Egy vezér gyermekkora
Azért lett rossz, mert nem hagyták, hogy jó legyen. Megpróbálta, de nem engedték. Adni akart, önzetlenül, két kézzel. Mert az ember eredendően jó. Magához főként, de másokhoz is. Csak annyi kell, hogy hagyják jónak lenni. Orbánnak nem jött össze.
2010-ben, nyár végén, azzal ment Brüsszelbe, hogy majd idehaza szépen elengedi a hiányt. Azt gondolta, ebből oszt majd az embereknek, de a szőrösszívűek odakint nem örültek az ötletének. Emlékszünk még arra a Barroso nevű csúnya portugálra, aki akkortájt a Junijót vezette? Azt mondta neki ez a Barroso, hogy nem. Ilyenek ezek a portugálok. Persze, a többi náció sem különb. Különösen a németek, meg a franciák. Ne is beszéljünk róluk.
Innen számítódik minden, ezért lett, hogy a fülkeforradalom után jött a szabadságharc. Adni akart, de nem engedték. Ami Kádárnak összejött, azt akarta ő is. Hogy szépen emlékezzenek rá az emberek. A kompromisszumok robotosa - ha nem is ezekkel a szavakkal, de valami ilyenre vágyott mindig.
Mindenből a legtöbbet kihozni. Mint János bácsi, akit kezdetben ugye majdnem mindenki utált. Nem ok nélkül, valljuk be. Voltak viselt dolgai, 56 után főleg, de aztán szépen megjavult. Ő lett a mi János bácsink, Jánosom Kádárom, és mi lettünk a legvidámabb barakk. Jobb volt, mint Brezsnyev, Zsivkov, Novotny, Gomulka, vagy teszem azt, Honecker. Ceausescuról nem is beszélve.
Mint a viccben, amikor a miniszter felesége megtudja, hogy a férjének szeretője van. Óriási patáliát csap, de a férj megmagyarázza: Tudod drágám, az én funkciómban ez elengedhetetlen. Mondja is az asszonynak, hogy melyik miniszternek melyik nő a babája.
Nem sokkal később egy fogadáson ott van mindenki. Minden miniszter, az összes szeretőjük. Hősünk asszonya alaposan végigméri a felhozatalt, majd halkan odaszól az urához: azért a miénk a legszebb…
Nekünk János bácsi volt a legszebb. Orbán maga nyilatkozta egyszer: ha nem a Kádár rendszerben lett volna gyerek, akkor legföljebb agronómus lett volna belőle, vagy traktoros.
Minden diktátor demokratának tartja magát és azt gondolja, hogy szeretik az emberek.
Lóf@szt, mama, hogy klasszikust idézzünk.
Más kérdés, hogy a demokráciának vannak határai. Azt pedig, hogy hol a határ, ő mondja meg. Ő tudja, ki a jó, ki a rossz. Bevándorláspárti, migránssimogató. Ki a barát, kiben rejlik ellenség. Különös anyagból van gyúrva, ezért különös képességei vannak. Tudja, hogy mi, többiek mit akarunk. Abban is segít, hogy ne tévedjünk: ha netán nem azt akarnánk, amit akarnunk kellene, akkor megmondja, hogy mit akarjunk.
