Egy vezér gyermekkora
Mi leszel, ha nagy leszel? Nem túlságosan eredeti a kérdés, de a legtöbb gyereknek túl kell esnie rajta. Sok gyerek rendőr akar lenni, orvos, mozdonyvezető. Futballista, úszóbajnok, bokszoló. Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász.
Felfedező lenne az ember gyerekként. Magas hegyeket akar meghódítani, mások által még nem látott mélységekbe merülni. Felfedezni a gyógyíthatatlan betegségek ellenszerét, hogy örökké éljen a nagymamája.
Új, minden eddiginél okosabb telefont szeretne kitalálni. Megalkotni a szupernél is gyorsabb számítógépet.
Az iskolai szavalóversenyen kipirult arccal, gombóccal a torkában, de tiszta szívvel József Attilát szavalni: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,...”
A hazaszeretetről vitázni baráti társaságban, s végső érvként hajnali fél 3-kor Radnótit idézni: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország...”
Sok gyerek lázadó szeretne lenni: „I can’t get no Satisfaction!” Vagy sztárként színpadon állni és nemzedékek himnuszát énekelni: „Ha én rózsa volnék...”
Senki sem úgy képzeli gyerekként, hogy felnőve lebontja a jogállamot, padlóra küldi az egészségügyet, lebutítja az oktatást, és leválthatatlanná teszi magát.
Amikor megkérdezik, hogy mi leszel, ha nagy leszel, egyetlen gyereknek sem az jut az eszébe, hogy felnőttként diktátor lesz belőle.
