Egyetlen életerős magyar sincs egyedül
Orbán Viktor néhány nappal ezelőtt, a parlamentben mélyen a nemzet szemébe nézett, és egy képviselői kérdésre azt válaszolta, hogy legföljebb három hónap elteltével, mindenkinek lesz munkája. Akkor még úgy sejtettük, hogy valamiféle közmunkaszerűség lehet a bejelentés mögött – de a valóság felülírta a várakozásainkat. Orbán pénteken reggel a Kossuth Rádióban közölte: az életerős fiatalokat szívesen látják a hadseregben.
Utóbbihoz fél-, vagy egyéves átképzés is szükséges, de ez nem lehet akadálya annak, hogy akinek van késztetése a katonásdihoz, hadrendbe állhasson. Orbántól soha nem voltak idegenek a katonai kifejezések és megnyilvánulások, fiatalabb éveiben nem minden nosztalgia nélkül emlegette, hogy az ő falujában nem is tartották igazi férfinak, aki nem volt katona. Ez lett később az alapja annak a – széles körben elterjedt – szóbeszédnek, hogy Orbán és a Fidesz visszahozná a sorkatonaságot. S bár lehet, hogy a szíve mélyén ezzel kacérkodik, legjobb tudomásunk szerint, a téma jelenleg nincs napirenden.
Nem úgy a katonaélettel kapcsolatos kifejezések. Amikor a koronavírus rátört Magyarországra, és elsőként a turizmust és a vendéglátást vágta haza, Orbán előbb azt mondta, hogy a turizmusnak kampó, majd nem sokkal később azt, hogy a turizmus tüdőlövést kapott. Nem azt mondta, hogy nehéz helyzetbe került az ágazat, sem azt, hogy komoly gondokkal küzd – Orbán tábornok olvasatában a turizmus tüdőlövést kapott. És védőfelszerelésekért (maszkokért, fertőtlenítőkért) sem kereskedőket bízott meg a beszerzéssel, hanem fürkészeket és portyázókat küldött a négy égtáj irányába.
Orbán nem ma kezdett katonásdit játszani. 2014 februárjában, évértékelő beszédében, néhány héttel az akkori választások előtt, azt mondta az övéinek, hogy fújjátok meg a kürtöket, nyergeljetek, mert holnap reggel indulunk. Akik aztán annyira komolyan vették a parancsot, hogy nemcsak a kürtöket fújták meg, de minden mást is, ami a kezük ügyébe akadt.
Most nem megyünk sehová, idehaza kell harcolnunk az életünkért. És már rögtön az elején látszott, hogy Orbán tábornok késve és rosszul reagált a koronavírus támadására. Először nem vette komolyan, azt gondolta, ez is csak olyan ellenség, mint a többi, akiket ő talált ki. És hogy a járvány ellen is bevethetők a máshol bevált praktikák, úgymint a kommunikációs hadviselés, a szájkarate. Ez a tévedés csaknem végzetesnek bizonyult – amit Orbán utóbb kapkodással, és rögtönzésekkel igyekezett kompenzálni.
Most a munkát nem találó, ám életerős fiataloknak tett egy vissza nem utasítható ajánlatot a miniszterelnök: várja őket a hadsereg. Érezhetik a törődést, vagyis azt, hogy egyetlen magyar sincs egyedül.
