azonban az a pillanat, amikor mindenki rá fog jönni újra, hogy egyedül nem tud megmérkőzni a Fidesszel. Ezért én frakcióvezetőként is arra fogok törekedni, hogy az egyeztetési fórumok megmaradjanak, legyen párbeszéd az ellenzéki frakciók között.

A választási vereség okairól nyilván még sokat kell beszélnünk. A hatpárti tárgyalások tapasztalatai alapján azonban ki kell emelnem, hogy sikerült sok kérdésben közös álláspontot kialakítanunk, a mi programunk pilléreire támaszkodtak a közös kormányzati alapelvek. És nincs egyetlen érvényét vesztett javaslatunk sem, mert nekünk van igazunk!

A választási eredmény alapján, a helyzetünk nem lett könnyebb és egyszerűbb, mégis úgy gondolom, van mire építenünk, van mire terveznünk közös jövőnket. Az elmúlt négy évben csökkentettük a párt adósságát, rendbe tettük a gazdálkodást, és megteremtettük annak a feltételeit, hogy a jelöltjeink igényeit minden tekintetben ki tudjuk elégíteni, mind az előválasztáson, mind a választáson, és stabilizáltuk az MSZP bázisát. Az MSZP jelentős szerepet vállalt a főpolgármester-választásban, mind anyagi, mind személyi oldalról, támogatta a Párbeszédet az önálló frakció megteremtésében, és hatalmas erőfeszítéseket tettünk a népszavazási aláírásgyűjtésnél is, ahol minden harmadik aláírást mi, az MSZP gyűjtöttünk.

A 2020-as programalkotó kongresszusunk – a Kormányáltást! Korszakváltást! című programunk elfogadása – óta az MSZP vezetése felsorakozott a program mellett, és valódi csapattá vált. Olyan csapattá, amelynek a tagjai összetartottak, támogatták egymást, az elnökséget, és a jelöltkiválasztás során is nagyon jó eredményeket értünk el közösen. Büszkék lehetünk a jelöltjeinkre, és büszkék lehetünk erre a csapatra! Én személyesen is büszke vagyok rájuk.

Ezt a csapatot fogom segíteni a jövőben is, az őszi tisztújításig vezetőként. Úgy döntöttem, hogy a tisztújításon nem kívánok indulni a társelnöki tisztségért, így azt követően, az országgyűlési képviselőcsoport vezetőjeként, a csapat tagjaként fogom segíteni a közös munkát. Remélem, hogy ez a csapat a jövőben is szorosan együtt fog működni, hátunkat a jövőben is egymásnak tudjuk vetni, és a következő időszakban be tudjuk fejezni azt a munkát, amit 2020-ban elkezdtünk.

Közös jövőnkért, Magyarországért!