Egyetemi szinten fognak hazudni

Igazán jó a hír, mondom gúnyosan, mert már most pontosan lehet tudni, hogy milyen lesz az oktatás, kik juthatnak majd katedrához, és kik lesznek majd a kiválasztottak. A Fidesz-kormány sajátos közszolgálatiság-értelmezését már megismerhettük az elmúlt tíz év alatt, de ha netán kétségeink támadnának, eligazítást adhat nekünk Belénessy Csaba, aki éppen most lett a kormánypárti média tartalomfejlesztő tanácsadója. Arról a Belénessyről beszélünk, aki ugyan még a Fidesz előtti érában vezető szerepet játszhatott a Magyar Távirati Irodában, utána azonban – 2010-et követően – döntő módon jeleskedett abban, hogy a távirati iroda elveszítse közszolgálati jellegét. Mára az MTI már nyomokban sem emlékeztet egy valódi nemzeti hírügynökségre, munkatársai – ha van is, vagy netán volt fogalmuk az újságírás lényegéről, régen elvesztették azt; el kellett felejteniük mindent, amit erről tanultak, vagy gyakoroltak korábban. 

Nos, ez a Belénessy Csaba, aki különben nem tartozik a szakma legszélsőségesebb szereplői közé, a közszolgálatiságról nyilatkozva, a következőket mondta: „egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez. (…) Egy közszolgálati újságíró nem lehet a kormány ellensége, nem kérdőjelezheti meg a szabadon választott kabinet hatalmát. Az nem megy, hogy elfogadjuk a tisztséget, majd szembeszegülünk a megbízóikkal”

Tulajdonképpen akár mondhatnánk korrektnek is a meghatározást, még akkor is, ha kötelező lojalitást vár el Belényessy az alkalmazottaktól. Mondjuk, nem a legmegfelelőbb kifejezést találta meg; a lojalitás egyáltalán nem volna kötelező, a tárgyilagosság annál inkább. Az ember a főnökeivel szemben lojális, és az állami vezetők nem főnökkei a közszolgálati media munkatársainak, még akkor sem, ha azok a központi költségvetésből kapják a fizetésüket. Egy tisztességes hatalom a kiegyensúlyozott tájékoztatás híve, nem követeli meg az újságíróktól, hogy a kormánypárt hívei legyenek, azt meg különösen nem, hogy kritika nélkül fogadjanak el mindent, ami az ő politikai oldalukon történik, és eleve elutáljanak mindent, ami az ellenzék oldalán. Belénessy az ellenség kifejezést használja, ami eleve rossz megközelítés, lényegében a mai kormány harci terminológiájának felel meg. Ez a deklaráció – miközben lényegében elfogadhatónak neveztem – nem egyéb, mint egy olyan statútum, amely megágyaz minden voluntarista lépést a kormány, vagyis a hatalom részéről. Mégis: hogy ebben a memorandumban elhangzik az ellenzékkel szembeni tisztességes magatartás követelménye, önmagában üdvözlendő. Csak hát a valóság éppen az ellenkezője: ha a közszolgálati egyetem újságíró szakáról kikerülő végzős hallgató ilyen szellemben látna munkához, garantáltan egy napot tölthet el bármelyik állami, de jobboldali médiánál. 

Mellesleg bizonyára bánja a Fidesz, azaz Orbán Viktor, hogy a képzés nem indult el legalább három évvel ezelőtt; most azonnal feltölthetővé válna az Index állománya. Panaszra, mint olvasom, így sem lehet ok; tömegesen érkeznek a jelentkezések az Index vezetéséhez. Ami lehet, hogy sima hazugság, olyan, mint a konzultációs kérdések nagyszámú kitöltése és visszaküldése, de akár igaz is lehet. Manapság nincs abban semmi meglepő, ha egy sztrájk esetében azonnal találni sztrájktörőt, ha egy aljas módon lemészárolt gárda helyére rögtön akadnak jelentkezők. 

Akár van sok jelentkező, akár nincs, a szelekció alapja biztosan nem a szakmai tudás, a politikai élet tisztességes tálalása, a hallgattassék meg a másik fél elvének betartása lesz, sokkal inkább az a bizonyos lojalitás. Ami egyet jelent azzal, hogy az ellenzéktől elvenni a lehetőséget, az esetleges kormányt, főként Orbánt bíráló szavainak nem helyt adni, a nemzetközi sajtó, a külföldi politikai vezetők bírálatait elhallgatni. A feltétlen lojalitásba ugyanis ezek a kritériumok is beletartoznak. Légy hű a kormányhoz – ez ma a közszolgálatiság egyetlen kritériuma. 

Valódi újságírásról, valódi tisztességről már senki nem beszél. A Közszolgálati Egyetemen pedig nem is fogják tanítani.