Egyetlen migráns sincs egyedül
Most, hogy elmúlt a vészhelyzet, és az életünk lassanként visszatér a rendes kerékvágásba, amint várható volt, megszaporodtak a migránsokról szóló híradások. Nincs olyan nap, hogy ne hallanánk felőlük valami elrettentőt, s bár nem látjuk őket, a kormányhoz közeli média gondoskodik arról, hogy nap, mint nap halljunk róluk. Tudjuk, hogy megállás nélkül mozgolódnak, s csak Soros György intésére várnak, hogy elinduljanak. Szerencsére azt is tudjuk, hogy a kormányunk megvéd minket, ha másként nem, azzal, hogy sokszor elmondják: egyetlen magyar sincs egyedül.
– Tiszteletem migráns urak, üdvözöljük Önöket a mi kedves, barátságos, vendégszerető országunkban.
– Jó napot.
– Cigaretta? Szivar? Sajnos, pezsgőből jelenleg nem túl széles a választékunk…
– Bocsánat, úgy látszik, eltévedtünk. Azt hittük, ez itt Magyarország.
– Jó helyen járnak, migráns urak. Kerüljenek beljebb, biztosan elfáradtak a hosszú úton.
– Viccel velünk? Gúnyt űz a nyomorunkból? A kiszolgáltatottságunkból? Nekünk azt mondták, hogy Magyarországon nem kedvelnek bennünket.
– Ez magukra nem vonatkozik. Önöket kiválasztottuk, és különleges bánásmódban részesülnek.
– Nem zárnak be bennünket? Nem viselkednek velünk lekezelően és embertelenül, mint a többiekkel?
– Miről beszélnek, uraim! Tisztes megélhetést biztosítunk az Önök számára. Munkát kapnak, rendes fizetést, valamint költségtérítést.
– Itt tényleg valami félreértés lehet.
– Szó sincs félreértésről.
– Még mindig nem értjük. Önök örülnek nekünk?
– Igen, migráns urak, Önök lesznek a mi bűnbakjaink.
– Bűnbakok? Nem követtünk el semmit.
– Tudjuk, uraim, de ez bennünket momentán nem érdekel. Önöket bűnbakként kívánjuk foglalkoztatni Magyarországon.
– Bűnbakként?
– Igen. Önök a jövőben Magyarországon élnek. Egyetlen feladatuk lesz: elviselni, hogy Önök miatt van minden baj.
– Szökőár? Földrengés? Kolera?
– Nálunk ilyenek nincsenek.
– Akkor mi az, amiért mi leszünk a felelősek?
– Mindenért, ami rossz a magyar embereknek. Tudják, nálunk nagy a korrupció, lopnak a közpénzből, és az emberek hajlamosak ezért a kormányt okolni. A miniszterelnököt, az ő családját, pártját, barátait, üzletfeleit. Ezen szeretnénk változtatni.
– Megszüntetik a korrupciót? Többé nem fognak lopni?
– Látszik uraim, hogy Önök egy másik kultúrából jöttek. Szó sincs ilyenről.
– Hanem?
– Ha bármi rossz történik Magyarországon, olyan, amit nem szeretnek a magyar emberek, Önökre mutogatunk majd.
– Tudna példát mondani?
– Mondjuk, kiderül, hogy a miniszterelnök baráti köre gyanúsan gyorsan vagyonosodik. A saját lábán álló családja úgyszintén. Hogy a fürkészek és a portyázók lélegeztetőgépek helyett jórészt horkolást gátló berendezéseket vásároltak. Vagy, teszem azt, a kormány – ígérete ellenére – megint cserben hagyta a nyugdíjasokat. Ilyenekre gondolunk.
– És nem lesz ebből nekünk bajunk? Ha a magyar emberek mérgesek lesznek ránk, rajtunk töltik ki a haragjukat. Meg is verhetnek bennünket – hogy durvább atrocitásokról ne is beszéljünk.
– Ettől Önöknek nem kell tartaniuk. A Fidesz vezetőit sem kedveli senki, mégsem esik bántódásuk. Nézzenek a tabellára, uraim: a kormányzó párt toronymagasan vezeti a közvélemény-kutatásokat